A magas vérnyomás szívrohamot és stroke-ot okozhat, de a rutinszerű teszt, amely kimutatja, meglepően pontatlan lehet. Karunk körülbelül öt centiméternyi elmozdulása már elegendő ahhoz, hogy a mérési eredmény pontatlan legyen, ami rossz diagnózist eredményez – írja az Earth. Egy, a Johns Hopkins Egyetemen végzett vizsgálat szerint
annak a betegnek, aki lelógatja a karját,
akár 7 higanymilliméterrel magasabb is lehet a vérnyomása, mint annak, akiét a vizsgálóasztalon fekve mérik. Ennyi eltérés pedig elég ahhoz, hogy vérnyomásunk értékét „emelkedett” állapotból a veszélyes, „kettes stádiumú” tartományba billentse.
Így tehát szakszerűtlen: alátámasztás nélkül pontatlan lesz az eredmény Kép: Pixabay
A vizsgálat három gyakori, vérnyomásmérés során alkalmazott testtartást vizsgált. A tanulmányba 133, 18 és 80 év közötti baltimore-i önkéntest vontak be, akiknek a vérnyomását asztaltámaszos, öltámaszos és oldalra lógó pozícióban mérték.
A kutatók arra kérték a résztvevőket,
hogy minden vérnyomásmérés előtt két percig sétáljanak. Ezután öt percig pihentek ülve egy csendes szobában, hátukat és lábaikat megtámasztva. Minden résztvevő négy mérési körben vett részt, körönként három méréssel, különböző karpozíciókat használva. Azzal, hogy a végén megismételték az asztaltámaszos leolvasást, a csapat figyelembe vette a vérnyomás természetes időbeli változásait.
Az asztali standardhoz képest az öltámaszos kar átlagosan 3,9 Hgmm-rel magasabb szisztolés és 4 Hgmm-rel magasabb diasztolés vérnyomást mutatott. A nem alátámasztott kar ugyanezen értékek esetében 6,5 Hgmm-rel, illetve 4,4 Hgmm-rel magasabb szisztolés vérnyomást ért el az alapértéknél.
A kísérlet oka az volt, hogy az orvosok egyetlen,
gyakran kevesebb mint egy perc alatt elkészített pillanatfelvétel alapján döntenek arról, hogy elkezdjenek-e egy élethosszig tartó gyógyszeres kezelést.
Kevésbé felkészült kórházi dolgozók gyakran szakszerűtlenül mérik a vérnyomást, anélkül, hogy felismernék a következményeket. Gyakori az olyan, elsietett vizsgálat, ahol a betegek a saját karjukat fogják, vagy támaszték nélkül ülnek a vizsgálóasztalokon.
Ezek az eltérések jelentéktelennek tűnhetnek, de ismétlődve összeadódnak. A félreolvasások alakíthatják a diagnózisokat, és az évekig tartó kezelési terveket befolyásolhatnak.
„Folyamatosan alá nem támasztott karral mérve a vérnyomás 6,5 Hgmm-es túlbecslést eredményez, ami potenciális különbséget jelent a 123 és 130 szisztolés vérnyomás között” – figyelmeztetett Sherry Liu, M.H.S., utalva a klinikai ugrásra az „emelkedett” állapotról az „1. stádiumra”.
A fentiek értelmében vérnyomást mérni úgy kell,
hogy az íróasztal magasságban alátámasztott karra tett mandzsetta középpontját a szív középpontjának magasságában kell tartani, ami kiegyenlíti a hidrosztatikai nyomást az artériák mentén. A leengedett kart érő gravitáció viszont nagyobb erőt igényel a vér felfelé tolásához, emiatt a mérőeszköz extra nyomást mér. Az Amerikai Szívgyógyászati Társaság arra utasítja az ápolókat, hogy a betegeket háttámlás székbe ültetve, a talpakat laposan a földre téve, a lábakat nem keresztbe téve, a kart pedig szilárd felületen a jobb pitvarral egy vonalban megtámasztva mérjék a vérnyomást.
Bár úgy gondolhatnánk, hogy a közeli is elég jó, a kutatás szerint a „majdnem jó” is rossz értékekhez vezet. Pedig szabálytalan testtartással mérve a vérnyomást, a hibák rutinná válhatnak.
Milliók mérnek otthon vérnyomást,
miközben sok konyhaasztal túl alacsony ahhoz, hogy utánozza az orvosi íróasztalokat. Egy párna a könyök alatt vagy a készülék magasabb pultra helyezése orvosolhatja ezt a problémát. Emellett a mandzsetta mérete is számít; ha túl keskeny, akkor 5-10 Hgmm-rel magasabb értékeket mutathat. Már a mérési eredmények apró pontatlanságai is nagy hatással lehetnek egy személy egészségére. A túlbecsült eredmény helytelen magas vérnyomás diagnózist adhat, ami szükségtelen gyógyszerek felírásához vagy szorongáshoz vezethet.
Másrészt a csupán kissé emelkedettnek tűnő érték
megakadályozhatja, hogy valaki megkapja a szükséges kezelést. A nem megfelelő pozicionálás tehát megváltoztathatja a döntéseket és eredményeket. Azt még vizsgálni kell, hogy a beépített helyzetérzékelőket használó csuklómandzsetták esetében csökken-e a hiba. A közegészségügyi szakemberek remélik, hogy a standard pozicionálás évente több ezer szükségtelen receptet előzhet meg, csökkentve a mellékhatásokat és a költségeket a szív- és érrendszeri biztonság veszélyeztetése nélkül.
Kép: Pixabay
