A „szociális nassolás” valós jelenség
A szakirodalomban erre külön fogalom is van: social snacking, vagyis „szociális nassolás”. Ez azt jelenti, hogy mások posztjait nézed, sztorikat pörgetsz, képeket lájkolsz, de valójában nem lépsz kapcsolatba senkivel.
A kutatások szerint ilyenkor az agy ugyan érzékeli a társas jeleket – arcokat, történeteket, érzelmeket –, ezért átmenetileg olyan érzést kelt, mintha „társaságban lettél volna”. A kulcselem viszont hiányzik: a kölcsönösség. Senki nem reagál rád, nincs valódi interakció. Ezért jön az ismerős élmény: leteszed a telefont, és egyszerre érzed magad feltöltve, ugyanakkor mégis üresnek.
Nem az idő számít, hanem az, hogyan használod
Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának 2024-es jelentése arra jutott, hogy nem az a döntő, mennyi időt töltesz a közösségi médián, hanem az, hogy mit csinálsz ott. Kiderült, hogy az úgynevezett passzív használat, vagyis a folyamatos görgetés és tartalomfogyasztás, erősen összefügg a magányérzet növekedésével. Ezzel szemben az aktív használat – üzenetírás, beszélgetés, kommentelés – nem mutatott ilyen hatást. Vagyis nem maga a social media a probléma, hanem az a mód, ahogyan alapértelmezetten használjuk.
A jelenség mögött az úgynevezett paraszociális kapcsolatok állnak. Ezek egyoldalú viszonyok: követed valaki életét, ismerősnek érzed, de ő nem tud rólad. A kutatások szerint ezek rövid távon tényleg adnak egyfajta kapcsolódásélményt, sőt akár növelhetik az önértékelést is. Csakhogy ez gyorsan lecseng. Az élmény eltűnik, és újra szükséged lesz rá, ezért nyúlsz megint a telefonhoz, és akár órákig nem teszed le. Az ördögi kör adja magát: görgetés, rövid kapcsolódás-illúzió, majd hiányérzet, és újabb görgetés.
Ez nem véletlen: így van megtervezve
A végtelen feed, az automatikusan induló videók, az értesítések és az algoritmusok közben mind tudatosan ugyanarra épülnek: arra, hogy minél tovább bent tartsanak.
Egy több mint száz tanulmányt elemző metaelemzés szerint a platformok ugyan kapcsolódásra hivatkoznak, de a működésük valójában a passzív fogyasztást erősíti, mert ez tartja bent a felhasználót a leghosszabb ideig. A paradoxon ugyanakkor épp az, hogy ami a legtöbb időt viszi el, az adja a legkevesebb pszichológiai „hozamot”.
Mit lehet tenni, ha belecsúszol?
Nem kell törölni minden appot, de érdemes tudatosítani, mi történik. Segíthet, ha különválasztod, mire van szükséged. Ha kapcsolódásra, akkor írj valakinek. Ha pihenésre, ne a görgetést válaszd, mert az inkább stimulál, mint feltölt. Ha csak időt töltenél, próbálj olyan tevékenységet, ahol tényleg jelen vagy.
A különbség nem nagy, de számít: a passzív jelenlét helyett valódi interakció, amikor a „mintha társaságban lennél” érzésből tényleges kapcsolódás lesz.
Fotó: illusztráció, Unsplash
