A szakemberek szerint a jelenség még nem bizonyít ok-okozati kapcsolatot, de komoly kérdéseket vet fel arról, hogyan hatnak a szervezetünkre ezek a szinte mindenhol jelen lévő apró műanyagdarabok.
Kétszer annyi mikroműanyag a daganatos szövetekben
A kutatást a New York University urológusa, Stacy Loeb vezette, az eredményeket az American Society of Clinical Oncology genitourináris daganatokkal foglalkozó szimpóziumán mutatták be.
A kutatócsoport tíz prosztatarákos beteg műtéti úton eltávolított szöveteit vizsgálta meg. A daganatos mintákat minden esetben ugyanazon betegek egészséges prosztataszöveteivel hasonlították össze. Az eredmények meglepően egyértelműek voltak: a daganatok 90 százalékában kimutattak mikroműanyagot, míg az egészséges szöveteknél ez az arány 70 százalék volt.
A különbség azonban nemcsak az előfordulásban, hanem a mennyiségben is jelentős volt. A daganatos szövetekben átlagosan 40 mikrogramm műanyagot találtak grammonként, míg az egészséges mintákban ez az érték 16 mikrogramm volt. A kutatók különösen nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy kizárják a laboratóriumi szennyeződést: műanyag eszközök helyett alumíniumot és pamutot használtak, a mintákat pedig speciális terekben dolgozták fel.
Hogyan kerül mikroműanyag az emberi szervezetbe?
A mikroműanyag 5 milliméternél kisebb műanyagrészecskéket jelent, amelyek a nagyobb műanyagok lebomlásából vagy ipari folyamatok során keletkeznek.
A szervezetbe több úton is bekerülhetnek:
- ivóvízzel és palackozott italokkal,
- tengeri élelmiszerekkel,
- csomagolt ételekkel,
- levegőben lebegő porszemcsékkel.
Korábbi kutatások már kimutatták jelenlétüket az emberi véráramban, a méhlepényben és az agyszövetben is, ami arra utal, hogy képesek áthatolni a biológiai védőrétegeken.
Mitől lehet veszélyes a mikroműanyag?
Stacy Loeb szerint a mostani eredmények „fontos jelzést adnak arra, hogy a mikroműanyag-expozíció potenciális kockázati tényező lehet”.
A kutatók egyik feltételezése szerint a részecskék:
- krónikus gyulladást idézhetnek elő,
- immunreakciókat válthatnak ki,
- vagy hosszú távon sejtkárosodást okozhatnak.
Ezek a folyamatok elméletben hozzájárulhatnak a daganatok kialakulásához vagy növekedéséhez – de ezt egyelőre nem sikerült bizonyítani.
Fontos: ez még csak egy kis pilotvizsgálat
A szakértők hangsúlyozzák, hogy a kutatás mindössze tíz beteg mintáin alapult, ezért messzemenő következtetéseket nem lehet levonni. Az sem kizárt, hogy a mikroműanyag inkább már meglévő, megváltozott szövetekben halmozódik fel könnyebben, nem pedig maga idézi elő a betegséget.
A New York University Grossman School of Medicine kutatója, Vittorio Albergamo szerint azonban az eredmények így is figyelmeztetőek.
„A vizsgálat egy újabb lehetséges egészségügyi kockázatra hívja fel a figyelmet, és alátámasztja, hogy szükség lehet a műanyag-szennyezés szigorúbb szabályozására”
— fogalmazott.
A következő lépésben sejtkultúrás és állatkísérletek segítségével próbálják feltárni, pontosan hogyan lépnek kölcsönhatásba a műanyagrészecskék az emberi szövetekkel.
Lehet egyáltalán csökkenteni a mikroműanyag-bevitelt?
A szakemberek szerint teljesen elkerülni ma már szinte lehetetlen, de néhány szokás segíthet mérsékelni a kitettséget:
- üveg vagy fém kulacs használata műanyag palackok helyett,
- ételek melegítésének kerülése műanyag dobozban,
- rendszeres szellőztetés és porszívózás,
- természetes szálas textíliák előnyben részesítése.
A kutatók szerint a legfontosabb azonban a további vizsgálatok támogatása, mert még mindig kevéssé értjük, milyen hosszú távú hatása lehet annak, hogy a modern világban szinte folyamatosan mikroműanyag vesz körül minket.
Fotó: illusztráció, Unsplash
