Férfi mellbimbó
Az anyaméhben kezdetben minden emberi embrió nagyjából egyforma, majd körülbelül a hetedik héten aktivizálódik az Y-kromoszómán található úgyeneveztt SRY gén, amely elindítja az embrió nemi differenciálódását: vagyis magzatból ettől a ponttól kezdve lesz lány vagy fiú. Azonban a mellbimbók kialakulása még az SRY aktiválódása előtt megkezdődik, ezért minden embernek vannak mellbimbói, nemtől függetlenül.
Csakhogy míg a női mellbimbónak van fontos evolúciós funkciója (nevezetesen az utódok szoptatása), addig a férfi mellbimbó teljességgel haszontalan és értelmetlen (természetesen azt leszámítva, hogy gyakran reagálnak a szexuális ingerlésre).
Jacobson-szerv
Az emberek többsége – de nem mindenki – rendelkezik egy, az orrüreg felső falán átnyúló, cső alakú, feromonokat érzékelő maradványszervvel vagy járulékos szaglószervvel, amelyet vomeronazális szervnek vagy Jacobson-szervnek neveznek. Bár számos állatnál – többek között hüllőknél, kétéltűeknél és emlősöknél – jelen van és működőképes, anatómiai és genetikai bizonyítékok arra utalnak, hogy a nevezett szerv az emberek esetében teljesen működésképtelen – habár ez a kérdés még mindig széles körben vitatott és kevéssé feltérképezett terepe az emberi anatómiának.
A férfi mellbimbónak nincs különösebb gyakorlati haszna (Forrás: Marcos del Mazo/LightRocket via Getty Images)
Vakbél
Charles Darwin vetette fel először, hogy a vakbél – egy zsákszerű képződmény, amely a vastagbélből nyúlik ki – egy maradványszerv lehet, amely egykor növényevő őseinknek segített a kemény növények emésztésében. Az a tény, hogy egyesek vakbél nélkül születnek, és sokan műtéti úton eltávolíttatják ezt a szervet anélkül, hogy ez bármilyen nyilvánvaló következménnyel járna, látszólag alátámasztotta ezt az elképzelést. Az utóbbi időben azonban a kutatások feltárták a vakbél lehetséges funkcióit számos emlősfajnál, beleértve az embert is.
A szerv például hasznos bélbaktériumok tárolóhelye lehet, valamint egy olyan szerv, amelyben a betegségekkel szembeni védekezésre szolgáló immunsejtek keletkeznek. Úgyhogy elképzelhető, hogy a vakbélnek az évezredek során valahogy mégis sikerült újra feltalálnia magát.
Darwin-pont
Darwin-pont egy aprócska, alig észrevehető dudor, afféle ízületi maradvány, amely a külső fül peremén jelenhet meg: habár egykor – hosszú-hosszú évezredekkel ezelőtt – valószínűleg abban segített, hogy őseink jobban halljanak, ma már semmiféle funkciója nincs.
Ugyanígy: a fülkagylót mozgató, csökevényes izmokkal sem megyünk sokra, hisz ezek az evolúció során teljesen vagy nagyrészt elvesztették eredeti funkciójukat. Míg sok állat a hangokra reagálva el tudja fordítani a fülét, az emberek már rég nem rendelkeznek ezzel a képességgel.
Farokcsont
Az emberi farokcsont (coccyx) szintén maradványszerűnek tekinthető, vagyis az evolúció folyamán egyszerűen jelentéktelenné vált: noha egykor egy valódi farok része volt, ma három-öt kezdetleges csigolyából áll, amelyek egyetlen csontba forrtak össze, és számos izom, szalag és ín rögzítési pontjaként szolgálnak – azaz valamiféle haszna mégiscsak van, de a farokjellege már nyomokban sem felfedezhető.
A Darwin-pont vagy Darwin-dudor (Forrás: Wikimedia Commons)
Bölcsességfog
Volt idő, amikor nekünk, embereknek tényleg szükségünk volt mind a 32 fogunkra – beleértve ebbe az úgynevezett harmadik őrlőfogakat, avagy más néven a bölcsességfogakat is. Igaz, ez már tényleg elég régen volt: úgy 100 millió évvel ezelőtt, amikor őseink jobbára négy lábon jártak, és sokkal nagyobb és kiugróbb állkapoccsal büszkélkedhettek, hisz a fogak létfontosságú szerepet játszottak a túlélésben. Aztán az evolúció során felegyenesedtünk, és a karjaink mind nagyobb szerepet kaptak az élelem megszerzésében, a fogak pedig már nem voltak annyira fontosak. Ezt követően az agy megnagyobbodott, az állkapcsok pedig ezzel nagyjából párhuzamosan összementek.
Miközben a fejünk és az állkapcsunk radikálisan átalakult, kulturális változások is zajlottak. Körülbelül ugyanebben az időben az ember elkészítette az első eszközöket, köztük a főzőedényeket is. Felfedezte a tüzet, és rájött, az képes megpuhítani az ételt. Összességében az ember étrendje sokkal inkább feldolgozottabbá vált, a korábban fogyasztott gyökerekhez és nyers húshoz képest. Vagyis a bölcsességfogak szerepe az evolúció során erőteljesen lecsökkent, illetve meg is szűnt.
A bölcsességof egykor hasznos kiegészítőnek számított (Forrás: Richard Baker/In Pictures Ltd./Corbis via Getty Images)
Palmaris longus
A palmaris longus izom a felkarcsont (humerus) alsó végétől a tenyérben található vastag kötőszövetig (fascia) húzódik. Funkcionálisan ez az egyik olyan izom, amely részt vesz a kéz csuklónál történő behajlításában és a tenyér megfeszítésében – bár nem minden ember rendelkezik ezzel az izommal, és azok, akiknek nincs ilyen izmuk, ugyanolyan problémamentesen végrehajthatják ezeket a mozdulatokat.
Piramisizom
A két piramisizom vagy piramidális izom a két szeméremcsont közötti ízületből – a szeméremcsonti szimfízisből – ered, és a has közepén lefelé futó kötőszöveti vonal, a linea alba oldaláig nyúlik. Ezeknek az izmoknak a mérete változó, és az emberek egy része – körülbelül 10-20 százaléka – nem is rendelkezik ilyennel, de hiányuk nem okoz számukra semmiféle káros hatást. Ahogy a megléte sem jelent előnyt.
