A korszerű koraszülött-ellátásban már nemcsak az egyes betegségek leküzdése a cél, hanem a felnőttkori betegségek megelőzése is. Az első 1000 nap egy időre született baba számára könnyebb, hiszen ebből 280 napot méhen belül tölthet el. A koraszülöttek sokszor ennél 80-100 nappal is kevesebbet töltenek a méhen belül, ezért nekik a méhen kívüli mennyiségi és minőségi táplálás egyaránt nagyon fontos. Lényeges eltérés van a méhen belüli és a méhen kívüli környezet között: a cél az lenne, hogy a kinti növekedési ütem minél inkább közelítsen a méhen belüli értékekhez. A valóság azonban más, mert a koraszülöttek – különösen a 1,5 kg alattiak – csak ritkán képesek erre.
Mit lehet tenni a babák fejlődéséért?
Minél korábban be kell vezetni az enterális, azaz a szondán keresztüli táplálást. Ebben kiemelt szerepe van az anyatejnek. Ez az egyik legfontosabb prevenciós fegyver a koraszülött-betegségekkel szemben. Az American Academy of Pediatrics (AAP) 2012-es ajánlása alapján minden koraszülöttnek anyatejet kellene kapnia. Éppen ezért korán meg kell tanítani az édesanyáknak a manuális és mechanikus fejési módszereket.
A “koraszülött tej”
A szoptatás, az anyatejes táplálás azonban nem olyan egyszerű a PIC-en. A nemzetközi adatok szerint az édesanyák maximum fele képes anyatejjel táplálni a koraszülött babát. Ennek leggyakrabban a nem felismert anyai stresszhatás az oka.
“Biztos sokaknak furcsa, de nekem egyszerűen eszembe sem jutott, hogy a gyerekemet táplálnom kéne, és egyáltalán, hogy lehetne tejem” – meséli Edit, akinek ma már kétéves a 27. hétre érkezett kislánya. Valószínűleg az élt a fejemben, hogy a tejtermelés a hormonok szerint csak a kilencedik hónap tájára van “belőve”, és így, hogy a baba több mint két hónappal előbb érkezett, ez még nem működik. Tudtam, hogy az inkubátorban infúziót kap – azzal táplálják őt. Ám meglepetéssel vettem észre, hogy pár nap elteltével megduzzadtak a melleim. Ez nagyon felvillanyozott, és megpróbáltam valamennyi tejet kipréselni. Éreztem, hogy a jelenlétemen túl ezt az egyet tudnám adni a babámnak. Fél milli-egy milli – talán csak egy csepp, de a gyermekem olyan kicsi volt, hogy már ezzel is tele volt a pocakja. Stresszes voltam persze, és emiatt nem kívántam enni, de ettem akkor is, tudtam, hogy egyszerűen muszáj. Éreztem, ha fenntartom a tejtermelést, akkor ha életben marad a pici, és megerősödik, szoptathatok majd én is, megadhatom neki ezt az örömöt, részese lehetek én is ennek a természetes szimbiózisnak, hiába korababám van. Nekem kimaradt a terhesség fele, a szülésélmény, az “aranyóra”… csomó minden, amit más anyák átéltek. Úgyhogy a szoptatásért küzdöttem – és végül közös siker volt. Talán még értékesebb így, hogy két hónapot vártunk rá. Azt éreztem, tettem valamit kettőnkért, és tudtam, hogy az anyatejes táplálás egész életére kihat.“
A “koraszülött tej” pedig elképesztő előnyöket hordoz magában. A koraszülött babát világrahozó anya teje nem ugyanolyan összetételű, mintha a baba időre született volna. Több, a növekedéshez szükséges fehérjét, kalciumot, és nátriumot, több laktoferrint és immunanyagot tartalmaz, ellenben alacsonyabb a laktózszintje. A zsírok optimális összetétele pedig tökéletes felszívódást biztosít. Ez az anyatej tehát jobban megfelel a koraszülött igényeinek, mint bármilyen más táplálék.
- Fontos, hogy minél előbb próbálkozz a szoptatással, akkor is, ha a kisbabád még a cumisüvegből való szopáshoz is gyenge, feltéve, hogy a kórházban megengedik.
- A szopóreflex a magzati fejlődés 26-27. hetében alakul ki, tehát sikeresek lehetnek az első próbálkozások.
- Általában az a baj, hogy a baba még túlságosan gyenge ahhoz, hogy bármilyen célirányos tevékenységet folytasson. Még ennek ellenére is megérzi, ha az édesanyja tartja a kezében.
MTI Fotó: Bruzák Noémi
Azokban a kórházakban, ahol megengedik, hogy az anya csupasz mellére fektesse koraszülöttjét – ez a kenguru módszer -, azt tapasztalják, hogy a testmeleg, az anya közelsége, simogató keze javítja a baba oxigénellátottságát, általános állapotát. Sajnos, még mindig sok helyen korlátozzák a koraszülött szoptatását, arra hivatkozva, hogy a kicsi “kifárad“ tőle. Ez részben igaz, hiszen a koraszülött még jóval gyengébb, mint időre született társai. Az összehasonlító vizsgálatok azonban ennek ellenére azt igazolták, hogy a szoptatott koraszülött gyarapodása gyorsabb volt, mint azoké a babáké, akik szondán keresztül kapták az anyatejet. A tejleadó reflex kiváltódása után az anyatej már folyamatosan, szinte szívás nélkül is folyik a mellből, ezért ez a táplálási forma semmivel sem megerőltetőbb a picinek, mint a cumisüvegből ivás.
A pici súlyától függően napi 10-14 etetésre/szoptatásra is szükség lehet. Akkor sem kell elkeseredni, ha a kórházi szokások miatt sokáig kizárólag vagy részben cumisüvegből kapja az anyatejet a kisbaba. Nagy részüknek semmiféle problémát nem okoz a szopásra való áttérés, sőt, amint lehet, előnyben részesítik a puha, meleg anyamellet a gumicumival szemben. Előfordulhat azonban az is, hogy a babát megzavarja a kétféle szopási technikát igénylő etetés, és elutasítja a szopást. Ilyenkor – mivel a koraszülött baba számára létfontosságú a dolog – sürgősen kérj segítséget és tanácsot, léteznek ugyanis szoptatásbarát etetési módszerek is!
Már a terhesség alatt el lehet kezdeni a felkészülést
A felkészítés jó, ha már a várandósság alatt megkezdődik. A korán megkezdett emlőstimulálás, fejés, korai bőrkontaktus az első lépések. Az anyatejes koraszülött táplálás hosszú távú előnyei közül kiemelendő a jobb agyi fejlődés, és sokkal kevesebb az allergiás megbetegedések aránya. A koraszülöttek életében nemcsak a PIC-es tartózkodás fontos, a hazatérés utáni időszakban is számos nehézség léphet fel. Igyekezni kell tehát gyorsan áttérni az igény szerinti szoptatásra.
Egy korababás édesanya tanácsai:
“Először is kezdjünk el a szülést követően minél hamarabb, rendszeresen fejni. Kutatások szerint, azoknak a fejni kényszerülő édesanyáknak a tejtermelése maradt fenn tovább, akik a szülést követő 48 órán belül elkezdtek fejni. A rendszeresség napi minimum 7-8 alkalmat, és 3 óránkénti fejést jelent, mint amikor az újszülött maga szopizik. Fontos, hogy éjjel (hajnalban) is fejjünk legalább egyszer, mivel ekkor a pihenés hatására legmagasabb a prolaktin hormonszint a szervezetben, és ez hatékonyan segít a tejtermelés beindításában. Olyankor, mikor a baba a koraszülött intenzíven van, és látogatási idő köt minket, akkor a rendszeres fejéshez nagy szervező-munka szükséges. Én úgy oldottam ezt meg, hogy látogatás előtt otthon fejtem, majd a látogatási idő végeztével a kórházban is fejtem egyszer, tartva a körülbelüli háromóránkénti fejést. Akkor sem szabad elkeseredni és abbahagyni, ha eleinte semmi, vagy igen kevés mennyiség fejhető csak. A rendszeresség és kitartás a siker kulcsa. Én körülbelül egy hétig fejtem szinte eredménytelenül, a kitartásomnak csak ezután lett meg az eredménye. Eleinte 1 nap alatt 7-8 fejéssel csak kb. 5-6 ml-t tudtam fejni… Ne felejtsük el azt sem, hogy a korábban érkezett babák esetében az anyai szervezetnek még nem volt ideje felkészülni teljesen a szoptatásra, ezért a tejtermelés beindulása is több időt vehet igénybe.”
A fejést mindaddig folytatni kell, amíg a baba el nem éri a körülbelül 3,5 kg-os súlyt, 1500 gramm alatti születési súlynál ennél lényegesen hosszabb ideig folytatott fejésre is szükség lehet. A tejmennyiség gyakoribb szoptatással növelhető a leghatékonyabban. A több folyadékivás és a tejserkentő szerek nem növelik a tejmennyiséget akkor, ha a szoptatási gyakorlat nem megfelelő. Természetesen az állandó fejés, a tejtermelés nagyon megviseli az anya szervezetét, ezért érdemes ilyenkor minden segítséget elfogadni, és meg kell próbálni nem idegeskedni a baba állapota miatt. Ezt persze könnyű mondani, betartani, tudjuk, nem egyszerű…
