Az ünnepek elvileg a pihenésről, a meghittségről és a feltöltődésről szólnak. A valóságban azonban sok anya számára inkább egy érzelmi és fizikai maraton, amelynek a célvonalát január elején, teljesen kimerülten lépik át. Mire minden visszaáll a megszokott kerékvágásba, ők már rég mínuszban vannak, energiában, türelemben, önmaguk felé fordított figyelemben.
Amikor az ünnep nem szünet, hanem plusz műszak
Bevásárlás, főzés, ajándékok, vendégek, rokonlátogatás, gyerekprogramok… Miközben a család többi tagja „kikapcsol”, az anyák gyakran csak másfajta feladatokra váltanak. Az ünnepnapok alatt eltűnik a hétköznapi rutin, ami normál esetben kapaszkodót adna, helyette állandó készenlét lép életbe. A pihenés pedig sokszor bűntudattal keveredik: „majd akkor ülhetek le, ha mindenki jól érzi magát”.
Lelki fáradtság, amit nehéz kimondani
Az anyai kimerültség nemcsak testi. Ott van benne az érzelmi munka is: figyelni, összehangolni, konfliktust kezelni, jó hangulatot teremteni. Az ünnepek után sok anya érzi úgy, hogy elfogyott belőle valami, de ezt nehéz megfogalmazni, mert hiszen most volt idő pihenésre. A környezet gyakran nem érti, miért van szükség még mindig csendre, egyedüllétre, vagy miért jönnek váratlan könnyek egy jelentéktelennek tűnő pillanatban.
Fotó: Getty Images
Január: a visszatérés nehézsége
Amikor elindul az iskola, az óvoda, a munka, az elvárás az, hogy minden visszatérjen a normál kerékvágásba. Csakhogy az anyák sokszor úgy érzik: ők még nem értek vissza. A test lassú, a fej túlterhelt, az érzelmek pedig rendezetlenek. Ez az időszak különösen alkalmas a kiégés csendes jeleinek megjelenésére: ingerlékenység, alvászavar, motivációhiány, állandó fáradtság.
Mi segíthet ilyenkor?
Nem gyors megoldásokra van szükség, hanem engedélyre. Engedélyre ahhoz, hogy az ünnepek után is lehessen fáradtnak lenni. Hogy ne kelljen azonnal összeszedni magunkat. Apró lépések is számítanak: napi tíz perc csend, egy őszinte beszélgetés, segítség kérése, vagy akár annak kimondása és elfogadása, hogy most nem megy minden tökéletesen.
Az anyai kimerültség nem gyengeség, hanem jelzés. A test és a lélek szól, hogy túl sok volt. Ha ezt meghalljuk, az nemcsak az anyáknak, hanem az egész családnak ajándék lehet hosszú távon.
