“Beszélsz valakivel és hirtelen megszűnik a külvilág. Szédül az ember, és kalapál a szíve, aztán valami fura érzés meg vonzás keríti hatalmába, pedig csak sima hétköznapi dolgokról beszélget. A másik szemét nézve azt érzi, hogy elveszett. Minden racionalitást felülírva, csak az kering onnantól kezdve az ember fejében, hogy fizikailag is közel kerüljön az illetőhöz. Olyan ez, mintha valami varázslat alatt lenne két ember. Valójában nem is a testére vágyom, hiszen az csak valami közvetítő… A testén keresztül a lelkével vagy nem is tudom mijével akarok egyesülni.
Amikor ez létrejön szex közben, na, az a szenvedély. Amikor szinte benne vagyok a másik ember fejében, testében. Tudom, ez közhely, de eggyé válunk. Nem tudok szabadulni a hatása alól. Azt hiszem, a szemkontaktus a legfontosabb, mert azon keresztül jön a szenvedély. Úgy érzem, a test nem olyan fontos már, azt akkor is gyönyörűnek látja az ember, ha kicsit pocakos, vagy éppen ráncos” – fogalmazza meg az érzéseit Réka, 47 éves zenetanárnő.
A cikk szerzője Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus, pár- és szexuálterapeuta. A Babes – Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán végzett, mint pszichológus. A Magyar Családterápiás Egyesület család- és párterápiás képzését követően a Semmelweis Orvostudományi Tudományegyetem posztgraduális képzésén tanult szexuálterápiát. Tagja a Magyar Családterápiás Egyesületnek és a Szexológiai Tudományos társaságnak, valamint a Magyar Szimbólumterápiás Egyesületnek.
Sokan szerepeket játszanak, olyan viselkedésformát vesznek fel, amiről úgy érzik, a másik igényeit kiszolgálja. Ez az önbemutató viselkedés, amiben nem jön felszínre az egyéniség, lényege, hogy a személy a helyzeteket nem érzi konzisztensnek önmagával. Csupán teljesít egy ki nem mondott igényt, meg akar felelni azért, hogy szerethetőnek tűnjék és szeressék.
Az önbemutató viselkedést nem hatja át valódi szenvedély. Mert a saját vágyakat nem engedi felszínre jönni. A szenvedélyt el is lehet játszani, de ez nem valódi érzés.
Gina mesél egy kapcsolatról, amiben imitálta a szenvedélyt, és azt tapasztalta, hogy egyáltalán nem működik a szex. Gina egy olyan fiatal nő, aki első pillanatra is tudatosnak és számítónak tűnik, ezért lénye nem hat inspirálóan a másikra. Kimért és mosolytalan. Hűvös nyugalommal mesél arról, hogyan akarta megélni a szenvedélyes szexet. Már az a kifejezés, is, hogy meg akarta élni, mindent elárul. A szenvedély nem elhatározás és akarat kérdése ugyanis, hanem egy vibrálással teli impulzivitás, amit nem zárunk be mélyen magunkba, hanem felkínálunk a másiknak. Ha a két ember érzi az egymás felé irányuló kíváncsiságot és vonzalmat, a tűrhetetlen, hajtó vágyat, akkor létrejön a szenvedély. Ha nem, akkor meg lehet játszani, ami érezhetően egy silány másolata az eredetinek.
Gina mesél, aki 36 éves kozmetikus:
“Amikor megismerkedtem Mátéval, tudtam, hogy ő az a srác, akire vártam. Minden adott volt egy számomra megfelelő párkapcsolathoz. Jóképű és jó anyagiakkal rendelkező srác volt, és okosnak is éreztem őt. Jól éreztem magam vele, és próbáltam mindig a kedvére tenni. Tudtam, hogy szereti a szexet, ezért igyekeztem minél többet szeretkezni vele. Láttam már olyan filmeket, amiben dúlt a szenvedély. Emlékszem, nagyon jó volt nézni ezeket a jeleneteket, kicsit részese voltam az eseményeknek. Valami ilyesmit akartam vele átélni. Volt olyan, hogy nem volt kedvem szeretkezni Mátéval, de azért megtettem, mert akartam, hogy neki jó legyen, azt akartam, hogy magamhoz láncoljam a szenvedélyes szexszel.
Próbáltam forgatókönyveket gyártani, hogyan lehet szenvedélyesebbé tenni az együttléteket, de egy idő után úgy éreztem, hogy sem a fehér necc harisnyás nővérke ruha, sem az új parfüm nem segít. Aztán néztem pornófilmeket is, ahol láttam, hogy a nők hatalmasakat élveznek és próbáltam ugyanúgy csinálni, mint ők. Néha jobban sikerült az előadás, néha kevésbé, de az biztos, hogy én nem élveztem. Persze Máté is észrevette egy idő után, hogy valami nem stimmel. Aztán egy idő után merevedési zavara is lett, amit nagyon nehezen viseltem. Nekem nem kell olyan srác, aki nem kíván engem, aki nem veszik meg értem! Azt éreztem, nem felelek meg neki, nem vagyok kívánatos nő. Felháborított, hiszen eddig minden srác oda volt értem. Ekkor végképp úgy éreztem, hogy belefáradtam az egészbe” – meséli Gina.
Az önbemutató viselkedés ellentéte az önkifejező viselkedés, amiben az emberek akkor éreznek harmóniát, amikor megmutathatják önmagukat. A szenvedély ekkor tud igazán megszületni.
A szabadság érzése és az önkifejezést elősegítő, a személlyel konzisztens helyzetek azok, amikben az emberek a valódi énjüket mutatják meg. Azok az emberek képesek szenvedélyre, aki át tudják adni önmagukat, akik rendelkeznek önismerettel, tudják a saját határaikat és ezeken a határokon belül meg merik élni a helyzeteket. Sokszor két olyan ember között is létrejöhet ez az intenzív kapcsolódás, akik nem is ismerik egymást. Ki ne emlékezne egy mindent elsöprő beszélgetésre egy ismeretlennel, vagy egy összemosolygásra, ami után még percekig kóválygott és csak nehezen tért magához?
“Láttam egy filmet, mikor még nagyon fiatal voltam. Egy nő az utcán megismerkedett egy aszfaltozómunkással. A srác jóképű volt, vonzó testű, és láthatóan érzékeny, pillanatokon belül együtt rezdült a nővel. A nő az utcán botorkált kiszolgáltatottan, be volt kötve a szeme. Ez a fiú váratlanul odalépett hozzá, majd érzéki mozdulattal megfogta a könyökét és átsegítette a zebrán. Olyan erotikus volt az egész jelenet, hogy itt már megborzongtam. A mozdulatok finomsága, a helyzet váratlansága, a nő kiszolgáltatottsága hatottak az érzékekre. A történet úgy folytatódott, hogy ugyanez a hölgy a gyógyulása után betért egy cipőboltba, ahol az útszéli munkás eladóként dolgozott. Felismerték egymást, de nem beszéltek.
Piros cipőt választott a főszereplő, amelyet az eladó finom mozdulattal segített fel a lábára. Nem volt tolakodó és nem volt erőltetett a mozdulat. Minden természetes volt és nézőként éreztem, hogy szavak nélkül is erős a kapcsolódás. Amikor a nő fizetett, a férfi a számlára felírt egy címet és egy időpontot is. Nem volt kétséges, hogy a férfi saját lakására invitálta az érzéki nőt. A következő jelenetben a nő egy szál ballonkabátban (alatta fehérnemű) benyit a lakás nyitott ajtaján, majd a következő vágás után már a férfi mindent elsöprően, hangtalanul szeretkezik – vad szenvedéllyel, mindent elsöprő odaadással – a nővel a sötétben.
Csak az érintések voltak jelen, a mohó és követelőző vágyak, az adni és kapni akarás ereje. Nem volt kényszerű és rossz mozdulat, csakis a kéj hangjai. Magával ragadott a történet, emlékszem, akkor nagyon kívántam, hogy egy férfi hasonlóan öleljen. Akartam, hogy valakivel ilyen evidens módon szeressük egymást, ahol a szavaknak nincs jelentősége, mert egészen más minőségben vagyunk jelen” – meséli Bíborka, ötödéves egyetemista.
Amikor egy párkapcsolat életében a feladatok, a munka és családi gondok lépnek előtérbe, akkor sokszor elveszítik a felek azt a képességüket, hogy legalább alkalmanként létrejöhessen ez a csoda. Elfelejtenek a párok az érzékszerveikre figyelni, az illatokra, a test szépségére, az intellektuális vonzalomra, a sokat mondó pillantásokra, saját belső pozitív érzéseikre. Azokra, amik ezt a csillapíthatatlan vágyat táplálják. Az érzelmi síkról átkerülnek a racionális síkra, ahol a tényeké a főszerep. Már nem is olyan vonzó a másik, hiszen görbe a lába… itt már nincs varázslat, itt a rideg tények vannak csupán.
Betti, 38 éves újságíró mondja a szenvedélyes szexről.
A szenvedélyes szexben szerintem teljes mértékben lehullanak a gátlások. Nem foglalkozol azzal, hogy milyen bugyi van rajtad, hogyan gyűrődnek a röcögős hájaid, látszik-e a narancsbőröd. Ha két ember között valódi, izgalmas szexuális vonzódás van, nemcsak a paplanos ágyban, szigorúan zuhanyzás után szeretkeznek, hanem a lakás bármely pontján, bármikor. Mert az, hogy vágysz a másikra, azonnal, mindent felülír. Nem idő és állapot kérdése, hanem a vágy uralja a tetteket.”
Laura, 34 éves iparművész mesél saját élményéről, ahol a már régebb óta működő párkapcsolatában kapott mindent elsöprő, szenvedélyes, felejthetetlen perceket.
“Egy volt szeretőm jut eszembe a szenvedélyről. Egyszer váratlanul érkezett, meglepett. Bejött hozzám, az üzletbe, ahol akkor dolgoztam. Szomorú voltam, rossz kedvem volt, de nem engedte, hogy elmeséljem, miért vagyok rossz passzban. Némán megcsókolt, majd fölfelé tessékelt a lépcsőn az üzlet emeleti részére. Egy kezével átérte a derekam, amiből mindig az ellenállhatatlan férfierőt éreztem. Mindig tudta, hogyan érjen hozzám. Sosem hagyott szóhoz jutni, mint ahogy most sem. Némán leült a székemre, amin dolgoztam, és magának háttal az ölébe ültetett. Félretolta a bugyim, és az ujjaival kényeztetett. Pár perc alatt a csúcsra juttatott, kiestem a kezei közül, mikor elélveztem. A földre estem, majd erőtlenül ott is maradtam. Ő fölém hajolt, és egyenként végig nyalogatta az ujjait, miközben mélyen a szemembe nézett. Majd azt mondta:
“Most egy kicsit meg lettél szeretgetve!”
Nem volt folytatás, nem volt egyesülés, mégis annyira vad, ösztönös dolog történt köztünk, ami azóta is, rendszeresen eszembe jut” – meséli Laura kipirult arccal.
Szemléletmódot kell váltani, kicsit messzebb kell helyezkednünk és játszanunk kell. Azért, hogy megőrizhessük a szenvedély létrejöttéhez szükséges potenciált a kapcsolatban.
Sokan azt gondolják, hogy a szenvedély csakis egy új kapcsolat induló fázisában tud létrejönni. Tény, hogy a meglepetés ereje, a sok új impulzus mind segítik a szenvedélyhez szükséges elsöprő érzelmek kialakulását. Viszont, mint ahogy Laura esetéből is jól látszik, a tartós kapcsolatokban is megélhető. Csupán egymás felé kell fordulni, ki kell zárni a külső impulzusokat, rá kell hangolódni a másik lényére és mindkét embernek ki kell nyitni magát a másik felé. Mindkettejüknek rá kell lépnie arra a hídra, ami egymás karjaiba vezeti őket. Meg kell engedniük maguknak és egymásnak, hogy játszanak egy kicsit egymással, mint macska az egérrel. A macska is azért játszik az egérrel, mert a felszabaduló hormonok hatására édesebb lesz a húsa.
A szenvedély egy intenzív játék, amiben verbálisan, vagy szavak nélkül, de folyamatosan adjuk a jelzéseket a másik felé önmagunkról és arról, hogy vágyunk rá. Ha a játék szexuális energiákkal teli, akkor mindkét emberben megszületik a mindent elsöprő, sodró erejű vágyakozás, aminek nehéz ellenállni.
Ez tévénézés közben nem megy. Csakis akkor, ha minden érzékszervünkkel a másikra hangolódunk.
