„Egy mocskos kutya ugatott az erkélyem alatt két és fél, három órát. Én nem tudom, kié, de ma átmegyek, megölöm. […] Kap egy akkora steaket annyi ketaminnal, hogy egy elefántot le lehet ültetni. Komolyan mondom, volt egy olyan időpont, hogy én kimegyek és lelövöm… Fogok egy sörétes puskát és lelövöm”
– az ominózus mondat kedd reggel hangzott el Sebestyén Balázs szájából a Rádió1 Balázsék című műsorában. Igen, attól az embertől, aki évek óta ott díszeleg a legértékesebb magyar celebek toplistáján, és akinek gondolataira nem mellesleg rádióhallgatók ezrei kelnek reggelente.
A haveri körben sem oké állatkínzással poénkodni, akkor sem, ha értem, hogy a kialvatlanság idegőrlő, és az ember mond olyat, amit nem gondol komolyan. Viszont azt is gondolom, hogy az, aki a médiában dolgozik, ráadásul tényleg meghatározó arca ennek a világnak, az felelősséggel tartozik azért, ami elhagyja a száját.
Nem a kutya a hibás
A kutyák ugatnak, nyüszítenek. Színtiszta biológiáról van szó, és sosem az állat felelős azért, ha ez hosszasan elhúzódik. Ilyen esetben a gazda (már amennyiben azt a véglényt, aki egész éjszakára kizár egy kutyát annak nevezhetünk) a hibás, neki kellene tennie azért, hogy a vég nélküli ugatás megszűnjön. Mert a kutya nem ok nélkül ugat, jelezni akar valamit, és neki csak ez az egy módja van rá.
Épp ezért a lelövését emlegetni, nettó felelőtlenség, mert civilizált emberként nem pont ez az első gondolat, ami beugrik. Hanem az, hogy a gazda csengőjére tapadok, amíg ajtót nem nyit, de legalábbis csendháborítás miatt ráhívom a rendőröket, illetve a kutya érdekében az állatvédőket is.
Persze ez a kisebbik gond. A nagyobb, hogy
egy olyan országban, ahol az állatkínzásért szinte semmilyen felelősségre vonás nem jár egy ejnye-bejnyén kívül, miért kell az olajat önteni a tűzre? Ott, ahol az állatvédők vért és verejtéket izzadnak, a felelőtlen emberi magatartás miatt és nap mint nap csak a túlélésre játszanak, mert állami segítséget nem kapnak, miért hiszi bárki, hogy jó ötlet ezzel viccelődni?
Nem beszélve azokról, akik érzékenyek erre a témára, (és elég csak egy kommentszekciót megnézni, hányan vannak), annak ez felhívás keringőre, hogy ja, így is lehet a dolgokat intézni, hát, ha a Balázs is ezt mondja, az úgy is van. És sokaknak ez a mérce.
A határokon túl
A poén akkor vicces, ha mindenki nevet rajta. Abban, hogy hirtelen felindulásból ecseteli valaki, hogy ölne meg egy állatot, én a humor szikráját sem találom.
Baráti körben akadt olyan nő, aki egy jól szituált, vezető pozícióban lévő férfival randizott, aki azzal kérkedett, hogy családi házban él, amit saját erejéből teremtett meg. Kiderült, hogy bár tényleg így van, semmilyen állatot nem tűr meg, így a kertjén áthaladó macskákat elkábítja, befogja, majd kilométerekkel arrébb elszállítja és valahol csak úgy kiteszi szerencsétlen párákat. És ha ez önmagában nem lenne elég beteg, azzal szórakoztatja magát, hogy utána figyeli, ahogyan a gazdák kétségbeesve keresik a házi kedvenceiket és röhög rajtuk.
És ezek az emberek is köztünk élnek. (Ahogyan azok is, akik arról fantáziálnak, hogy erőszakolnának és ölnének meg nőket, hogy csak az elmúlt hét eseményeire reagáljak.)
Úgyhogy amikor azt mondom, egy közszereplő felelősséggel tartozik azért, amit mond, és ahogy viselkedik, akkor arra gondolok, hogy valamilyen szinten példát kell mutatnia. Pont az ilyen emberek miatt, akik öncélú igazságosztónak képzelik magukat és hozzátesznek az amúgy is kényes állatvédelmi helyzethez. Akik egy ártatlan poén kapcsán aztán felhatalmazva érzik magukat, hogy az elhangzottak alapján cselekedjenek, mondván a műsorvezető is ezt tenné. Akik szerint az állatok sokadrangú lények, épp ezért nincs probléma azzal, ha kiiktatják őket, akár óriási fájdalmak árán.
Ezt a határt még egy Balázs-kaliberű ember sem lépheti át. Akkor sem, ha az ingerültség mondatja vele.