Azok az emberek, akik gyakran hazudnak, sokszor használnak olyan kifejezéseket, mint az „őszintén” vagy a „bízz bennem!” a mondat elején vagy végén. Bár ezt nem általánosíthatjuk, a mesterséges intelligencia azt jelzi, hogy ez egy gyakori viselkedés a hazugoknál. A pszichológia ugyan rámutat, hogy egyetlen kifejezés sem igazolja a hazugságot, de a viselkedési minták és a kontextus megfigyelése segíthet a megtévesztés felismerésében.
A mesterséges intelligencia szerint a hazugságra hajlamos emberek által leggyakrabban használt kifejezések a következők:
- „Őszintén szólva” / “Hogy őszinte legyek”
- „Én soha nem tennék ilyet”.
- „Esküszöm”.
- „Ahogy már mondtam”.
- „Ennek semmi értelme”.
- „Nem emlékszem.”
- „Miért hazudnék?”
- „Ez minden, amit tudok.”
Fontos megjegyezni, hogy ezek a kifejezések önmagukban nem bizonyítékai a hazugságnak, de részei lehetnek egy szélesebb mintázatnak, különösen, ha olyan nonverbális jelekkel társulnak, mint a szemkontaktus kerülése, hangszínbeli változások, hosszú szünetek vagy túlzottan védekező válaszok. E tényezők kombinációja segíthet azonosítani, hogy az illető visszatart-e információt vagy hamisan adja-e elő az igazságot.
Hogyan ismerjük fel a hazugságot a pszichológia szerint?
A hazugság felismerése összetett folyamat, amellyel a pszichológia széles körben foglalkozik. Paul Ekman pszichológus, a Kaliforniai Egyetem kutatója és az érzelmek tanulmányozásának szakértője szerint a mikroarckifejezések – rövid, rejtett érzelmeket tükröző arckifejezések –kulcsfontosságúak lehetnek a hazugság felismerésében. Ezek az arckifejezések, amelyek csak a másodperc töredékéig tartanak, olyan érzelmekről árulkodnak, amelyeket az illető el akar rejteni, például félelemről, bűntudatról vagy kellemetlenségről, és gyakran nem egyeznek a szóbeli üzenettel.
A Psychological Bulletin című folyóiratban Bella DePaulo pszichológus és csapata által közzétett tanulmány több mint 100, a hazugok viselkedéséről szóló kutatást elemzett. A következtetés az volt, hogy a hazugok hajlamosak kevesebb részletet megosztani, kevésbé folyékonyan beszélni, hibázni a kifejezésmódban, és strukturáltabb, de kevésbé természetes beszédet folytatni.
Aldert Vrij, a Portsmouthi Egyetem pszichológiaprofesszora szerint a testbeszéd is fontos támpontokat nyújt. Detecting Lies and Deceit című könyvében megállapítja, hogy a hazugok gyakran kerülik vagy erőltetik a szemkontaktust, mondatok ismétlésével időt nyernek, és korlátozzák a testmozgásaikat.
A szakértők egyetértenek abban, hogy egyetlen jel sem perdöntő, de a minták és a kontextus elemzése segíthet a megtévesztés felismerésében.
(via)
Kiemelt fotó: illusztráció, iStock
