A kutatásban a szakemberek kétféle szituációt játszattak le a gazdákkal a kutyájuk előtt. Az egyikben a felek hevesebben vitatkoztak, a másikban ugyanazok az emberek semleges hangnemben beszélgettek. A kutyák viselkedése látványosan eltért attól függően, melyik jelenet ment: konfliktusnál feszült figyelem, bizonytalanság és „közbelépési” kísérletek jelentek meg.
A kutya „vigasztal”: a vitában a sérülékenyebbhez húz
A megfigyelések szerint konfliktus esetén a kutyák gyakran ahhoz a félhez mentek közelebb, akit a helyzet „áldozataként” érzékeltek. Keresték a közelségét, érintést, kontaktust – ez a kutatók értelmezésében afféle békítő, vigasztaló viselkedés. Magyarul: a kutya sokszor nem pártatlan, hanem érzelmileg reagál, és próbálja csillapítani a feszültséget.
Ezzel szemben azzal a személlyel, aki a konfliktusban erősebbnek, támadóbbnak tűnt, a kutyák óvatosabbak lettek. Többet néztek rá, jobban figyelték, de közben tartották a távolságot, kerülő viselkedést mutattak. Ez a kombináció – sok figyelés, kevés közeledés – tipikusan azt jelzi, hogy a kutya fenyegetőnek érzi a helyzetet.
A kutatók tanulsága elég egyszerű, mégis mellbevágó: egy veszekedés a kutya számára is nehéz, nem csak egy rövid, hangos jelenet. Ha lehet, a vitákat érdemes a kutya (és persze a gyerekek) elől elvinni egy másik helyiségbe, az ajtót becsukni, és nem belerángatni őt egy olyan érzelmi helyzetbe, amit ugyan nem ért, de nagyon is megérez.
Fotó: illusztráció, Unsplash
