Noszály Sándor állapota napokon keresztül foglalkoztatta a közvéleményt. Az nem volt kérdés, hogy aggodalomra nagyon is van ok, sokkal inkább az nem látszott tisztán, vajon mi áll furcsa videói és monológjai hátterében. De hiába derült ki, hogy súlyos mentális betegség tüneteit követhettük nyomon közösségi oldalán, sajnos még ez sem elég mindenkinek. 2024-ben még mindig sokan vannak, akik szerint az ilyesmi szégyen, de legalábbis kiváló alap egy ízes vicchez.
Az elmúlt napok jelezték, hogy baj van
Noszály Sándor november 3-án lépett volna újra ringbe a Sztárboxban. Már az is több fórumon vitát váltott ki, milyen félelmetes erővel és szokatlan viselkedéssel vívta legutolsó, győztes meccsét Pulai Imre ellen. Azóta pedig csapongva, zavart és összefüggéstelen felvételeken hol a zuhanási sebességről, hol a reinkarnációról, hol pedig az ősrobbanásról elmélkedett.
Posztjai ráadásul olyan őrült sebességgel követték egymást, hogy jól látszott: a sportoló talán nem is alszik napok óta, de ha mégis, akkor megdöbbentően keveset. Ő maga mindezt úgy kommentálta, nem kell komolyan venni, mert csak bohóckodik. Mások drog hatására gyanakodtak. Eközben pedig egyre többen komolyan aggódni kezdtek lelki és tepsi épségéért is. Majd váratlanul Noszály Sándor Instagram-oldala eltűnt. Mintha soha nem is létezett volna.
Fotó: Trenka Attila
Megható és nyílt közlemény érkezett Noszály testvérétől
Az olimpikon testvére, Noszály Andrea szerdán adott ki közleményt, mely sok mindent megmagyaráz. “Az elmúlt napokban sokan aggódtak testvérem, Noszály Sándor állapota miatt.
“A családom nevében ezúton szeretnék tájékoztatni mindenkit, hogy Sanyi hazaért Magyarországra, és szakorvosok irányításával elkezdte azt a kezelést, amely bipoláris betegsége stabilizációjához szükséges. Sajnos Sanyi életét már hosszú évek óta megkeseríti ez a nagyon összetett és sok tévhittel övezett betegség, amelynek öcsém egy kifejezetten kritikus időszakát élte át az utóbbi napokban. Sanyi egészségi állapota jelenleg nem engedi meg a további szereplését a Sztárbox műsorban, pedig betegsége kiújulása ellenére, sportember lévén, nagyon szerette volna befejezni és megnyerni a versenyt. Bízunk benne, hogy minél előbb felépül és személyesen számolhat-e a médiának a betegségéről, ezzel is segítve a hasonló helyzetben lévőket és családjaikat” – írta.
Szörnyű kommentek bukkantak elő
A megrázó, de kivételesen kendőzetlen és őszinte sorok azonban hiába váltottak ki mély együttérzést rengeteg emberből, akadnak még mindig sokan, akiknek ez sem üti meg az ingerküszöbét. Legfeljebb csak annyira, hogy kommentben megállapítsák: “sok a duma és sok volt a kábszi”. Vagy azt mondják: “hagyjuk már, az a baja, hogy elfogyott a zsé”. Esetleg így fogalmazzanak: “jó szarul is néz ki, de úgyse neki drukkoltam”. És még ezeket is lehet tetézni, például így: “mi van, még mindig nem halt meg?”.
A mentális betegség ne legyen bélyeg!
Mentális betegnek lenni egyet jelent azzal, hogy a belső küzdelem mellett a környezet ítélkezésével is meg kell birkózni. Nem elég, hogy egy depresszióval küzdő ember az üresség, a bűntudat, sőt az öngyilkos gondolatok foglya, hagyján, hogy egy pánikbeteg az irracionális aggodalmaktól vagy halálfélelemtől retteg, vagy hogy egy anorexiás belső harca akár az életébe is kerülhet.
Mindezek tetejébe még titkolni is kénytelen állapotát, hogy megpróbálja maradék önbecsülését és méltóságát is megőrizni. A bipoláris zavarral sincs ez másképp, a különbség talán részben annyi, hogy a mániás epizódok során a beteg úgy érzi, mindenre képes és semmi sem lehetetlen.
Fotó: Birton Szabolcs
Ezért nehéz kezelni a bipoláris zavart
Bipoláris zavar során az érintettek szélsőséges hangulati ingadozásokkal küzdenek, mániás és depressziós epizódok váltakoznak egymással. A mániás fázisra hatalmas energia, impulzív viselkedés, egyenesen eufória jellemző, míg depressziós szakaszban mindezt felváltja a letargia és reménytelenség.
Gyógyszeres terápia és pszichoterápia kombinációja segíthet, de a betegség nem teljesen gyógyítható. A kezelés nehézsége pedig éppen a hangulati ingadozások kiszámíthatatlanságában és a megfelelő gyógyszeradagolás megtalálásában rejlik. Továbbá abban, hogy mániás szakaszban a betegek gyakran azt élik meg: remekül érzik magukat. Így aztán nem is látják szükségesnek a gyógyszerek szedését az eufória, az energia és az önbizalom növekedése miatt. Ez viszont csak súlyosbíthatja az állapotot, és visszaeséshez vezethet, amikor visszatér a súlyos depressziós fázis.
Sokszor maga a pokol – betegnek és családtagnak is
Mentális betegnek lenni óriási küzdelem. A belső munka és önmarcangolás mellett komoly fájdalmat jelent a sokszor tehetetlen család és környezet miatti bűntudat és önmarcangolás. Egy mentális beteggel érzelmi kötelékben lenni pedig az együttérzés, a frusztráció, az aggodalom, a kimerültség, a félelem és a remény állandó hullámvasútja.
Sokszor úgy tűnik, hogy maga a pokol. Egy mentális beteg nem választja magának ezt a sorsot, nem döntésének az eredménye mindez, legfeljebb abban dönthet, szembenéz-e vele. Ezért megérdemli minden egyes mentális betegséggel küzdő ember, hogy ne degradálják vagy lenézzék, ne törjenek pálcát felette, és ne legyen megvetés tárgya. Ahogyan megérdemlik szeretteik is, hogy soha többet ne kelljen rettegniük mások véleményétől. Éppen elég nehéz a csomag, melyet cipelnek.
