Már az is számít, hogyan szólal meg a diák
Az egyetemi évek egyik legfontosabb hozadéka a kommunikáció és a csapatmunka fejlődése. Barth Kevin, a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karának kereskedelem és marketing szakos, harmadéves hallgatója, az SZTESÓK aktív tagja szerint a hallgatók már az első félévektől kezdve olyan helyzetekbe kerülnek, amelyekben együtt kell gondolkodniuk, egyeztetniük és felelősséget vállalniuk.
Barth Kevin. Fotó: Sahin-Tóth István
„Rengeteg olyan óránk van, amikor csapatmunkában kell dolgoznunk. Ilyenkor fejlődik az, hogy hogyan kommunikálunk egymással, hogyan oldunk meg konfliktusokat, hogyan tudunk együtt haladni egy közös cél felé. A kommunikációs készségeink is sokat fejlődnek, például amikor kitelepüléseken, nyílt napokon beszélünk a leendő hallgatóknak. Megtanuljuk röviden, érthetően elmondani, amit szeretnénk. Emellett a kreativitásunk is erősödik, például az SZTESÓK közösségi felületein készített tartalmakon keresztül. Ezek mind olyan helyzetek, ahol meg kell tanulni jól megszólalni, jól megjelenni, és felelősen képviselni magunkat.”
Kevin szerint a közösségi munka abban is segít, hogy a hallgatók bátrabban vállalják fel a véleményüket, és merjenek kérdezni, visszajelzést adni.
Időmenedzsment és önállóság: az első valódi felnőttévek
Czikkely Márton Simon hallgatói kategóriában JATE-díjas PhD-hallgató, az SZTE Igazságügyi Orvostani Intézetének munkatársa. Orvosi diplomáját summa cum laude minősítéssel szerezte meg, jelenleg kutatóként dolgozik. Márton úgy fogalmaz, az egyetem sokak számára az első időszak, amikor teljes mértékben maguknak kell beosztaniuk az idejüket: ez az egyik legfontosabb készség, amit a hallgatók elsajátítanak.
„Az időmenedzsment kulcskérdés. Az orvosi egyetem önmagában is nagy terhelést jelent, de ha valaki mellette kutat, dolgozik vagy klinikai munkába kapcsolódik be, akkor meg kell tanulnia, hogyan ossza be az erőforrásait. Nem lehet mindent egyszerre maximális szinten csinálni. Ki kell tapasztalni, mikor tanul az ember év közben, mikor a vizsgaidőszakban, hogyan ütemezi a feladatait. Ez egy hosszú tanulási folyamat, de később az élet minden területén hasznos.”
Dr. Czikkely Márton. Fotó: Dr. Szili Petra
Kevin szerint az önállóság azt is jelenti, hogy a hallgatók megtanulnak felelősséget vállalni a döntéseikért.
„Az egyetemen sokkal inkább magunkra vagyunk utalva. Nekünk kell eldönteni, mik a prioritásaink. Néha nemet kell mondani egy bulira, mert másnap vizsga van. Ezek a döntések formálnak minket, és segítenek abban, hogy tudatosabban éljünk.”
Kapcsolatok, közösségek és támogató háló
Az egyetem nemcsak tudást, hanem kapcsolatokat is ad. Márton szerint a támogató közeg kialakítása kulcsszerepet játszik a sikerben.
„Nagyon fontos, hogy az ember megtalálja azokat a hallgatótársait, akikkel együtt tud tanulni, együtt tud haladni. Mi például közösen készültünk a vizsgákra, egymást kérdeztük ki, segítettük egymást. Ez rengeteget adott motivációban és szakmailag is. Emellett az oktatókkal és a szakmai partnerekkel való kapcsolatépítés is már itt elkezdődik. Ezek később meghatározzák a pályánkat.”
Kevin szerint a közösségi élmények önbizalmat is adnak.
„Amikor az ember bekerül egy támogató közegbe, ahol számít a véleménye, ahol segítik, akkor sokkal bátrabban próbál ki új dolgokat. Ez hosszú távon is meghatározó.”
Önismeret és proaktivitás: megtanulni kiállni magunkért
Az egyetemi évek alatt sokan fedezik fel, miben erősek, és miben kell még fejlődniük. Márton szerint az önismeret az egyik legnagyobb ajándék, amit az egyetem adhat.
„Az ember rengeteg különböző emberrel találkozik, és közben elkezd rálátni saját magára. Érdemes figyelni másokat, visszajelzést kérni, és levonni a tanulságokat. Meg kell tanulni felismerni, mi az, ami jól megy, és mi az, amin dolgozni kell. Ez egy folyamatos önvizsgálat. Emellett elengedhetetlen, hogy az ember merjen kérdezni, merjen segítséget kérni, és kiálljon magáért. Én például sokszor segítettem hallgatótársaimnak abban, hogy merjenek megszólalni órán. Ez a fajta bátorság később a munkahelyen is nélkülözhetetlen.”
Dr. Czikkely Márton a JATE-díj átadásán. Fotó: Sahin-Tóth István
Megtanulni pontosan fogalmazni és alkalmazkodni
A világos önkifejezés és a helyzetfelismerés szintén alapvető soft skill, amit a tudományos munka rendkívül jól fejleszt.
Meglepően nehéz pontosan kifejezni azt, amit gondolunk. Sokszor láttam, hogy valaki érti az anyagot, de nem tudja jól elmondani ‒ meséli Márton. ‒ A kutatómunka megtanít arra, hogyan fogalmazzunk precízen, hogyan mutassuk be az eredményeinket. Emellett fontos az is, hogy figyeljük a környezet reakcióit: vizsgán, előadáson, tárgyaláson. Ez a fajta ‘kalibrálás’ rengeteget segít, és elengedhetetlen lesz a későbbi években is.
Kevin szerint az alkalmazkodóképesség a mindennapokban fejlődik. „Minden projekt más, minden csapat más. Meg kell tanulnunk alkalmazkodni, rugalmasan reagálni, és megtalálni a közös hangot. Ez később a munka világában is alapfeltétel.”
Ezt a tapasztalatot nemzetközi kutatások is alátámasztják: egy 2025-ben megjelent felsőoktatási tanulmány szerint az egyetemi tanulási környezet — különösen az együttműködésre és aktív részvételre épülő módszerek — mérhetően fejlesztik a hallgatók soft skilljeit, így a kommunikációt, a csapatmunkát és az alkalmazkodóképességet is.
Gyakorlati oktatás az SZTE-n. Fotó: SZTE
Az egyetem, mint személyiségformáló műhely
A Szegedi Tudományegyetemen töltött évek nemcsak szakmai felkészülést adnak, hanem hozzájárulnak ahhoz is, hogy a fiatalok magabiztos, tudatos és együttműködő felnőttekké váljanak. A kommunikáció, az időgazdálkodás, az önismeret, a kapcsolatteremtés és az alkalmazkodóképesség mind olyan készségek, amelyek az egyetemen formálódnak igazán. Ahogy Kevin és Márton is hangsúlyozzák: a diploma fontos mérföldkő, de legalább ilyen értékes az a személyes fejlődés, amely az egyetemi évek során végbemegy – és amely egy egész életre megalapozza a sikert.
Szponzorált tartalom
