Mossadek Ageli éveken keresztül halmozta a ki nem vett szabadságait – egészen pontosan 827 napot –, miután munkaadója rendre elutasította a szabadságkérelmeit, létszámhiányra hivatkozva.
A bírósági meghallgatáson elhangzott: Ageli végül beleegyezett abba, hogy a ki nem vett szabadnapokért pénzbeli kompenzációt kapjon. A 25 év alatt felgyülemlett szabadságok értéke elérte a 392 000 fontot (kb. 176 millió forint). És ez még nem minden: az ügyben született ítélet szerint tisztességtelen elbocsátás miatt további 105 000 fontot (kb. 47 millió forint) is megítéltek neki.
Csak álmodozhatott a fizetett szabadságról. Képünk illusztráció (forrás: Getty Images)
Egy karrier pihenés nélkül
Ageli 1987-ben csatlakozott a líbiai tulajdonú Sabtina Ltd-hez, ahol először helyettes ügyvezetőként, majd kereskedelmi vezetőként dolgozott Londonban és Milton Keynesben. Kezdetben évi 30 nap szabadság járt neki. Az első években azonban gyakorlatilag lehetetlen volt szabadságra mennie: 1987 és 1989 között egyetlen napot sem vett ki, mivel rajta és asszisztensén kívül nem volt más teljes állású dolgozó.
1988 és 1996 között összesen 200 nap szabadságát utasították el. Bár 1996-ban 45 napra emelték az éves keretét, a helyzet nem javult.
„Egyszerűen elkezdtem vezetni a saját nyilvántartásomat”
1998-ra világossá vált számára, hogy a cégnél nem lesz lehetősége szabadságra menni, ezért megállapodott a vezetéssel: a ki nem vett napokat később pénzben kapja meg. A bíróságon így fogalmazott:
Amikor szinte már normává vált, hogy nem lehet szabadságra menni, írtam a külföldön élő ügyvezetőnek, és kértem, hogy a ki nem vett napokat pénzben térítsék meg. Beleegyezett, alá is írta.
Egy idő után már papírozni sem kellett: Ageli egyszerűen saját maga vezette a felhalmozott szabadságok nyilvántartását.
A történet egyik különösen beszédes részlete, hogy a cégnél nem működött nyugdíjrendszer, így Ageli és asszisztense gyakorlatilag „szabadságban takarékoskodtak” a jövőre. Bár Agelinek több mint 20 évig aláírási joga volt a cégnél – tehát akár saját magának is jóváhagyhatta volna a kifizetéseket –, ezt nem tette meg.
Számítottam rá, hogy ezeket az összegeket egyszer megkapom
– mondta.
A rendszer működött is: 2001-ben és 2004-ben például 15 000 fontot (kb. 6,7 millió forintot) fizettek ki neki szabadságmegváltásként. A felek abban is megegyeztek, hogy az összegek évről évre görgethetők. Ez a gyakorlat évtizedekig fennmaradt – egészen 2022-ig, amikor lecserélték az igazgatóságot. Az új vezetés fokozatosan csökkentette Ageli szerepét, majd 2024 márciusában e-mailben elbocsátották „súlyos kötelezettségszegésre” hivatkozva.
Ezzel együtt közölték vele: nem fizetik ki a felhalmozott 827 napnyi szabadságát, azaz 392 000 fontot (kb. 176 millió forint) sem. Ageli tagadta a vádakat, és azt is sérelmezte, hogy fellebbezési lehetőséget sem kapott.
Bíróság: ez így nem volt korrekt
Az ügy végül munkaügyi bíróság elé került, ahol a bíró egyértelműen Agelinek adott igazat. Az ítélet szerint:
- a cég köteles kifizetni a teljes szabadságdíjat (392 000 font / kb. 176 millió forint),
- ezen felül 91 490 fontot (kb. 41 millió forint) ítéltek meg jogtalan elbocsátás miatt,
- valamint egy alapkompenzációként 14 070 fontot (kb. 6,3 millió forint).
A bíró külön kiemelte: az elbocsátás „egyértelműen eljárásjogilag tisztességtelen” volt.
Nem tájékoztatták a vádakról, nem kapott bizonyítékokat, nem védekezhetett, és fellebbezési lehetőséget sem biztosítottak számára
– áll az indoklásban. A döntés azt is kimondta: a cégnek nem volt valós meggyőződése arról, hogy Ageli valóban súlyos vétséget követett el.
Forrás: Telegraph
