Mit leshet el egy átlagember az élsport lélektanából?
A sport a kitartás és a magas teljesítmény mellett nemcsak arra jó példa, hogy az növekszik az életünkben, amire fókuszálunk, aminek a figyelmünket, energiánkat, cselekvésünket szenteljük, hanem arra is, hogy még ilyen koncentrált erőbefektetés mellett is érhetnek kudarcok bennünket. Mindig adódhatnak problémák, előfordulhat, hogy valaki jobb nálunk, de még ennek ellenére is érdemes kitartanunk és újabb célokat kitűzni magunk elé. Önmagunk meghaladása, reális kihívások magunk elé állítása, céltudatosság – ezek mind olyan jellemformáló viselkedések, melyek józan keretek között mindenki számára hasznosak.
Jurida Petra. Fotó: Falus Kriszta
Mit tesz hozzá mindehhez a szurkolás?
Tudományosan bizonyított, hogy a megfelelő formában nyújtott társas támogatás pozitív hatással van a teljesítményünkre. Alap ösztönünk és igényünk az is, hogy egy közösséghez tartozzunk, illetve az is, hogy elismerjenek bennünket. A kulturált szurkolás egy win-win szituáció, hiszen a szurkoló egy közösség részévé válik, ahol egy közös érték, egy közös cél mentén megélheti a valahová tartozást, és olyan eredmények részesévé válik, melyeket nem biztos, hogy egyedül valaha is el tudna érni. A szurkolás a sportoló számára pedig egy plusz erőforrás tud lenni, visszaigazolás arra, hogy amit csinál, az jó és értékes. Akár nagyobb teljesítményre is ösztönözheti, hiszen a teljesítményre érkezett pozitív reakció nagyon felemelő tud lenni. Ha úgy érzem, hogy bíznak bennem, az nagyon inspiráló lehet.
Ezek a célkitűzések a hétköznapokban is fontosak?
Igen, az elmúlt évszázad tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy az emberi létezés értéke akkor tapasztalható meg teljes valójában, ha folyamatosan kisebb-nagyobb célokat tűzünk ki magunk elé. Ma már azt is tudjuk, hogy a legnehezebb élethelyzetekben is azok tudnak inkább talpon maradni, akiknek van valamilyen céljuk, belső motivációjuk. Ők válnak sokkal inkább ellenállóvá a környezeti kihívásokkal szemben. A hétköznapok során azonban nagyon fontos a megfelelő valóságérzékelés is, annak felismerése, hogy az a bizonyos kitűzött cél még reálisan elérhető-e számunkra, illetve az is elengedhetetlen, hogy kíváncsiak legyünk a saját képességeinkre, határainkra.
Milyen nehézségekkel járhat ez?
Mindenki életében lehetnek olyan időszakok, amikor nehezebb célokat találni vagy valaki kevésbé tud motivált lenni. Ilyenkor érdemes legalább ún. mikrocélokat kitűzni magunk elé, akárcsak a következő órára, napra vagy hétre. Hiszen akármilyen tervünk, álmunk, változtatási szándékunk van, biztosan tudunk tenni valamit az érdekében.
Ehhez milyen külső inspirációt találhatunk a környezetünkben?
Attól, hogy miként működünk, más és más technikával érdemes hozzáállni. Egy biztos: csak tudatossággal és éberséggel lehet célt érni. Általánosan igaz az, hogy jól esik, ha valaki támogat, inspirál bennünket egy ilyen helyzetben. Alapvetően a közösséghez tartozás az egyik legerősebb belső motivációink egyike. Az, hogy mennyire vagyunk körülvéve támogatókkal, olyanokkal, akik drukkolnak nekünk, az a belső erőt tudja megsokszorozni, ami hat a célunk elérésére is.
Fotó: Profimedia
Általában nehezen támogatunk, dicsérünk másokat?
Evolúciós ösztönünk, hogy alapvetően arra koncentrálunk, ami veszélyes, és az a teljesítmény elismerésre méltó, amely elég jó ahhoz, hogy az életben maradásunkat biztosítsa. A megszelídített világunkban ez úgy jelentkezik, hogyha valami eltér a megszokottól vagy nem elég jó valamilyen szempontból, akkor arra hajlamosak vagyunk fokozottabb figyelmet fordítani. Ráadásul szociokulturális szempontból is eltér az, hogy a világ bizonyos pontjain mi számít sikernek, elismerésre méltó teljesítménynek. Azonban a kutatásokból azt is tudjuk, hogy a sikerek elismerése a legtöbb ember számára plusz erőforrást jelent, és jobb teljesítményt eredményez.
Hogyan tudunk ezen a téren fejlődni?
Érdemes apróbb kísérleteket végeznünk a mindennapokban, hogy egy-egy dicsérő megnyilatkozás akár magunk felé, akár mások felé hogyan hat ránk és az emberi kapcsolatainkra, közérzetünkre, hangulatunkra. A pozitív viszonyulás egymás iránt ugyanis egy öngerjesztő folyamat, ami folyamatosan gondoskodik arról, hogy mindegyik fél jobban érezze magát tőle.
Az önismeret fontos ebben?
Nagyon is. Mindenekelőtt ugyanis tudnunk kell, hogy mi magunk veszélyfókuszáltak vagyunk-e, vagyis mindig azt vesszük észre, ami problémás, kevésbé jó, ami ellen védekezni kell, vagy egy pozitívabb életszemlélettel vagyunk jelen a világban, vagyis észrevesszük azt, aminek örülni lehet, amiért hálásak lehetünk.
Ezen lehet változtatni?
Igen, lehet gyakorolni, hogy kifejezetten észrevegyük a pozitív dolgokat, és tudatosan felismerjük mindazt, ami örömet okoz. Egy másik technika lehet az, ha keressük a nagyon pozitív életszemléletű embereket az életünkben, és időt töltünk velük. Attól óva intenék mindenkit, hogy mindez átcsapjon egy hurráoptimizmusba, hiszen az sem reális, de nagyon sokat segíthet, ha olyan emberek viselkedését, működését figyeljük meg, akik alapvetően így szemlélik a világot. Nem egyszerű, de képesek lehetünk tanult optimistának lenni.
Mikor támogatjuk, dicsérjük jól a másikat?
Hiszem, hogy a legjobban dicsérni akkor lehet, ha először kérdezünk. Alapvető feltétel, hogy kommunikáljunk egymással, odaforduljunk a másikhoz, megértsük, ami benne zajlik, megismerjük a belső motivációját. Ha nem tolakodóan, hanem együttérzően és pozitívan tudja megfogalmazni az ember azt, ami a másik számára őszintén inspiráló, ennek mentén lehet kapcsolódni egymáshoz.
Hogy ismerjük meg azt, hogy mi hogyan működünk?
Nagy segítség lehet, ha tételesen végiggondoljuk az életünk vonulatát, kisebb-nagyobb sikereinket, kudarcainkat, milyen külső-belső körülmények adódtak ezeknél, mi hatott ösztönzőleg, mi működött, és hol buktunk el. Enélkül az elemzés nélkül nagyon kevés embernek van ismerete arról, hogy miként működik nála a motiváltság, a kitartás, fontos annak megértése, hogy mi akadályozza abban, hogy elköteleződjön egy adott cél felé. Valakinek a reális célkitűzés megy nehezen, valakinek az első lépés megtétele, valakinek a lelkesedés fenntartása, valakit megrémít egy nagyobb, távolabbi cél, míg valakit egy nagy álom éppen hosszú távon motivál. A társas támogatás nagyon fontos, azonban ameddig nem tudjuk belsővé tenni a célkitűzésünket, addig sokkal kisebb az esélyünk a sikerre. Célokat mindenképp érdemes kitűzni, belevágni egy izgalmas folyamatba, amely új színt visz a mindennapokba, ami az állandó kíváncsiságunkat fenntartja az iránt, hogy mi mindenre vagyunk még képesek.
A tartalom az MBH Bank Szurkoljunk egymásnak! kampányának részeként jött létre.
Szponzorált tartalom
