Az ötlet, hogy közelebb engedjék az édesanyákat koraszülött babáikhoz nem újkeletű: a ’70-es években egy észt kórházban nővérhiány miatt bízták az anyukákra korababáik gondozását. Azonban csaknem 30 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az akkori szovjet kórházi gyakorlatot átvegye Kanada, Új-Zéland és Ausztrália, Nagy-Britanniában pedig elsőként egy leeds-i intézmény.
A St. James’s Universital Hospital koraszülött osztályán az anyukákra bízzák a korababák teljes körű gondozását – a bonyultabb orvosi beavatkozásokat leszámítva. Így a friss édesanyák ellenőrzik a kisbabák testhőmérsékletét, de ők felelnek az orrba vagy szájba helyezhető szondákért is, amiken keresztül tápanyaghoz jutnak a csecsemők.
Anna Cox kislánya, Lola, 23 hetesen született. Míg azelőtt a legközelebbi kapcsolat, amibe anyukája kerülhetett volna vele, az üvegablakon keresztül volt lehetséges, mára Annának megadatott a lehetőség, hogy azonnal a szülés után elkezdje kiépíteni a kapcsolatot gyermekével. Ezzel pedig mindketten jól jártak: az édesanya kevésbé volt feszült, a baba pedig a sok érintésnek és törődésnek hála gyorsabban feljődött, mint várták. Így idő előtt haza is engedték a családot, és bár Lola továbbra is különös felügyeletet igényel, az anyukája a kórházi gyakorlatnak hála magabiztosabban tudja gondját viselni.
