
Kutatás a tartós egyedüllét és a pszichológiai jóllét kapcsolatáról
Egy friss kutatás most kifejezetten ezt a csoportot vizsgálta. A Journal of Personality and Social Psychology folyóiratban megjelent tanulmányban Michael D. Krämer és kollégái több mint 17 ezer brit és német fiatal adatait elemezték.
A résztvevők a belépéskor mind 16–17 évesek voltak, és közös volt bennük, hogy addigi életükben még nem volt romantikus partnerük. A kutatócsoport ezután több éven át, egészen 29 éves korukig követte őket: a fiatalokat rendszeresen újra megkérdezték, és kérdőívekkel mérték többek között az életelégedettséget, a magányérzetet és a depresszivitást, valamint rögzítették a kapcsolati státuszuk változását is.
A tanulmány így nem egy egyszeri pillanatfelvétel, hanem hosszú távú utánkövetés, ami azért különösen értékes, mert megmutatja, hogyan változik a jóllét azoknál, akik a húszas éveik során is párkapcsolat nélkül maradnak, és összehasonlíthatóvá teszi őket azokkal, akik időközben belépnek az első kapcsolatukba. A szerzők többféle elemzést futtattak: egyrészt azt vizsgálták, kik maradnak nagyobb eséllyel tartósan egyedül, másrészt azt, hogy a tartós egyedüllét hogyan kapcsolódik a jóllét görbéjéhez az életkor előrehaladtával, különösen a húszas évek vége felé.
A kutatás célja az volt, hogy megértsék: hogyan hat a pszichológiai jóllétre, ha valaki a húszas évei végéig még soha nem volt párkapcsolatban.
A tanulmány több érdekes mintázatot talált.




Mit jelent mindez az egyedül élőkre nézve?
A kutatás összességében azt mutatta, hogy azok az emberek, akik soha nem éltek párkapcsolatban, átlagosan alacsonyabb pszichológiai jóllétről számoltak be, különösen akkor, ha a húszas éveik végéig egyedül maradtak.
A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák: az egyedüllét önmagában nem probléma. Sok ember számára tudatos és pozitív életforma is lehet. A kulcs inkább az, hogy valaki mennyire érzi ezt valaki a saját választásának vagy épp mennyire él meg benne hiányt.
A tanulmány szerint ezért a jövőben még több kutatásra lenne szükség annak megértéséhez, hogy a tartós egyedüllét mikor jelent valódi pszichológiai kockázatot, és mikor nem.
Fotó: illusztráció, Unsplash