Az évek múlásától sokan tartanak, akadnak azonban jó néhányan, akik kecses eleganciával, melegséggel a tekintetükben és vonzó könnyedséggel magadnak kortalanok.
Ez az 1970 előtt születettek titka, ezért öregednek szebben
1. Több minőségi idő személyesen
Az 50-es és 60-as években születettek számára magától értetődő volt a személyes találkozás, a fizikai interakciók és az őszinte figyelmességek. Több minőségi időt töltöttek szeretteikkel ahelyett, hogy a képernyőn keresztül tartották volna egymással a kapcsolatot.
2. Alkalmazkodóképesek és rugalmasak
Több olyan élménnyel is meg kellett birkózniuk az évek és évtizedek alatt, melyek változásokkal jártak, beleértve a társadalmi és kulturális változásokat is. Emellett pedig elsajátították, hogy arra összpontosítsanak, amit valóban irányítani tudnak, például a munkára, saját szokásaikra, a családi mindennapokra.
3. Aktívabb közösségi életet éltek
Az 1970 előtt született emberek aktív tagjai voltak sportkluboknak, egyházi csoportoknak, ismerték szomszédaikat és több közösséghez is szervesen kapcsolódtak. Ez a kiterjedt szociális és kapcsolati háló jelentősen hatott mentális és érzelmi egészségükre.
4. Több idő a szabad levegőn
Edzőtermek helyett szabadtéri aktivitást választottak, edzés helyett pedig legtöbben napi rutinjuk által maradtak fittek. Gyakran még a háztartási munkák is az szabad ég alatt zajlottak, mint amilyen a teregetés vagy a szőnyegek kiporolása.
5. Természetes étrend
Egyszerűbb, természetesebb, kevésbé feldolgozott alapanyagokból készítették ételeiket, méghozzá helyi termékekből. Rengeteg egészségügyi előnnyel járt mindez mostani étkezési szokásainkhoz képest.
6. Nem keveredett munka és magánélet
Az 1970 előtt születettek még emlékeznek arra az időszakra, amikor elhagyták munkahelyüket, és ezzel véget is ért a munkanapjuk. Nem kellett este vagy akár e-mailben is sürgős e-mailre válaszolni vagy rendelkezésre állni. Ez kiegyensúlyozottabb és természetesebb kereteket adott számukra.
7. Apró dolgok értékelése
Az idősebb generációk mélyebben elsajátították az apróbb események iránti hálát és a pillanatok megélését. Ez pedig alapvetően határozza meg a mindennapokkal való viszonyt is.
