„Megmutatta 24 évvel fiatalabb barátnőjét, láthatóan boldogok együtt” – ez a hatalmas baj a korkülönbséggel

• Megmutatta 20 évvel fiatalabb barátnőjét Harsányi Levente
• ByeAlex szerint Pocahontasra hasonlít 16 évvel fiatalabb barátnője
• Fördős Zé és a 17 évvel fiatalabb barátnője, Sári nagyon jól megértik egymást
• Csúnyán beszóltak Ernyey Béla 38 évvel fiatalabb feleségének
• „Elmúltam 40, most már azt érzem, legyen végre nyugi, legyen béke. A kedvesem, Dorka, akivel 8 hónapja vagyunk együtt, 16 évvel fiatalabb nálam. Külföldön járt egyetemre, építészmérnökként végzett, évekig versenytáncolt, tehát a művészet nagyon közel áll hozzá. Tudja, mi az, hogy próba, színház, esti előadás, ugyanakkor racionálisan gondolkodik. Ez nagyon jó párosítás” – nyilatkozta új kedveséről Nagy Sanyi
• „Boldog ember vagyok ismét Krisztina mellett” – 33 évvel fiatalabb partneréről vallott Leblanc Győző

Ezt a négy találatot fél perc alatt ollóztam össze csak a magyar bulvármédiából, amikor rákerestem a „megmutatta barátnőjét” szókapcsolatra a Google-n és gyorsan végigpörgettem az első oldalt. Az utolsó egyébként kétnapos hír, mellesleg a nap legolvasottabbja. Egyébként végtelen sok találat van, de mintha mindegyik hír pontosan ugyanarról szólna, csak a nevek változnak:

És akkor mi van? Senkinek semmi köze hozzá, nincs ezzel semmi baj, ha ők így boldogok, ugye? A helyzet az, hogy de, van ezzel baj. Nem a konkrét nőkkel és a konkrét férfiakkal, hanem azzal, ahogy ezt a kérdést kezeljük. Pontosabban azzal, ahogy nem kezeljük.

A korkülönbség-dilemma azóta foglalkoztatja az emberiséget, mióta létezik (mármint az emberiség), hogy mit tekintenek normálisnak, az a történelemben rengeteget változott és mai is extrém végletek bukkannak fel. Míg a Közel-Keleten bizonyos helyeken lazán kiszervezi a család a kiskamasz lányokat középkorú férfiak számára feleségként (és ezzel együtt szexrabszolgaként), a #metoo utáni Amerikában gyanakvás övezi a fiatalabb nőt „felszedő” férfiakat, a fentiekhez hasonló hírek után pedig kész kis gyűlöletkampányok indulnak a kommentdobozokban, amelyben a férfi csak patriarchális elnyomó lehet, a nő pedig áldozat, aki bedőlt a hülyítésnek.

Magyarországon ennek nincs nyoma, az ilyen hírek alatt általában a szokásos rosszindulatú pletykálkodás megy, amelyben inkább a nőket veszik elő, ha még a megjelenése is az elvárásoknak megfelelő (bulvármédiául: „feltűnően csinos”), az első tíz kommentben biztosan lekurvázzák őket, ha pedig kellően nagy a korkülönbség, kijátsszák az aranyásókártyát is.

A helyzet azonban az, hogy a heteroszexuális párok esetében elég konkrét adatok, tudományos tények és megalapozott elméletek szólnak arról, mi oké és mi nem oké, és az összkép – szem előtt tartva, hogy minden kapcsolat szabályai, dinamikái mások és általánosítani felesleges, de rendszerszintű megállapításokat tehetünk és kell is tennünk – bizony nem fest túl jó képet a fiatalabb nőkre vágyó férfiakról.

Azoknak az olvasóknak, akik hajlandóak túllépni az ilyenkor borítékolható „ez baromság, az én barátaim között is van olyan, hogy a pasi 20 évvel idősebb, és teljesen boldogok” típusú zsigeri reakciókon, és vevő a lakossági érveken túli szempontokra is, annak prezentálom az öt leggyakoribb erről szóló közhelyet és leírom, miért baromság mindegyik. Félig az erről szóló kutatásokra hivatkozva, félig saját tapasztalatok alapján, mert ebben bizony én is voltam felelőtlen és vétkes, és ez a felállás én életemben is súlyos tanulságokkal szolgált.

Ugyan már, tíz év még tök oké!

Semmiképpen sem reprezentatív körbekérdezésem és a kommentdobozok szerint nagyjából ez a konszenzus ma Magyarországon: tíz év. Ha egy férfi ennyivel idősebb a nőnél, az még rendben van, ha egy nő ennyivel idősebb, az „kicsit fura, de azért belefér”. Érdekes egyébként, hogy a kérdésre szinte mindenki egy számot mondott, mintha a felek aktuális életkora nem számítana. Inkább egy aránnyal lennénk beljebb (valahogy úgy, hogy „a korkülönbség ne legyen nagyobb az idősebb fél életkorának ötödénél”), de ezt kicsit nehezebb értelmezni, hát még minden esetben matekozni.

Az egész ügy egyébként sokkal kevesebb párt érint, mint gondolnánk: a nemzetközileg hozzáférhető adatok szerint a korkülönbség a párok kétharmada esetében legfeljebb 3-4 év. a házasságok tizedében idősebb 6-9 évvel a férj és 5 százalékában 10-14 évvel, és csak 1 százalékában idősebb a nő legalább 10 évvel. Azaz valóban 10 évnél törik meg a norma a férfiak esetében: ez a „mindenkinek van legalább egy ilyen ismerőse” kategória. Csak egy kiragadott adat a nemek közötti normakülönbségre: 

A nemzetközi szakirodalom hangsúlyozza, hogy az összes fejlett, nyugati országban (tetszik vagy sem, ide tartozunk mi is) ez a helyzet: a heteroszexuális házasságok 8 százalékában legalább 10 évvel idősebb a férfi, ez a nők esetében alig 1 százalék.

Hasonló magyar kutatást nem találtam, a népszámlálás ezt ugyanis nem méri, a legutóbbi adat 1994-es. Ekkor egyébként a házasságok 8,5 és az élettársi kapcsolatok 15 (!) százalékában volt legalább 10 évvel idősebb a férfi, a nők esetében ugyanez 0,7 és 6,5 százalék. Azaz a nagy korkülönbséggel bíró párok kevésbé házasodtak, inkább az élettársi kapcsolatot választották, főleg, ha a nő volt idősebb.

A kor csak egy szám, a lényeg, hogy hány évesnek érzik magukat!

Ha tetszőleges nyelven rákeresünk a „párok tagjai közti korkülönbség” kifejezésre, egy-két feminista állásfoglalást leszámítva csak (konyha)pszichológiai megfejtéseket találunk, ami érthető: lelkizős korban élünk, mindent a személyes traumák szintjén igyekszünk megfejteni, még az olyan alapvetően szociológiai és közgazdaságtani kérdést is, mint ez. Például:

• Működhet idősebb pasival? Ezt mondja a tudomány!
• Kutatók megfejtették, mi az ideális korkülönbség
• 5 tipp, hogy a korkülönbség ellenére harmonikus legyen a párkapcsolat

És így tovább, és így tovább. Minden ilyen cikkben és blogbejegyzésben előkerül az összes hangzatos fél- vagy áltudományos sztereotípia, amelyre hivatkozva könnyű hárítani a felelősséget. Például az, hogy még szép, hogy a férfi idősebb, hiszen „a nők biztonságra vágynak egy-egy erős, határozott férfi oldalán, cserébe a fiatalságukkal és termékenységükkel ajándékozza meg partnerét”. (Igen, ezt egy női magazin írta le így, szó szerint.) Akad „szakértő”, aki arra hivatkozik, hogy

A brit tudósok kedvence még az evolúciós érvelés, ami előkerül többek közt a 24.hu egykori párkapcsolati tanácsadó rovatában is: „amíg a nők egy bizonyos kor felett nemzésképtelenek, a férfiak akár 80 éves korukban is képesek az utódnemzésre”, nem csoda, hogy „valamivel elfogadottabb, ha a férfi idősebb a nőnél, akkor is, ha 10-15 év köztük a korkülönbség”.

Az ehhez hasonló, a férfiaknak kényelmes gondolatokon túl szerencsére megszólalnak igazi pszichológusok is, akik elmondják, mik a jellemző buktatók, csapdák abban, ha egy pár két tagja máshol tart az életben, és hogyan kerülhetők el a konfliktusok nyílt kommunikációval és egymásra figyeléssel. Ez mind segíthet, de csak akkor, ha valóban egyenrangúak a felek, azaz, ha pont annyit nyomnak a latba a nő és a férfi igényei. Ez pedig, bár nem lehetetlen, nagyon nehéz úgy, hogy rendszeresen előkerül szavak vagy tettek szintjén, hogy „fiatal vagy, ezt még nem értheted”.

Az, hogy ki milyen idős párt választ, kultúrája válogatja, ebbe pedig nem kell beleszólni.

Évtizedes dilemma, hogy mit kell tiszteletben tartanunk csak azért, mert népszokás, és mert az érintettek részéről ránézésre rendben van. A húsvéti locsolkodásról vitázhatunk, de arról talán senkit nem kell győzködünk, hogy kiskorú lányokat középkorú férfiaknak házasság és szex céljából kiszervezni nem oké, hiába „hagyomány” több közel-keleti országban is: az ilyesmit nem intézhetjük el annyival, hogy „hát, ott ennyi a korkülönbség”.

Ugyanúgy hagyomány Hollywoodban, hogy idős férfi főszereplőt „párosítanak” nála sokkal fiatalabb nővel, ezzel normalizálva az extrém korkülönbséget. Cary Grant, Fred Astaire, Sean Connery: a klasszikus férfisztárok megöregedtek (és milyen jól állt nekik!), az azonban már nem fért bele, hogy filmbéli partnereik is velük öregedjenek. Metoo-mozgalom és woke kultúra ide vagy oda, ez ma sem változott: ahogy 1999-ben természetes volt, hogy a 70 éves Sean Connery „megkapja” az akkor 30 éves Catherine Zeta-Jonest (aki a való életben hozzáment Michael Douglashez, igaz, köztük „csak” 25 év van), úgy két éve is természetes volt, hogy az 53 éves Daniel Craignek 36 éves partnere volt James Bondként. Léa Seydoux ráadásul nem egy eldobható Bond-lány volt, hanem a főhős élete szerelme. (És ez már a kortárs, azaz felvilágosultabb és kissé kevésbé szexista James Bond, nem a Connery-féle ősmacsó.)

Ahogy a cikk elején is kiderült, a bulvármédiával sem vagyunk beljebb. A korkülönbség-vita leghíresebb és legtöbbet hivatkozott állatorvosi lova Leonardo DiCaprio, aki híres arról, hogy sosem választ 25-nél idősebb nőt maga mellé. Ez egy ideig jópofa téma és nagyszerű alkalom volt a férfias összekacsintásra („ez is tudja, hogy kell élni!”), de így, hogy lassan 50 éves, egyre aggasztóbb – az meg pláne, hogy milyen természetességgel tálalják mindezt a magazinok. A 25-ös szabályként elhíresült jelenségről heves és tanulságos vita indult a Redditen; ez volt az egyik első igazi heves lakossági diskurzus a korkülönbségről a #metoo kirobbanása után. Itt írta le az egyik felhasználó azt a gondolatot, amelyet azóta is rengetegen hangoztatnak, ha szóba kerül a téma:

Na jó, ki ne találjuk már, hogy az idősebb férfiak elnyomják a fiatal nőket! Ha így lenne, miért mennének bele és maradnának velük?

Korunk egyik legkeresettebb színésznője, Florence Pugh – aki szerepei és nyilatkozatai alapján igazán nem vádolható azzal, hogy a patriarchális berendezkedést népszerűsítené – őszintén meglepődött, mekkora botrány lett abból az egyszerű hírből, hogy 24 évesen összejött Zach Braff színész-rendezővel, aki akkor 45 éves volt. Semmi sem derült ki a kapcsolatukról és arról, hogyan bánnak egymással, de a puszta korkülönbség elég volt a főleg a férfire irányuló gyűlöletcunamihoz. Kommentelők ezrei „világosították fel” Pughot, hogy kizsákmányoló, egyenlőtlen kapcsolatban él éppen, és ebből ő csak rosszul jöhet ki, szakítson tehát „azzal a ragadozóval”, mielőtt késő lenne. Pugh szenvedélyesen védte meg kettejüket az interjúiban, és mindig elmondta, hogy tud vigyázni magára, nem kell őt félteni, különben is, két felnőtt ember magánügyéről van szó. Az Instagramon és Tiktokon azóta is ugyanez ismétlődik meg újra és újra, ha egy sztár „megmutatja” sokkal fiatalabb barátnőjét vagy idősebb pasiját; ez sokat elmond arról, hogy Amerika woke fele milyen gyanakvással és szigorral tekint a férfiakra a #metoo óta.

Pugh érveit a korkülönbséget védő férfiak is előszeretettel visszhangozzák: nem kell általánosítani, ha egy pár így is boldog, senkinek semmi köze hozzá, nem? Ezt pár évtizede maguk a feministák is így gondolták: úgy voltak vele, ideje a nőkre nem áldozatként tekinteni többé, hanem a saját döntéseikért és tetteikért felelősséget vállalni kész polgárokként, akik képesek kiállni magukért, köszönik szépen. A 70-es években, a szexpozitív gondolat jegyében ráadásul liberális körökben is elfogadott volt a szélsőséges korkülönbség. A korszak egyik leghíresebb író-filozófusa, a demokrata politikus Gore Vidal például nyíltan vállalta, hogy pubertáskor után szabad a pálya, nem szabad ítélkezni akkor sem, ha egy középkorú férfi elcsábít egy kamasz lányt. Ezért akkor még megtapsolták, eltörlésről szó sem volt.

Ennek mára vége: a negyedik hullámos feminizmus és a #metoo egyik alapgondolata, hogy

Sokan ugyanis úgy ragadnak bele egyenlőtlen, kizsákmányoló vagy egyenesen bántalmazó kapcsolatokba, hogy fogalmuk sincs, mi történik velük. Nem feltétlenül azért, mert gyámoltalanok: a #metoo alatt sok sikeres, talpraesett nőről is kiderült, hogy hatalmi pozícióban lévő férfiak áldozatai. Amikor tehát a nők jogairól, sorsáról, az őket ért sérelmekről beszélünk – bármilyen furcsán is hangzik ez – nem az a mérvadó, hogy ők maguk miket állítanak magukról, hanem a tények. Egy társadalomban a rendszerszintű folyamatokat kell vizsgálni, ha pedig konkrét nők konkrét helyzetéről van szó, azt kell nézni, mit tesz, mit enged, tilt a férfi, és hogyan bánik vele, és ha súlyos a helyzet, rá kell vezetni arra a nőt, hogy ebben a viszonyban ő bizony áldozat.

A korkülönbséggel pedig az a baj, hogy a férfiakat – még egyszer: rendszerszinten – eleve arra szocializálják, hogy elnyomják a nőket, a nőket pedig arra, hogy hagyják mindezt, sőt, vegyenek részt benne. Ha pedig erre még rátesz pár lapáttal az, ha a férfi életkoránál fogva előrébb tart hatalmilag, egzisztenciálisan, és rutinosabban manipulálja a környezetét – erre márpedig élete bizonyos szakaszában minden férfit felkészítenek, még ha ők maguk nincsenek is ennek tudatában –, annak bizony vannak veszélyei. Értsd:

Ne hegyezzük már ki a férfiakra, nők is simán választanak fiatalabb partnert!

Naná, hogy választanak! Az már tényleg mellékes, hogy tizedannyian, és köztük is nagyon-nagyon ritka a tíz évnél nagyobb korkülönbség. Ha hírességről van szó, a csapból is ez folyik – és egészen más jelzők kerülnek elő, mint a férfiak esetében. Demi Moore volt az egyik első híresség, akinek évekig bérelt helye volt a magazinokban, amikor négy évig a 15 évvel fiatalabb Ashton Kutcher volt a pasija. A képaláírások persze mind arról szóltak, hogy nem csoda, hogy működik a viszony, hiszen Moore „20 évet letagadhatna”, „fiatalos megjelenése és stílusa magával ragadó”, érthető, mit eszik rajta Kutcher. (Ahogy az is érthető volt, hogy végül szakítottak.) A magazinok másik kedvence Madonna, aki pont úgy van a pasikkal, ahogy Leonardo Dicaprio a nőkkel, ám míg az utóbbit a vállukra emelik a férfimagazinok és legfeljebb diszkréten morognak miatta a feministák, az énekesnőt elmondják mindennek: pumának, a férfiakat játékszerként használó perszónának, alázattal megöregedni képtelen, szebb napokat látott sztárnak.

A nőket jellemzően csak akkor menti fel a közvélemény, ha a férfi hozzájuk képest hatalmi pozícióban van. A leghíresebb példa erre a Macron-házaspár; ők annak ellenére maradtak együtt – egy évtizedes megszakítással – hogy a későbbi francia elnök 15 éves volt, amikor elkezdődött a viszony, Brigitte ráadásul a tanára volt. (Akkoriban még a média is romantizálva és férfifantáziákkal nyakon öntve tálalta ezt, pont úgy, ahogy ma a kommentelők többsége reagál az ilyen hírekre.) Amikor a botrány elült, Macron pedig elnök lett, azok a lapok is megjegyezték, hogy milyen „bátran vállalja”, hogy 24 évvel idősebb a felesége, akik politikusként amúgy kritizálták. A Charlie Hebdo karikatúráján egyébként Brigitte Macron idős, várandós nőként jelenik meg, férje a hasán nyugtatja a kezét, a képre pedig ráírták, hogy „csodák történnek majd!”

Szóval bocsánat, de hegyezzük ki igenis a férfiakra!