A hantavírus-fertőzés ritka betegség, mégis érdemes tudni róla, mert súlyos szövődményeket is okozhat. A fertőzés kezdetben könnyen összetéveszthető influenzával vagy más vírusos betegséggel: magas láz, fejfájás, rossz közérzet és erős izomfájdalom jelentkezhet. A kórokozót elsősorban rágcsálók terjesztik, ezért a természetben sok időt töltők, mezőgazdasági dolgozók vagy akár nyaralók is nagyobb veszélynek lehetnek kitéve.
A szakemberek szerint a legtöbb fertőzés enyhe lefolyású vagy akár tünetmentes, de bizonyos esetekben a vírus a vesét, sőt a tüdőt is megtámadhatja. Bár Magyarországon ritkán fordul elő, időről időre a környező országokban is regisztrálnak kisebb járványokat.
Mi is pontosan a hantavírus?
A hantavírusok a Hantaviridae víruscsaládba tartoznak, természetes hordozóik pedig különböző rágcsálófajok. A vírus hosszú ideig jelen lehet az állatok szervezetében anélkül, hogy azok megbetegednének, az ember számára azonban komoly veszélyt jelenthet.
Európában és Ázsiában a vírus elsősorban úgynevezett vérzéses lázat okozhat veseszindrómával, amely a vesét és az ereket támadja meg. Az amerikai kontinensen ugyanakkor ismert egy még súlyosabb forma is, a hantavírus okozta tüdőszindróma, amely a tüdőt és a szívet érinti, és rendkívül magas halálozási aránnyal járhat.
Magyarországon leginkább a Puumala és a Dobrava-Belgrade vírusváltozat fordul elő. A fertőzést főként mezei egerek és más rágcsálók terjesztik a vizeletükkel, ürülékükkel vagy nyálukkal.
Hogyan fertőződhet meg az ember?
A vírus leggyakrabban akkor jut be a szervezetbe, amikor valaki fertőzött rágcsálók váladékával kerül kapcsolatba. Ez történhet közvetlenül, de akár úgy is, hogy a kiszáradt ürülékből vagy vizeletből szennyezett por kerül a levegőbe, amit belélegzünk.
Különösen veszélyes lehet zárt, rosszul szellőző helyiségek takarítása, például hétvégi házak, padlások, pincék vagy tárolók rendbetétele. A mezőgazdasági munkák, erdei tevékenységek, sátorozás vagy rágcsálókkal fertőzött helyeken való alvás szintén növelheti a kockázatot.
A szakértők szerint enyhe telek után gyakrabban jelenhet meg a fertőzés, mivel ilyenkor több rágcsáló éli túl a hideg hónapokat, és gyorsabban elszaporodnak. Bár a világ bizonyos részein dokumentáltak emberről emberre történő fertőzést, ez rendkívül ritka. Európában gyakorlatilag nincs bizonyíték arra, hogy a vírus így terjedne.
Ezek lehetnek a hantavírus első tünetei
A betegség lappangási ideje általában egy és nyolc hét között mozog. A kezdeti tünetek sokszor teljesen hétköznapinak tűnnek, ezért nehéz felismerni a fertőzést.
A legjellemzőbb panaszok:
- magas láz,
- erős izomfájdalom,
- fejfájás,
- rossz közérzet,
- hasi fájdalom,
- hányinger vagy hányás.
Később csökkenhet a vizelet mennyisége, ami már vesekárosodásra utalhat. Súlyosabb esetben átmeneti veseelégtelenség is kialakulhat, és előfordulhatnak vérzéses szövődmények is.
Az amerikai kontinensen ismert tüdőszindrómás forma ennél is veszélyesebb: köhögés, nehézlégzés, folyadékfelhalmozódás a tüdőben és sokkos állapot jelentkezhet. Ennek halálozási aránya akár az 50 százalékot is elérheti.
Magyarországon ritka, de nem ismeretlen
Hazánkban a hantavírus-fertőzés viszonylag ritka. Pontos adatokat nehéz mondani, mert az enyhébb eseteket gyakran nem azonosítják laboratóriumi vizsgálattal, ráadásul a betegség nem tartozik a kötelezően jelentendő fertőzések közé.
A közelmúlt egyik ismertebb európai járványa 2014-ben tört ki a horvátországi Plitvicei-tavaknál, ahol több megbetegedést is regisztráltak. Magyarországon inkább elszórt esetek fordulnak elő.
A legveszélyeztetettebb csoportba azok tartoznak, akik munkájuk vagy hobbijuk miatt gyakran tartózkodnak természetközeli környezetben. A kirándulók, vadászok, erdészek, mezőgazdasági dolgozók vagy katonák ezért fokozottabban ki lehetnek téve a fertőzésnek.
Hogyan állapítják meg a fertőzést?
A diagnózis felállítása nem egyszerű, mert a tünetek könnyen összekeverhetők influenzával, Covid-19-cel vagy más vírusfertőzésekkel.
Az orvosok számára ezért nagyon fontos a beteg kikérdezése: járt-e erdőben, takarított-e régi épületet, találkozott-e rágcsálókkal, illetve utazott-e olyan területre, ahol előfordul a vírus.
A fertőzés igazolása vérvizsgálattal történik. Ilyenkor a szervezet által termelt ellenanyagokat keresik, illetve molekuláris vizsgálatokkal magát a vírus örökítőanyagát is kimutathatják.
Nincs célzott gyógyszer, a gyors ellátás életet menthet
Jelenleg nincs olyan specifikus gyógyszer vagy védőoltás, amely biztosan gyógyítaná vagy megelőzné a hantavírus-fertőzést. A kezelés elsősorban a tünetek enyhítésére és a szövődmények kezelésére koncentrál.
A betegek állapotát szorosan figyelik, különösen a veseműködést, a légzést és a keringést. Enyhébb esetben a szervezet magától is legyőzheti a fertőzést, de súlyosabb állapotban akár intenzív osztályos ellátásra vagy művesekezelésre is szükség lehet.
Egyes kutatások szerint a ribavirin nevű antivirális szer bizonyos esetekben hatásos lehet, de alkalmazása nem általános, és Magyarországon sem része a rutinszerű kezelésnek.
Így lehet csökkenteni a fertőzés kockázatát
A megelőzés legfontosabb része a rágcsálókkal való érintkezés minimalizálása. A szakemberek szerint különösen fontos:
- az otthonok és tárolók tisztán tartása,
- a rágcsálók bejutásának megakadályozása,
- az élelmiszerek biztonságos tárolása,
- a fertőzött területek óvatos tisztítása.
A takarítás során nem ajánlott szárazon söpörni vagy porszívózni a rágcsálóürüléket, mert ezzel könnyen a levegőbe kerülhetnek a fertőző részecskék. Ehelyett először nedvesíteni kell a felületet fertőtlenítőszerrel.
A gyakori kézmosás és a megfelelő higiénia szintén sokat számít.
Hantavírus (Forrás: Getty Images)
Egy háború alatt ismerték fel a betegséget
A hantavírust először az 1950-es években, a koreai háború idején figyelték meg, amikor amerikai katonák tömegesen betegedtek meg egy addig ismeretlen, súlyos lázas betegségben. A vírus pontos azonosítása azonban csak évekkel később történt meg. Azóta a világ számos pontján fedeztek fel különböző hantavírus-törzseket, és bár a fertőzés továbbra is ritkának számít, az egészségügyi szervezetek kiemelten figyelik a terjedését.
A WHO szerint évente világszerte akár több tízezer fertőzés is előfordulhat, a legtöbb esetet Ázsiában és Európában regisztrálják. A szakemberek hangsúlyozzák: a korai felismerés és az időben megkezdett orvosi ellátás jelentősen javíthatja a túlélési esélyeket.
