Mark Travers, Ph.D., pszichológus tárta az olvasók elé azt a leleplezést, ami egy évtizedes tévhitet oszlatott el: egyáltalán nem igaz, hogy az emberek az agyuknak csupán a 10 százalékát használják.
A mozivászontól a baráti beszélgetésekig végigvonult a popkultúrán az az elképzelés, hogy az emberek csak az agyuk 10 százalékát használják. Gondoljunk csak Scarlett Johansson alakítására, aki a Lucy című filmben egy olyan nőt ábrázolt, aki emberfeletti képességeket szabadít fel, amikor átlépi a 10 százalékos küszöböt. Ez az elképzelés azonban túl sok kérdést vet fel a pszichológiai kutatások szerint.
A neves kognitív tudós, Keith Stanovich szerint az állatok – beleértve az embereket is – az idők során úgy fejlődtek, hogy a génjeik túlélését és szaporodását segítsék, nem pedig azt, hogy mindig tökéletes döntéseket hozzanak. Ez azt jelenti, hogy nem mindig a racionalitás, vagyis a valóságnak tökéletesen megfelelő döntések meghozatala a legfontosabb a túlélés szempontjából. Néha előnyösebb számunkra, ha kevesebb energiát vagy erőforrást használunk, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy kicsit pontatlanok vagyunk.
Gyakran a legkisebb ellenállás útját választjuk, ha gondolkodásról van szó – és talán ebből a gondolatból ered az a mítosz, hogy agyunknak csak 10 százalékát használjuk, pedig az egyik nem következik a másikból. Ha ez lenne a helyzet, akkor az emberi valóságunk egészen másképp nézne ki. Ennek bizonyítására Barry Beyernstein pszichológiaprofesszor öt bizonyítékot sorakoztatott fel a 10 százalékos mítosz megdöntésére.
Részlet a Lucy című filmből (Forrás: IMDb)
Öt bizonyíték a 10 százalékos mítosz megdöntésére
1. Ha agyunknak csak 10 százalékát használnánk, akkor a másik 90 százalékban bekövetkezett traumás sérüléseknek nem lenne hatása a működésünkre. A valóságban azonban gyakorlatilag az agynak egyetlen olyan része sem sérülhet meg anélkül, hogy a működésünket ne károsítaná.
2. Bármit is csinálunk, egy egészséges, sérülésmentes agyban minden terület aktív. Bár egyes területek talán nem vesznek részt annyira, mint mások, mindegyiknek szerepe van – még akkor is, amikor alszunk – abban, hogy működésünket biztosítsuk.
3. Az agy hatalmas mennyiségű erőforrást használ fel a működéshez. Ha nem lenne szükségünk az agyunk 90 százalékára, az emberek valószínűleg úgy fejlődtek volna, hogy ezeket a felesleges területeket kiiktassák, hogy csökkentsék az energiafelhasználást és növeljék a túlélési esélyeket.
4. A kutatások kimutatták, hogy az agy különböző feladatokért felelős, elkülönülő régiói azt mutatják, hogy inkább egy specializált hálózatként, mint homogén tömegként működik. A kutatók nem találtak olyan agyi részeket, amelyek ne szolgálnának valamilyen célt.
5. Az egyes agysejtek aktivitását figyelő műszerek azt mutatják, hogy a legtöbb sejt mindig aktív. Az agy nagy része mindenkor az információ feldolgozásával van elfoglalva. Azok az agysejtek, amelyek már nem működnek, idővel degenerálódnak. Ha agysejtjeink 90 százaléka használhatatlan lenne, a boncolások folyamatosan nagymértékű neurológiai degenerációt mutatnának.
A valóság az, hogy agyunk minden része valamilyen célt szolgál, úgyhogy ha legközelebb egy olyan emberrel beszélgetsz, aki hisz abban, hogy az agya 10 százalékát használja csak, ne feledd, hogy az igazság az elménkről sokkal részletesebb és lenyűgözőbb, mint amit az ilyen és ehhez hasonló mítoszok állítanak.
