Kétségtelen, hogy minden pár azt szeretné, hogy az ő nagy napjuk legyen a legtökéletesebb. Egy esküvő szervezése azonban rengeteg stresszel jár. Ezt az állítást akár alá tudnám támasztani jómagam is, aki jelen pillanatban a közelgő lakodalmát szervezi.
Ilyenkor ötletek – és sajnos sokszor elvárások – százai találhatják meg az embert a rokonok és a barátok részéről, és akkor még meg sem említettem azt, hogy sokszor maguknak a pároknak is határozott elképzelésük van arról, hogy milyen is legyen az a bizonyos nagy nap. Bár manapság már egyre többen döntenek amellett, hogy elengedik a tradicionális szokásokat és csapot-papot hátrahagyva egy romantikus szigeten kötik össze az életüket, ennek ellenére még mindig sokan vágynak arra, hogy egy világraszóló bulival ünnepeljék meg házasságkötésüket a szeretteik előtt.
Azonban bármelyik opciót is választja az ember, sajnos mindig történhetnek olyan váratlan, sokszor kínos, máskor pedig inkább mulatságos esetek, amelyek hallatán számomra is felkerült még néhány ˝jobb, ha erre majd odafigyelek˝ pont a listámra.
A szolgáltatók a párért vannak: vagy mégsem?
Bár úgy tűnik, hogy a nagyvárosokban egyre inkább kezd leáldozni a vőfélyeknek, akik kellemetlen rímekben és versekben beszélve próbálják szórakoztatni az egybegyűlteket, a helyüket pedig átvették a ceremóniamesterek, sajnos sokszor az ő jelenlétük is épp olyan kellemetlen.
Nélküled egy senki vagyok, drágám
Egy ara például megosztott lapunkkal egy olyan történetet, amely hallatán már lassan azt kezdem fontolgatni, hogy megkérem a násznép legközvetlenebb tagját, hogy ő navigálja majd el az egybegyűlteket egy jó üveg ˝szíverősítőért” cserébe.
„A ceremóniamesterünk – aki egyébként nem is lett volna annyira rossz és erőltetett, mint a legtöbb -, megkérdezte tőlünk, hogy elhozhatja-e az esküvőnkre a társát, aki éppen most tanul bele a szakmába. Mivel hol máshol tegyen jót az ember, mint a saját esküvőjén, megengedtük neki. Az esküvő napján azonban kiderült, hogy a barátnőjét hozta el magával a mi nagy napunkra. Ezen a ponton már nem akartunk mit tenni, kínunkban inkább csak nevettünk egyet az okos megoldáson. ˝A szombat esti vacsora le van tudva, drágám˝ – jeligére.
A kevesebb néha több
Egy másik alkalommal egy túlbuzgó vőfély vetette el a sulykot, akit a rokonságban házasulandók kézről-kézre adtak egymásnak az esküvőik alkalmával. Bár úgy tűnik, mindegyik ifjú pár meg volt elégedve a munkájával, a lakodalmaikon részt vevő egyik vendég már kevésbé, akit minden egyes alkalommal egyenesen hányásig pörgetett a táncparketten.
Volt egy vőfély, aki olyan volt, mintha végig engem kísértett volna az összes esküvőn, ahol jártam. A rokonaim ugyanis kézről-kézre adták egymásnak, amikor házasodási hullám volt a családban. A végén már bujkálnom kellett a bácsi elől, mivel minden egyes alkalommal úgy megpörgetett és megtáncoltatott, hogy kivétel nélkül mindig hányingerem lett utána. Sőt, az első ilyen alkalom után hánytam is.
Az imposztor
Szintén egy döbbenetes történetet mesélt el az az ara is, akinek az esküvői tortájával akadt egy kis probléma.
„Mi a saját esküvőnkön nem azt a tortát kaptuk, amit megrendeltük. Ezt azonban már csak akkor vettük észre, amikor már végigsétáltunk a tortáig a csillagszórók között. Képzeljétek el azt az érzést, amikor egy ilyen romantikus pillanat után hirtelen azt realizálod, hogy valaki más tortáját hozták ki nektek…”
Részletkérdés
Egy szegény házasulandó lánynak a templomi szertartás közben szaladt könny a szemébe, mikor az eskető ember végig rossz néven szólította őt.
A pap az egész kétórás szertartás alatt rossz néven hívta a menyasszonyt. Bár szegény menyasszony minden alkalommal kijavította a papot, az újra és újra rossz nevet mondott. Ami még rosszabbá teszi a helyzetet, hogy a pap a vőlegény nagybátyja volt…
Menyasszörnyek
Ha valaki a 2000-es évek elején falta a reality-ket, akkor talán a mai napig emlékszik a Menyasszörnyek című műsorra, amelynek epizódjait gyakorta játszották a TLC csatornáján. A valóságshow olyan menyasszonyokról szólt, akik teljesen normális emberi lényből rögeszmés rémmé váltak az esküvőjük szervezése során és sokan még a nagy napjukon is.
Ez valahol persze érthető, hiszen rengeteg nyomás nehezedik az arákra. Megtalálni a tökéletes esküvői helyszínt, a nem horror árért dolgozó szolgáltatókat, majd top formában lenni az esküvőn nem kis feladat.
Azonban azt már kicsit – nem is kicsit, nagyon – túlzásnak érzem, amikor egy ara például megtiltja a koszorúslányainak, hogy az esküvő előtt teherbe essenek, vagy kötelezi őket arra, hogy a nap 24 órájában rendelkezésére álljanak. Mindezek mellett pedig még azt is megparancsolja nekik, hogy a nagy nap előtt kötelező körmöshöz, sminkeshez és fodrászhoz menniük. És ez még csak egy pár dolog, amitől egy nő menyasszörnnyé válhat…
Mikor a műsort néztem, már kislányként megfogadtam, hogy sosem szeretnék ilyen megrögzött, kontrollmániás menyasszonnyá válni és bár lehet, hogy azok a hölgyek is megfogadták ugyanezt, akikről az alábbi történetek szólnak, sajnos nem sikerült megtartaniuk a maguknak tett ígéreteiket.
Nincsenek kifogások
Egy ara például a saját mozgáskorlátozott rokonát támadta, aki minden erőfeszítése és segítségnyújtás ellenére nem tudott odajutni arra az erdei helyszínre, ahol a közös családi fotózást tartották.
„Az egyik esküvőn, ahol jártunk, az ara igazi menyasszörnyé változott. Már az is eleve baljós volt, hogy a nagy nap előtt három koszorúslánya is visszamondta számára a felkérést, így 30 perccel a ceremónia előtt kért fel egy random valakit, hogy ugorjon be a megtisztelő pozícióra. Később azonban teljesen elszabadult az őrület. Először is leszidott valakit, hogy hogyan mert enni a süteményekből azelőtt, hogy azokat ő elsőként megkóstolta volna. Később kiabálni kezdett a vőlegénye családjával azért, mert a ceremónia megkezdése előtt közös fotókat készítettek magukról. Ha ez még nem lenne elég, önzőnek nevezte nagybátyját, aki tolószékes lévén nem tudott odajutni arra az erdei tisztásra, ahol a fotózást eltervezte…”
Eldurvult családi viszály
Egy igen döbbenetes családi eseményt elevenített fel egy akkor sokkos állapotba került vendég is.
A menyasszony és az anyukája ökölharcba keveredtek a templom parkolójában. Mikor a pap megpróbálta szétválasztani őket, az örömanya többször is behúzott neki egy jó nagyot. A szertartáson végül sem az ara, sem pedig a vőlegény nem jelent meg…
A kellemetlen vendégsereg
Bár egy jó házasság egyik alapja talán az, hogy a felek már minden kínos sztorit tudjanak egymásról és a másik családjáról és barátairól, megeshet, hogy egy-egy kellemetlen titok a nagy napon lát napvilágot.
A nagy őszinteségi roham talán érthető is, hiszen a sok megható élmény hatására mindenki felfokozott érzelmi hangulatban van, így az édesanyákból teljesen érthető módon kiszaladhat egy-egy “Emlékszem, amikor még az ágyba pisiltél, most pedig már a saját családod tervezed˝ típusú elmélkedés, vagy a haveroktól egy „A sok nő után, akit hazavittél, nem gondoltuk, hogy valaha is eljön ez a pillanat” típusú mondat.
Borban az igazság
Előfordultak azonban olyan esetek, amikor olyan titkok derültek ki a lagzi alkalmával, melyekről talán bölcsebb lett volna hallgatni abban a pillanatban.
A nagybátyám annyira berúgott a nővérem esküvőjén, hogy bevallotta, hogy viszonya van és teljesen tönkretette vele a családunkat.
– vallotta meg szomorú történetét egy internetező.
Minek az embernek ellenség, ha ott vannak a barátai?
Egy szívfacsaró sztorit mesélt el egy redditező is, aki a saját esküvőjén szembesült vele, hogy a vőlegénye megcsalja az egyik barátnőjével.
„Az esküvő alatt észrevettem, hogy már egy jó ideje nem látom a legjobb barátnőm és az újdonsült férjemet. Mikor elmentem őket megkeresni, ahogy elmentem a mozgáskorlátozott WC mellett, különös hangokat hallottam. Bekopogtam, hogy megnézzem, mi folyik ott, ekkor pedig a férjem hangját hallottam, aki azt mondta: „Legyél csendben!”. Ekkor elkezdtem dörömbölni az ajtón, ahonnan a férjem és az állítólagos barátnőm kijött, és úgy néztek ki, mintha egy sövényen keresztül húzták volna őket hátrafelé. Mindkettőjük arcán bűntudat ült. Abban a pillanatban már biztos voltam benne, hogy mi történt. Ekkor elviharzottam, miközben mindketten bocsánatot kérve futottak utánam…”
Jó tett helyébe jót várj…
Talán az összes felsorolt sztori közül a most következő a legőrültebb mind közül. Bár, ha a tanút jó szándék vezérelte volna, akkor még az ara meg is köszönhette volna neki. Azonban az, ahogy közölte az információt és a mögötte rejlő hátsó szándék semmissé tette a dolgot.
„A tanú szerelmes volt a menyasszonyba és egy őrült húzással megpróbálta rávenni, hogy ne menjen hozzá a tanú legjobb barátjához, aki a csalfaságáról volt ismert. A menyasszony azonban végig figyelmen kívül hagyta ezeket a figyelmeztetéseket, így a ˝legjobb barát˝ meghúzta a váratlant.”
Fizetett a vőlegény exeinek, hogy jöjjenek el a ceremóniára, majd amikor az eskető megkérdezte, hogy kinek van kifogása a házasság ellen, az exek (mind a 10-en) egyenként elkezdték sorolni, hogy milyen borzalmakat tett velük a vőlegény és hogy sosem volt hűséges. Az őrület akkor érte el a maximumát, amikor az utolsó lány kifejtette, hogy jelen pillanatban ő a titkos szerető.
Az ember azt gondolhatja, hogy már mindent látott, ha már egy pár esküvőn részt vett. Az alábbi sztorik tanulsága azonban legyen annyi – a saját esküvőjére készülő menyasszonyként számomra is –, hogy nem érdemes aggódni azon, hogy vajon elég ropogósak lesznek-e a kacsacombok vagy illatosak-e a virágok, ugyanis az élet bármilyen őrült forgatókönyvet hozhat, amely egy pillanat alatt tönkre teheti életünk egyik legemlékezetesebb napját. Így hát ha esküvőre készülünk akár vendégként, akár a párként, a legfőbb dolog a nyugalom. Ha pedig attól félünk, hogy ha nem teszünk bele elég energiát, akkor az esküvőnkre senki sem fog emlékezni, jól jegyezzük meg:
A jó esküvő az, amire senki sem emlékszik, a rossz esküvő pedig az, amire mindenki!