Ha azt hallja, hogy Szeged, szabadtéri játékok, mi jut az eszébe?
Nekem más a viszonyom Szegeddel, mint azoknak, akik játszani jönnek ide. Én szegedi vagyok, ez a választott városom, itt élek most már harminc éve. Akkor alapítottuk meg a Szegedi Balettet, az is épp 30 éves. A szabadtéri játékokon pedig nagyon sokszor dolgoztam.
Melyik darabjaira a legbüszkébb?
Egyértelmű a válasz: három saját produkciót, balettet csináltam, azok közül 2004-ben az Új világ volt a legnagyobb szabású – különleges látványvilággal és nagy sikerrel fűszerezve. Két évvel később vissza is hoztuk, újrajátszottuk. Ez a legizgalmasabb munkám. A fából faragott királyfi volt még, és a Carmina Burana. Persze szeretek alkalmazott koreográfusként is dolgozni, mint ahogyan ez most a Rómeó és Júlia esetében is így van. Ilyenkor nem én rendezem a darabot, hanem a rendező elvárásainak megfelelően a mozgásokért vagyok felelős. Ez egy másfajta feladat számomra, amikor egy kolléga gondolatvilágához kell csatlakoznom a tudásommal, és „csak” a mozgásokért vagyok felelős.
Melyik a nehezebb feladat, saját produkciót készíteni, vagy csak a koreográfiával foglalkozni?
Saját produkciót csinálni egy olyan alkotó számára is sokkal nagyobb kihívás, aki már sokat rendezett.
Olvastam önről, hogy a munkásságában nincs megalkuvás, csak tiszta művészet. Vajon ez mit jelent?
Ezt biztosan nem én mondtam, én nem is hiszem, hogy ez így van. Azt gondolom inkább, hogy a céljaim eléréshez képes vagyok kompromisszumokat kötni. A színházművészet jelentős része éppen erről a kompromisszumkészségről szól: más emberekkel vagyunk közös munkában, és az ő szándékaikhoz, tudásukhoz és adott esetben a közös akadályokhoz kell alkalmazkodnunk. Bölcs dolog látni, hogy milyen úton érünk célt, hiszen akár kudarcot is vallhat az, aki nem képes másik utat választani a célja elérése érdekében. Ez persze nem mond ellent annak, hogy az én munkásságomban nincs megalkuvás, csak tiszta művészet. Az, hogy kompromisszumokat kötök a céljaim érdekében, nem jelenti azt, hogy a művészetemben is van lenyomata azoknak.
Most volt a Rómeó és Júlia első olvasópróbája. Milyen benyomásokat szerzett?
Csodálatos csapat kelti életre a művet, az alkotói stáb is nagyon tehetséges emberekből áll, élén természetesen Hegedűs D. Gézával és Antal Csabával, utóbbi a díszletért és jelmezért felelős. Izgalmas produkció lesz, a szereplőgárda okosan kiválogatott remek színészekből áll. A művet nem kell bemutatni, hiszen ez az egyik legismertebb színpadi dráma, az egyik legszerethetőbb színpadi mű minden szépségével és fájdalmával együtt. Szerintem mindig érdemes megszólaltatni, és ez a csapat most erre vállalkozott, a jó erők sikerre is fogják vinni.
Miben lesz ez a darab más, mint az eddigi feldolgozások?
A Rómeó és Júliát eddig így nemigen láthattuk. A szabadtéri léptékével nézve nagy bátorság prózával próbálkozni, hiszen egy 30 méteres színpadon, több mint négyezer néző előtt inkább zenés műfajokhoz könnyű nyúlni. A próza a távolságok miatt is nehéz, hiszen nem látja a néző az arcok rezdüléseit, ezért nagyon nagy kihívás egy olyan darabot a színpadra vinni, ami leginkább a személyességről, a finom mimikáról, a belső történésekről szól. Nyilván nagy hangsúly helyeződik most a szövegre, a szövegmondás tartalmi igazságára. Mészöly Dezső fordítása, ami igazán veretes, nagy lírával rendelkező fordítás, ezt a fajta költői emeltséget fogja majd szolgálni a színpadon, így ebben a nagy térben könnyebben megteremtődik a szükséges feszültség.
A koreográfiának milyen szerepe lesz a darabban?
A koreográfia leginkább formai segítséget fog adni. Végigviszi az adott színpadi képek közötti összekötések hangulatát – azok nagyon bonyolultak egy ekkora térben. A díszletváltozások kapcsán is fontos a táncosok szerepe, hogy hogyan tudják a gyors átállásokat segíteni olyan módon, hogy részei legyenek az előadásnak.
Miért érdemes éppen ezt a Rómeót és Júlia előadást választani?
Mindig gyönyörűség találkozni ezzel a szöveggel. Elképesztő tartalmi és formai megoldásai vannak Shakespeare-nek. Szinte zeneként lehet hallgatni a szöveget. Nyilván ismerjük a történetet, tudjuk, mire készüljünk, de én hiszek abban, hogy a darab mégis tud katarzist okozni, mert átéljük a szereplőkkel minden pillanatát. A mostanit a szereposztás miatt is érdemes lesz megnézni, a nagy teret kihasználva mozgalmas produkcióra készülünk, mindamellett, hogy tele van intim párbeszédekkel. A tömegjeleneteket szeretnénk megmozgatni, hogy a vizualitásnak is jelentős szerepe legyen.
Mennyire érzékenyek az emberek egy ilyen színpadi produkcióra?
Én abban bízom, hogy nagyon is érzékenyek. Azt látom, hogy az emberek szeretik a színházat, szeretik a szép történeteket, és azt gondolom, nagyon nyitottak erre az előadásra is.
Juronics Tamás munkássága a Szegedi Szabadtéri Színpadon
- Háry János – koreográfus (1998)
- Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról – koreográfus (1999)
- A fából faragott királyfi – koreográfus (2001)
- Új világ – rendező, koreográfus, szereplő (2004, 2006)
- Leányvásár – koreográfus (2013)
- Háry János – koreográfus (2014)
- Carmina Burana (Ajándékkoncert) – koreográfus, szereplő (2017)
- Rómeó és Júlia – koreográfus (2018)
Juronics Tamás díjai:
- Harangozó Gyula-díj (1997)
- Érdemes művész (2005)
- Imre Zoltán-díj (2007)
- Prima díj (2007)
- Szeged Kultúrájáért díj (2008)
- Eck Imre-díj (2008)
- Kossuth-díj (2009)
- Szeged Város Emlékérme (2009)
- Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (2015)
Szponzorált tartalom
