Klassz élményekkel tértek haza azok, akik alternatív módon szervezték meg az idei nyaralásukat. Megkértük őket, meséljenek az élményeikről, hogy ha kedvet kaptok ti (vagy kamasz gyermekeitek) és megtehetitek, már most el tudjátok kezdeni szervezni a 2014-es kalandot!
Kerekes Ida a főiskoláján, egy plakáton figyelt fel az amerikai gyerektáborokban nyári munkát kínáló Camp Leaders hirdetésére, és azonnal beadta a jelentkezését. A kezdeti (nagyjából 500 eurós) költség fedezte az adminisztrációs díjakat, a vízumot, az oda-vissza repülőjegyet és az egészségbiztosítást is. A táborban kétféle munkalehetőség közül lehetett választani, az egyik a gyerekfelügyelői, a másik pedig a kisegítő személyzeti állás. Az első kézműves-foglalkozásokat tart a gyerekeknek, lovardába viszi őket, játékos programokat szervez, míg a másik takarítói, kertész, konyhai kisegítő, mosónői, esetleg karbantartói munkákat jelent.
Ida konyhai munkára jelentkezett, mert oda elég a középfokú nyelvtudás és a fizetés is magasabb. A táborban a munkát a konyhások kezdik, és a legtovább is ők dolgoznak: sokszor csak este 10 után tudtak zárni. A munka nehézségeit a jó társaság, a vidám hangulat és a rengeteg közös program ellensúlyozta. Azért pihenésre is kaptak lehetőséget: délelőttönként egy óra jutott, és a kora délutáni órák is szabadok voltak. A heti egy szabadnapján a lány Clevelandbe utazott a többiekkel. Háromhetente – váltás idején – hosszú hétvégét tarthattak, az egyiken a Niagara-vízesést is meg tudta nézni.
A lány végül összesen 9 hetet töltött a gyerektáborban, majd az ott kapott keresetéből hét másik magyarral együtt felkerekedett, hogy bejárják Amerikát. Chicagóban, Miamiban és New Yorkban is egy-egy hetet töltöttek; hol ismerősnél, hol pedig olcsóbb hotelben szálltak meg. „Hihetetlen érzés volt, hogy ott állhattam a Times Square-en, amit eddig csak filmeken láthattam. Imádtam New Yorkot, ide szeretnék még visszatérni” – meséli.
Kétszer is bebarangolta az Egyesült Államokat Kovács Mirjana, aki a CCUSA-val szintén gyerektáborokban dolgozott két hónapot, majd a harmadikat utazással töltötte. Mindkét alkalommal öt-öt nagyvárost járt be úgy, hogy szállásra nem költött. Mindenhol couchsurfingelt, és csak pozitív tapasztalatai vannak a kanapémegosztós rendszerről.
Ezzel nem csak a szállásköltséget spórolta meg, de belelátott a házigazdák mindennapjaiba, és barátság is kialakult néhány vendéglátója és közte. A legtöbb esetben pedig nemcsak egy matracon vagy kanapén kellett magát meghúznia, hanem külön szobát kapott. Olyan helyen is lakott, ahol a tulajdonos még az autójával is elvitte kirándulni. És hogy a couchsurfing mennyire nem csak a hátizsákos diákok szálláslehetősége, Mirjana elmesélte, hogy egyik barátnője nemrég így ment nászútra, Hawaiira.
A hotelanimáció is a nyaralás és a munka keveréke: szép környezetben, luxuskörülmények között lakhatsz, szállodai kosztot eszel, miközben a medencéknél jóga- vagy aerobikórát tartasz, a tengerparton strandröpizel a vendégekkel, este biliárdozol vagy dartsot játszol velük, esetleg gyurmázol vagy festegetsz a gyerekeikkel. Este pedig a szórakoztató műsorban kiélheted a szereplés iránti vágyadat, ha már az X-Faktorba nem jelentkeztél…
Kovács Brigitta a hotelanimaton.hu-n keresztül Cipruson töltött hat hónapot, ahol a nyolcfős csapatnak eleinte ő volt az egyedüli magyar tagja. A munkaidő ugyan reggel kilenctől este tizenegyig tartott, de délben és az esti tánc- és tűzshow előtt is volt pár órányi szünete.
Hetente egy szabadnap járt, amit egy szomszédos szálloda szintén magyar animátorával azonos napon kapott, így együtt jártak kirándulni és felfedezni Ayia Napa környékét, vagy ha fáradtak voltak, strandoltak, úsztak, napoztak. Nemcsak a társaival, de jó néhány szállóvendéggel is összebarátkozott, például egy angol család meghívta Brigittát magukhoz egy hétre. Brigi az animátori munkát olyanoknak ajánlja, akik bírják az éjszakázást, kitartóak és kellően magabiztosak.
Az álláshoz két idegen nyelv ismerete elvárás, de Brigi egyik bolgár munkatársa alig beszélt angolul, mégis humora miatt mindenki kedvencévé vált. Az animáció nemcsak szórakoztató, de nyelvgyakorlásnak is kitűnő: „A nyelv csak úgy ragad az emberre, a szezon végére már brit akcentusom lett” – említi Brigi.
A L’Arche Les Trois Fontaines szervezetnél hat hetet töltött önkéntes munkával Fodor Réka. „Az éves szabadságomon túl fizetés nélküli szabit is kértem, így tudtam megoldani, hogy munka mellett elmehessek Franciaországba. Eleinte csak az járt a fejemben, hogy felpörgethetem a franciatudásom, és leteszem a középfokú nyelvvizsgát, de ennél sokkal többet kaptam” – mondta Réka. A tengerparti kisvárosban tizenkét enyhén értelmi fogyatékos felnőttel és három másik asszisztenssel: egy lengyel fiúval, egy francia lánnyal és egy grúz hölggyel lakott együtt.
Leginkább a napi teendők elintézésében kellett segítenie: orvoshoz, fodrászhoz vitte a lakókat, együtt mentek vásárolni, ebédet, vacsorát főztek. A lakók napközben dolgoztak: volt, aki a kertészetben, volt, aki a fűrészüzemben, és volt, aki a csarnokban, ahol vagy árcédulákat ragasztottak vagy válltöméseket varrtak, de a híres angol karácsonyi puding alapanyagait is ők csomagolták. Réka a munkába is elkísérte őket, ott két kerekes székes hölgy volt a gondjára bízva.
A lakókkal közösen hétvégenként piknikezni, szórakozni, vacsorázni mentek, így nem csak az észak-francia tengerparti városkákat ismerte meg, de Belgiumban, Bruge-ben is kirándultak. A heti egy szabadnapját a szomszédos ambleteuse-i házak önkénteseivel együtt töltötte, amikor pedig hosszabb szabad hétvégét kapott, meglátogatta angliai barátait. Sajnálja, hogy nem tudott tovább maradni, mert a L’Arche szervezetnek csupán Franciaországban több mint 30 helyen működik fogyatékkal élőket befogadó háza, és nyár végén a házak lakói helyet, vagyis házat cserélnek. Ez a legnagyobb buli, amit mindenki vár: nyaralás a lakóknak és az asszisztenseknek is.
„Az alatt a pár hét alatt viszont nem csak dolgoztam, nyelvet tanultam, ugyanakkor nyaraltam, hanem önismeretből is megkaptam a leckét, sőt toleranciát és empátiát tanulhattam. Azt, hogyan segítsek másokon úgy, hogy ne legyek tolakodó. Rájöttem, hogy a mássággal élőkhöz nem másként, leginkább nem sajnálattal kell viszonyulni, hanem pont úgy, mint egy másik, átlagos emberhez” – mondta Réka.
Pénztárcakímélő megoldás, ugyanakkor kimondottan az elhivatott környezettudatos önkénteseknek ajánlott a wwooferkedés, olyanoknak, akik meg szeretnék tapasztalni a természetközeli életmódot: nem bánják, ha hajnalban kakaskukorékolásra ébrednek, nem riadnak vissza a kecskefejéstől sem, és simán elalszanak akár egy jurtasátorban is. A WWOOF adatbázisa alapján a világ minden tájáról választhatunk magunknak olyan biofarmokat, ahol szívesen fogadnak önkénteseket. A feladat – megegyezéstől függően – leginkább kertészkedés, állatok körüli munka, de párszor lehet gyermekfelügyelet vagy a ház körüli teendő is.
Írországban, egy isten háta mögötti kis faluban találkozott először ökogazdaságokban segítő „jó értelemben vett őrültekkel” Hűse Emese. A rákövetkező nyáron, tanítási szünetben már ő is belevágott első wwooferes kalandjába. Egy levendulamezőkkel körbevett dél-franciaországi kis faluba, egy falusi turizmus keretein belül működő hostelbe ment segíteni.
„Mire mindenki megreggelizett, lassan az ebéden kezdtünk gondolkozni. Délelőtt pár óra kertészkedés, gyomlálás, majd konyhai kisegítés, mert a szakácsjelölt 12-re már kezdett kétségbeesni, hogy nem készül el időben. Délben ebéd. Jó sokáig, majd pici szieszta. A lustábbak szunyáltak, az aktívabbak elmentek sétálni a faluba vagy fürdeni a folyóhoz, esetleg elkezdtek világot váltani, hogy estére már biztosan sikerüljön.” Délután mindenki folytatta a kijelölt munkát, vagy ha nem volt ilyen, akkor szabad program keretében biciklivel felfedezték a környéket. Megnézték a francia ellenállás barlangkórházát, a búvóhelyeket, túráztak gyönyörű hegyekben és a fennsíkon is. Jártak igazi francia piacon, ahol piros kockás terítőn árulták az érdekesebbnél érdekesebb ételeket, húsokat, szamártejből készült szappant, levendulamézet és a rózsalekvárt.
A következő tanév nyári szünetére is ilyen nyaralást tervezett, csak ezúttal Görögországban keresett fogadó családot. „Közel van, nem drága a buszjegy, szép hely, és úszni sem tudok, illene megtanulni” – érvelt Emese. Evia szigetére került, ahol a befogadó családja jógatáborokat és thai masszázs tanfolyamokat tartott. „Görögországban jó lusta kertésznek lenni: reggel 9 és este 8 között nyáron nem lehet kimozdulni, egyébként meg túl korán vagy túl későn van, akkor már minek? Nem sokáig bírtuk, előbb-utóbb mindenki bent szorgoskodott – vagy úgy tett – a házban. A tanfolyamok egymást érték, volt ott is teendő bőven. Reggel jógával indult a nap és meditációval, már aki fogékony volt rá, én kávéval a kezemben néztem a tájat a teraszról. Majd reggelikészítés, mosogatás, ebédkészítés, mosogatás, vacsora, mosogatás, és ki mikor dőlt ki, váltotta a másik – meséli Emese. – Magunknak szerveztük a munkát, a beosztást, így együtt elmentünk kirándulni, biciklizni, úszni, búcsúpartikat tartottunk az elmenőknek. Jó társaság formálódott, és még jobb lett volna, ha nem kell nekem is hazajönnöm.”
Emese így foglalja össze tapasztalatait az önkéntességgel töltött nyaralásairól: „Rengeteg élmény, fejlődés, tanulás más országokról, más emberektől, más életstílusról, ötletek, benyomások, ismeretségek, barátságok, látókör bővítése, rugalmasság, talpraesettség, értékrendszer, hogy pénz nélkül is lehet boldognak lenni… a tudás az, amit nem vesz el tőled senki. Szegényebb lennék nélkülük. És nem kellett más hozzá, csak némi nyitottság az újra.”
