Sokan még ma is furcsán néznek arra, aki teljesen természetes hangnemben beszél a háziállatához, pedig ez a viselkedés jóval gyakoribb és ösztönösebb, mint hinnénk. Nem arról van szó, hogy valóban válaszokat várnánk az állatunktól, sokkal inkább arról, hogy szükségünk van egy olyan társra, aki jelen van, figyel, de nem ítélkezik.
Nem parancs
A legtöbb gazdi nem csak annyit mond a kutyájának, hogy „ül” vagy „marad”. Sokkal inkább olyan mondatok hangzanak el, mint: „Na, és mit szólsz ehhez?” vagy „Ugye, hogy ez most igazságtalan volt?” Ez a fajta kommunikáció nem tanult viselkedés, inkább egy mélyen gyökerező emberi igény: kapcsolatba lépni, megosztani, kötődni. Az állatainkat családtagként kezeljük, nevet adunk nekik, személyiséget tulajdonítunk nekik, és idővel valódi érzelmi partnerként tekintünk rájuk.
Bár a kutyák és macskák nem értik szó szerint, amit mondunk, kiválóan olvassák az érzelmeinket. A hangszín, a testtartás, az arckifejezés és az energia mind olyan jelek, amelyekből pontosan érzékelik, milyen lelkiállapotban vagyunk. A kutyák különösen érzékenyek erre: már néhány szó vagy egy hangsúlyváltás is elég, hogy tudják, most inkább vigasztalásra van szükség, vagy jobb, ha egy kicsit békén hagynak minket.
A macskák másképp reagálnak. Ők kevésbé demonstratívak, de ettől még rendkívül figyelmesek. Felismerik a gazdájuk hangját, és gyakran pontosan tudják, mikor szól a kommunikáció valóban nekik. Az sem véletlen, hogy a macskák néha egészen babás hangon nyávognak, ez a viselkedés kifejezetten az ember felé irányuló kommunikáció része.
Szoktál beszélni a háziállatodhoz?
A feltétel nélküli jelenlét ereje
Talán a legfontosabb ok, amiért beszélünk a háziállatainkhoz: mellettük biztonságban érezzük magunkat. Nem szakítanak félbe, nem adnak kéretlen tanácsokat, nem relativizálják az érzéseinket. Egyszerűen csak ott vannak. Ez a fajta csendes, elfogadó jelenlét segít lelassulni, feldolgozni a nap eseményeit, és időt ad arra, hogy rendezzük a gondolatainkat.
Sokszor észre sem vesszük, mennyi minden zajlik közöttünk szavak nélkül. Egy pillantás, egy mozdulat, egy lassú pislogás a macskától:ezek mind finom, de jelentőségteljes kommunikációs jelek. A macskák esetében például a lassú pislogás a bizalom és a kötődés egyértelmű jele, még ha ezt nem is mindig fordítjuk le így magunknak.
Mit mond ez rólunk?
Az, hogy beszélünk az állatainkhoz, nem gyengeség vagy különcség, hanem empátia, érzelmi intelligencia és kötődés. A pszichológia szerint azok, akik képesek ilyen kapcsolatokat kialakítani, gyakran jobban kezelik a stresszt, nyitottabbak az érzelmek kimutatására és könnyebben teremtenek bizalmi kapcsolatot más emberekkel is. A háziállatokkal való kommunikáció tulajdonképpen az önkifejezés egyik legbiztonságosabb formája.
Szóval legközelebb, amikor azon kapod magad, hogy hangosan megbeszéled a napodat a kutyáddal vagy a macskáddal, ne kérj ezért bocsánatot senkitől. Lehet, hogy épp ez az apró, hétköznapi rituálé segít megőrizni a lelki egyensúlyodat egy zajos, elvárásokkal teli világban.
