Alaposan bele lehet keveredni a rengeteg – sokszor egymásnak ellentmondó – információba, ha le akarsz fogyni. Az egyik azt mondja, hogy ne egyél este hat után, a másik szerint böjtölni kell egy nap 16 órát, a harmadik javaslata az, hogy szedjél varázsbogyókat, a negyedik meg azzal jön, hogy egyél csak 600 kalóriát egy nap, amitől épphogy nem halsz éhen. És persze el ne felejtsem azt az irányzatot, ami komplett ételcsoportokat zár ki az étrendből, és ezzel ígéri a nagy fogyást: ne egyél húst, ne egyél tejterméket, ne egyél szénhidrátot, ne egyél gyümölcsöt, mert jaj, a cukor. Bele lehet őrülni, ha komolyan akarod venni a fogyókúrát.
Én legalábbis kicsit belebolondultam, amikor elszántam magam, hogy a jelentős súlyfeleslegemtől meg akarok szabadulni.
Először konkrét, előírt fogyókúrákkal próbálkoztam, ettem a káposztalevest, csináltam a 90 napos diétát, ettem tojást tojással – szegény epém! –, mellőztem a húsokat, leszoktam a tejről… és csillagokat láttam az éhségtől.
Aztán kutatómunkát végeztem a neten, hátha az hatásosabb lesz, és hirtelen minden tanácsot meg akartam valósítani egyszerre, aminek az lett az eredménye, hogy nem fogytam, csak éheztem és falásrohamokkal küzdöttem. Nagyjából 800 kalóriát ettem egyik napról a másikra, ami pont annyira volt elég, hogy ne rágcsáljam el a küszöböt esténként, de minden percben éhes legyek.
Képünk illusztráció (Forrás: iStock)
A kilók pedig csak nem akartak leolvadni villámtempóban. Az első hónapban persze szaladtak, de aztán megállt a fogyás, és akárhogy vergődtem, nem akart újra beindulni. Pár hónap múlva fel is adtam, és a sarokba vágtam az összes fogyókúrát, mert úgy éreztem, nem bírok ennyi szabályt egyszerre betartani. Minden egyes szokásomon változtatni kellett volna egyik napról a másikra, ami lehetetlen küldetésnek bizonyult.
Ezért kiválasztottam egyetlen szabályt, amiről azt éreztem, menni fog úgy is, hogy nem kell felforgatnom az egész világomat: nem eszem cukrot és fehér lisztet.
Onnantól kezdve nem foglalkoztam a kalóriákkal és azzal, hogy mikor szabad enni. Akkor ettem, amikor éhes voltam, és azt, amihez kedvem volt, csak épp cukor- és lisztmentesen elkészítve. Pár hét alatt bele lehet jönni, hogy kicsit másképp kell elkészíteni az ételeket, de ma már annyiféle opció van a cukor és fehér liszt pótlására, hogy igazán nincs nehéz dolga annak, aki ezt az irányt akarja követni.
Talán a cukormegvonás volt a súlyosabb – bár fizikai tüneteim nem voltak tőle, ahogy sok helyen olvastam másoknál, de azért esténként rám tört, hogy felfalnék egy tábla csokit tejszínhabbal és porcukorral megszórva. Ilyenkor azt a taktikát vetettem be, hogy gyorsan ugrabugráltam kicsit valamilyen torna rendje szerint, vagy felpattantam az elliptikus tréneremre itthon filmnézés közben, és azt hajtogattam magamban, hogy márpedig bele fogok férni abba a nadrágba, ami egy mérettel kisebb, és ott pihen a szekrényben. Ebből lett aztán az, hogy tényleg sikerült beleférnem, sőt két év alatt több mint 40 kilóval lettem kevesebb, és végül az 56-os méret helyett a 42-es nadrágokat vásárolhattam meg.
A cukor- és lisztmentesség magával hozott egy csomó olyan változtatást is, amit nem kellett magamra erőltetni, hanem maguktól kialakultak. Például az, hogy leszoktam a nassolásról, vagy hogy nem eszem még egy adaggal csak az íze kedvéért az ételből. Ezen az úton elindulva fokozatosan megtanultam, milyen ételcsoportokat nevezhetünk egészségesnek, és mit érdemes kerülni vagy ritkán enni. Kiegyensúlyozott étrendem lett, amiben nem kell éhezni, és még az alakomra is jó hatással van. Kell ennél több?