A hvg írt hosszabban egy brutális csoportos nemi erőszakról, amely során az elkövetők a legkisebb emberi érzést sem mutatták áldozatukkal szemben. A döbbenetes történet szereplője hét – 17 és 22 év közötti – fiatal olasz srác, akiket őrizetbe vettek és kihallgattak. Jelenleg is letartóztatásban vannak.
A sajtóban megjelenő cikkek alapján lehet tudni, hogy a 19 éves lányt (akinek nevét nem hozták nyilvánosságra) a társaság 22 éves tagja, Angelo Flores hívta meg estére, hogy igyanak egyet a barátaival. Az áldozat egyedül őt ismerte közülük, azelőtt viszonyuk is volt. A estét a belvárosi Vucciria környéken töltötték egy bárban, ahol a lányt folyamatosan itatták, és egy füves cigarettát is elszívattak vele. Amikor már csaknem öntudatlan volt – ezt egy térfigyelő kamera felvételei is igazolják – elindultak vele. Neki azt mondták, hogy hazaviszik, de végül egy bádogkerítéssel körbevett telephelyre mentek vele. Ott Flores videóra vette, ahogyan a barátai sorban megerőszakolják a lányt, alázzák, verik, és teljesen figyelmen kívül hagyják a fájdalmas sikolyait.
Az ügy egyik legszomorúbb részlete, hogy a fiatalok egyáltalán nem bánták meg a tettüket, az erőszak utáni napokban egymás között küldözgették a felvételeket, és maximum azon kezdtek el aggódni, hogy már túl sokan tudnak az esetről. Egyiküknek sem okozott érzelmi problémát, hogy a félig eszméletlen lányt magára hagyták. A vallomások alapján felmerült ugyan, hogy hívjanak hozzá mentőt, de végül úgy döntöttek, hogy inkább otthagyják, és tovább mennek inni. Az olasz közvéleményt – teljesen érthető módon – megrázta a fiatal srácok nemtörődömsége, az empátia teljes hiánya, ahogy bántak egy érző, emberi lénnyel, akivel szemben totális erőfölényben voltak. A magatehetetlen lányra két fiatal figyelt fel rá, és ők hívták ki a mentőket.
Egy utca kamera felvétele, ahogy az elkövetők magukkal viszik a palermói lányt
És te mire neveled a fiadat?
Az egyik ismerősöm osztotta meg a cikket a Facebookon, alatta pedig több szülő is írt, köztük olyan apák, akik fiú gyermekeket nevelnek. Arról írtak, félnek, hogy a fiuk ilyen társaságba keveredik, vagy hogy maga is erőszaktevővé, nőgyűlölővé válik. Hogy a mai kontrollálatlan információáradat között elvesznek, és radikális eszmék áldozatai lesznek – legyen szó vallásról vagy nőgyűlöletről.
Az utóbbinak az esélye sajnos megvan, hiszen nem elég, hogy a társadalmi sztereotípiák sem feltétlen az egyenrangúságra kondicionálják a fiúkat, egyre gyakoribb az is, hogy ismert, befolyásos férfiak degradálóan, ellenségesen nyilatkoznak a másik nemről.
A Men Who Hate Women című könyvében Laura Bates, az Everyday Sexism Project alapítója részletesen ír arról a létező ökoszisztémáról, amelyben nőgyűlölő, rasszista és homofób ideológiák gyökereznek és mutálódnak ellenőrizetlenül. Ami még rosszabb, hogy ezek az eszmék, amelyek korábban az internet legsötétebb zugaira korlátozódtak, mostanra – a közösségi média segítségével – szabadon áramlanak. Gondoljunk csak Andrew Tate-re, aki arról híres, hogyan alázza, megerőszakolja, használja a nőket, és ezekről tetteiről bátran ír a social media felületein is, hatalmas követőtábort építve maga köré.
A követőinek arról is beszélt többek között, hogy a nemi erőszak áldozatainak viselniük kell némi felelősséget azért, hogy megerőszakolták őket, említette azt is, hogy szerinte a férfiak és a nők nem lehetnek egyenlőek, és hogy a nők tulajdonképpen a férjeik tulajdonát képezik, és otthon kellene ülniük és gyerekeket szülniük.
Sajnos ez a narratíva egyáltalán nem ritka, az olasz csoportos nemi erőszak kapcsán is előkerült, ráadásul épp az olasz miniszterelnök élettársa, Andrea Giambruno mondta ki az áldozathibáztató mondatokat egy tévéműsorban. Ezek szerint jogodban áll az esti bulin berúgni, de ha elkerülöd, hogy berúgj az eszméletvesztésig, akkor bizonyos problémákba nem fogsz beleütközni. Bár Giambruno a tetteseket határozottan elítélte, a megfogalmazása nettó áldozathibáztató vélemény volt, amely lényegében viselkedj, húzd meg magad, és akkor nem erőszakolnak meg. A változást azonban mutatja, hogy ezek a vélemények ma már nem hangozhatnak el kritika és kommentár nélkül, a baloldali szenátor, Cecilia D’Elia sem hagyta szó nélkül Andrea szavait:
Márpedig nem a lányokat kellene óvatosságra, bizalmatlanságra, szerény viselkedésre nevelni, hanem a fiúkat a nők tiszteletére, arra, hogy mit jelent a beleegyezés.
Jelenet az Ígéretes fiatal nő című filmből (Fotó: Merie Weismiller Wallace / Courtesy of Focus Features)
Az apák felelőssége is
A fiatal fiúknak rengeteg kérdésük van – önmagukról, a világról és arról, mindebben hol van az ő helyük. A manoszféra pedig könnyű válaszokat kínál a számukra. Nigel Bromage, az Exit Hate nevű jótékonysági és támogató csoport alapítója szerint a szülőkön múlik, hogy jobb válaszokat kapjanak, és ezt a felelősséget az apák sem rázhatják le magukról. „Az anyukák általában felelősséget vállalnak, és szeretnék ezeket a beszélgetéseket lefolytatni” – mondja.
Sok apa nagyon küzd. Néhányan több túlórát vállalnak, csak hogy ne kelljen hazamenniük. Kihúzzák magukat a feladat alól, pedig ezeknek a fiúknak egy erős férfi példaképre van szükségük.
A szakember azt mondja, hogy sok fiú, akiket megtalálnak a szélsőséges nézetek, csoportok, elveszettnek, hangtalannak érzik magukat. Azt érzik, hogy nincs hol, kivel beszélniük, és ez a nőgyűlölő manoszféra egy olyan helyet biztosít számukra, ahol a nehéz beszélgetéseket le tudják folytatni.
A szakember szerint a hangsúly a folyamatos kommunikáción, bizalmon van: a szexuális felvilágosításnak folyamatos párbeszédnek kell lennie, amely a szülők és a tanárok, valamint maguk a gyerekek részéről kell, hogy kialakuljon.
A The Journal egyik cikkében azt is összeszedték, miket érdemes szem előtt tartani a nevelés, a beszélgetések, a bizalom kiépítése során, és hogyan lehet kondicionálni a fiúkat arra, hogy tiszteletben tartsák a nőket. Jim Merrett, a cikk szerzője, aki maga is apa, az alábbiakat emelte ki:
- Tanítsd meg a gyerekednek a határszabást, hogy másokét is tiszteletben tartsa.
„Kezdhetjük azzal, hogy már csecsemőkorban beleneveljük a gyerekeinkbe, hogy a testük a sajátjuk, és hogy másoknak tiszteletben kell tartaniuk a határaikat” – mondja Lola Okolosie tanárnő és író a The Guardiannek, amikor arról írt, hogy a szülők hogyan tompítsák, semmisítsék meg a Tate-féle behatásokat. Smith Galer a The Blindboy Podcastnek pedig azt mondta, hogy senki sem születik úgy, hogy ezeket a beszélgetéseket keni-vágja, és természetes, ha a szülő nem tud mindenre válaszolni. Fontos azonban, hogy a szülő se érezze kínosnak az ilyen jellegű témákat, és ha lehet, már kisebb korban se kerülje el a szexualitásra vonatkozó kérdéseket.
- Hidald át a digitális szakadékot!
Nagy problémát jelent a digitális kultúrában a szülők és gyermekeik között jelenleg meglévő szakadék. Ennek megszüntetésére a fentebb említett Laura Bates azt javasolja, hogy a szülők is merüljenek el a közösségi médiában. „Iratkozz fel az Instagram legnagyobb mémfiókjaira, és nézd meg, mit közvetítenek, vagy próbálj meg beírni valami ártalmatlan, nőkkel kapcsolatos dolgot a YouTube-on, majd figyeld meg azt az öt-hat videót, amit az algoritmus kidob neked. Ennél is fontosabb, hogy már kora gyermekkortól kezdve progresszív értékeket kell belenevelni a gyerekekbe, és kellő információval kell ellátni őket, hogy ne a közösségi médiában keressék a válaszokat.”
Ahelyett, hogy figyelnénk az internethasználatukat, azt javasolja a szakember, hogy vegyük rá a fiatalokat, mutassák meg az általuk használt alkalmazásokat és azok működését. Építsük a bizalmat azzal, hogy tanácsokat adunk, és arra bátorítjuk a fiunkat, hogy kérdezzen rá, miért mondanak bizonyos dolgokat az emberek a közösségi médiában, vagy hogy a forrásaik hitelesnek bizonyulnak-e.
- Légy jelen az életében!
A szakemberek arra buzdítják az apákat, hogy töltsenek időt a fiaikkal, játsszanak együtt videójátékkal, beszélgessenek, lassan haladjanak, és győződjenek meg róla, hogy az otthon egy szeretetteljes, befogadó és nem ítélkező hely. Fontos tudni, hogy a szélsőséges csoportok olyan fiúkra a legveszélyesebbek, akik példaképet keresve fordulnak az online csoportokhoz, vagy csak arra vágynak, hogy valakivel együtt lóghassanak.
Jelenet a Hick című filmből
„Biztosítanunk kell, hogy a fiúk a férfiak széles spektrumára fel tudjanak nézni, hogy megértsék, férfinak lenni sokféle dolgot jelenthet – mondja Copland. – Úgy gondolom, hogy ez a társadalmunkban jelenleg elég jól működik, különösen az olyan területeken, mint a művészet és a zene.
A probléma kevésbé az, hogy a fiúk nem tudnak kire felnézni, hanem az, hogy egyes férfiak könnyű válaszokat adnak – azaz a nőket hibáztatják – a problémáikra. Alternatív válaszokat kell adnunk nekik. A férfiak lehetnek a legjobb hírvivők ebben.
Nem lehet megoldani a nők elleni erőszak problémáját a férfiak nélkül
A fiúk edukálása elengedhetetlen ahhoz, hogy a nők elleni erőszak kevesebb legyen, az UN Women (az ENSZ azon szervezete, amely a nők emberi jogait védő programokat, ajánlásokat nyújt, és biztosítja, hogy minden nő és lány kiaknázhassa a benne rejlő lehetőségeket) hangsúlyozza, hogy a korai beavatkozás és az oktatás a nők elleni erőszak megelőzésének egyik fontos és hatékony eszköze.
Állításuk szerint ez a legköltséghatékonyabb módja az erőszak megállításának.
Vagyis a nők elleni erőszak elsődleges elkövetőit, a fiúkat és a férfiakat megcélozva kezdhetjük el megváltoztatni a kulturális és társadalmi narratívát. A szülőknek pedig órási felelősségük van abban, hogy a fiaik megtanulják, hogyan kell a nőket a legnagyobb megbecsüléssel és tisztelettel kezelni, egyenrangú félként, nem pedig tárgyként.
Szülőként felelősség és egyben kiváltság, hogy olyan férfiakat formáljunk, akik szembeszállnak a nőgyűlölettel.
Nem várhatjuk passzívan, hogy az iskolák megtanítsák őket a tiszteletre, pláne nem egy olyan helyen, mint Magyarország, ahol már lassan pedagógusok sem lesznek.
A szülőknek kell elsősorban példát mutatniuk, hiszen a kisgyerekek látják a tetteinket, hallják a szavainkat, érzékelik a hozzáállásunkat – abból tanulnak, amit tapasztalnak. Ha a szülőktől megkapják a biztos alapot, akkor maximum nevetni fognak az olyan frusztrált férfiakon, akik a nőket birtokolni, használni akarják, és mindeközben ellenségként tekintenek rájuk.
Ha pedig tanácstalan vagy, hogyan lehetne olyan fiút nevelni, aki a nőkben nem a kiszolgáló személyzetet, és egy szexuális tárgyat lát, nem kellemetlen, szégyen segítséget kérni, példákat nézni. A közösségi médiában lehet pozitív tartalmakat is találni, ilyen például a 22 videós sorozat, amelyet egy anyuka, Desai, @payalforstyle néven posztol. A fiát tanítja beleegyezésre, bőrápolásra, tisztálkodásra és illemre, teszi ezt azért, hogy megmutassa, hogyan kellene a következő generációból rendes férfit faragni.
