Nemrég egy szórakozóhelyen odajött hozzám és a barátnőmhöz két srác. Szívesen beszélgettünk velük, viszont nem feltétlenül voltunk nyitottak a közeledésükre, ezért az egyikük azt javasolta a másiknak, hogy „tate-ezzen meg” minket. A felbujtott fiatalember megpróbált valami nagyon lesújtót beszólni (annyira jól sikerült, hogy ha megszakadok, sem jut eszembe, mi volt az), majd ezek után is megpróbálták elkérni a számunkat. Vagyis: a saját bőrünkön tapasztalhattuk meg, milyen az, ha valaki a negging módszerével próbál csajozni.
Az Urban Dictionary szerint a negging egy olyan flörtölési technika, aminek lényege, hogy „silány inzultusokkal aláássák a nő önbizalmát, aki ezáltal sebezhetővé válik a férfi közeledésére”. Szexistának, megalázónak és lekezelőnek hangzik? Mert az is. Egyfajta érzelmi manipulációról van szó, ami annyira apró, hogy kezdetben talán fel sem tűnik. Hiszen mindenki mondott már olyat, amit szinte azonnal visszaszívna…! Csakhogy a negging nem egy elszólás vagy egy kis botlás. Újra és újra megtörténik, de a folyamat lassú eszkalációja miatt egyre inkább hozzászoksz. És nemigen tudsz mit kezdeni a szituval, mivel látszólag bejössz a srácnak, és ki is mutatja a vonzalmát – csak éppen úgy, hogy közben kigúnyol.
Hímsoviniszta gyökerek
Ezt a technikát, melynek neve a neg, vagyis negatív visszacsatolás szóból ered, az úgynevezett pick up artistok (azaz csajozóművészek) találták ki, és annak ellenére, hogy úgy tűnhet: önmagában ez Andrew Tate öröksége, valójában nem új keletű dolog. Már az 1990-es évek végén, 2000-es évek elején is nagy népszerűségnek örvendett a „csábítás művészetének mesterei” körében (mi kérünk elnézést a hatásvadász önmeghatározásért). Ezek a közösségek egyébként hírhedtek voltak a nőgyűlöletükről, sőt, nem egy tagjukat nők elleni erőszakkal is megvádolták – nem véletlen tehát az Andrew Tate-áthallás. Csakhogy míg az egyszeri pick up artist „megelégszik” a szimpla szexszel, Tate a bántalmazó eszköztárának egyik csodafegyvereként használta a nők megszégyenítését, kigúnyolását, és tanította ezt a randiakadémiáján.
2004-ben a New York Timesban Neil Strauss – a nagy „csajozómesterek” egyike – írt egy cikket a neggingről, amiben nagyszerű pick up artist társát, Erik von Markovikot nevezte meg a technika atyjaként. (Nem, nem szükséges megjegyezned a nevüket.)
A neg nem egy sértés, hanem egy negatív társadalmi értékítélet, amit közvetítünk. Ugyanaz, mintha elővennél egy zsepit, és kifújnád az orrod. Semmi rossz nincs benne. Nem utasítottad vissza expliciten. Ugyanakkor azt fogja érezni a másik, hogy még csak nem is próbálsz bevágódni nála. Emiatt felkelted az érdeklődését, és kihívássá válsz a szemében
– olvasható a próféta könyvében.
Fotó: Depositphotos
Sajnos ez az elmetrükk, amit még a jedik is elítélnének, nemhogy nem maradt az ezredfordulóban, hanem egyre csak népszerűbbé vált. A #negging hashtaggel jelölt videók a TikTokon jelenleg több mint 81 millió megtekintésnél járnak – persze ezek közül elég sok a Tinder-randis horrorsztori is, amit a nők osztanak meg olyan pasikról, akiknek meggyőződésük, hogy a negging segítségével örök vagy legalábbis egyéjszakás szerelemre találnak. A Redditen pedig a szegény ember Barney Stinsonjainak ezrei terjesztik az igét, úgymint:
A negging a könyörgés tökéletes ellentéte. Ahelyett, hogy az épp megismert lányt megdicsérnéd, hogy milyen csinos, mondd azt, hogy talán, ha rendbe hozza a sminkjét, talán hajlandó vagy nyilvánosan mutatkozni vele. Egyesek azt hiszik, hogy a negatív visszacsatolás célja az alázás. Pedig nem. Arra van kitalálva, hogy ezáltal jelezd: egy szinten vagytok, és az interakciótok két egyenlő fél között zajlik.
El sem tudjuk képzelni, hogy a megkörnyékezett lány ezután hogy állja meg, hogy ne kezdje el AZONNAL tervezni az esküvőt.
Tényleg működik?
Jeremy Nicholson a Psychology Todaynek írt cikkében vizsgálta meg a jelenséget, és arra a lesújtó következtetésre jutott, hogy a „világ legnagyobb fuckboya” címre pályázó fiúk módszerében lehet valami. Már ha elég nekik, hogy a happy end csak egyetlen estéig tart. Nicholson ugyanis egy 1965-ös tanulmányt idéz, miszerint „amikor valaki »kicsinek« érzi magát, akkor a potenciális romantikus partnereket vonzóbbnak találja”.
De a pszichológus szerint ezek az alacsony önértékelésből és gyengeségből származó taktikák „nem vezetnek tartós, kielégítő kapcsolatokhoz – csak annyi következménye lesz, hogy mindkét fél szörnyen érzi magát. Ebből kifolyólag, míg a lehetséges rövid távú hatások intellektuálisan érdekesek lehetnek, bármely ideiglenes nyereséget még nagyobb hosszú távú nehézségek követnek”.
Szóval mindez sajnos alátámasztja, hogy a teória működik – nem véletlenül van tele a technika elkötelezett híveivel az össze randiapp, a világ összes szórakozóhelye, és lett ekkora követőtábora Andrew Tate-nek. De már rég túl vagyunk az óvodán, amikor lesütött szemmel elfogadtuk az „azért húzza meg a hajad, mert tetszel neki” típusú magyarázatot arra, ha egy férfi (jobb esetben csak verbális) bokszzsákként használ minket. Ezért érdemes megtanulnunk kivédeni a negginget.
Ismerd fel, és szereld le
Miután egy elég sunyi módszerről van szó, aminek rengeteg formája lehet, ezért nem a legkönnyebben kiszúrható. Ez azonban most tipikusan olyan helyzet, amikor jó, ha a megérzéseidre hallgatsz: ha kellemetlenül érintenek az állítólagos bókok, akkor jó eséllyel neggingről van szó. De hoztunk néhány konkrét példát is – a negging megjelenhet tehát:
- kétélű bók („Meglepően érdekes vagy. Erre nem számítottam!” ),
- kérdésnek álcázott sértés („Igazi a melled?”),
- „építő jellegű kritikának” álcázott sértés ( „Tudod, tök szexi lennél, ha ledobnál úgy 10 kilót.”),
- konkrét beszólás („Túl vékony vagy, csak a kutyák játszanak csontokkal.”)
- vagy másokkal való összehasonlítgatás („Nem vagy egy Megan Fox, de azért jól áll rajtad ez a ruha.”)
formájában.
Miután ezeket hallva eléggé elbizonytalanodhatsz, ezért jó előre felkészülni arra, hogyan reagálsz: a legegyszerűbb válasz persze az, hogy egyszerűen felállsz, és otthagyod az illetőt. De ha kedved van, és erőt is érzel magadban hozzá, felveheted a kesztyűt. Ilyenkor érdemes megmondani a srácnak, hogy nagyon nem oké így beszélni másokkal. Viszont nem szabad belemenni felesleges vitákba, ahogy azt is jobb elkerülni, hogy leereszkedj a szintjére, és szájkaratéba kezdjetek. Ezzel együtt az érzéseidet azért kifejezheted (például, hogy elszomorít és feldühít egy ilyen beszólás) – ezzel talán elérheted, hogy akár még bocsánatot is kérjen. Ezt azonban csakis úgy fogadd el, hogy közben nem teszed semmissé a viselkedését. Mert, ahogy nem a te feladatod megnevelni egy bántalmazó tendenciákat mutató pasit, úgy a feloldozása sem tartozik a munkaköri leírásodba.
(Forrás: Mind Body Green, Healthline, Elite Daily)