Ki is számít koraszülöttnek?
Koraszülöttnek azokat a kisbabákat nevezzük, akik a várandósság 37. hete előtt jönnek a világra. A születési hetek alapján az éretlenség fokával összefüggésben több csoportba osztják őket. A nemzetközi besorolás alapján a 32–36. héten született kisbabák az “enyhe” koraszülött kategóriába tartoznak, a 28–31. hétre születettek az “alacsony gesztációs korú”, míg a 22–27. héten születettek az “igen alacsony gesztációs korú”, vagy extrém koraszülött kategóriába.
A koraszülöttség egyik jele az alacsony születési súly, de előfordul, hogy az időre született babák sem érik el a 2500 grammos határt, ez tehát csupán az egyik kritérium. A terhesség kora szerint a koraszülött kisbabák életben tarthatóságának alsó határt szabtak, amely jelentősen eltér a különböző országokban. A legtöbb európai államban a magzati kor 22. hetétől és/vagy az 500 grammos testsúlytól tartják életben a babákat, de például Norvégiában az ettől fiatalabb, 12 hetes megszülető magzatok esetében is megpróbálják fenntartani az életfunkciókat. Bizonyos országokban, például Svédországban vagy Görögországban ennél jóval későbbi időponttól, a 28 hetes magzati kortól törekszenek erre.
A szakemberek szerint egyébként az esély az életben maradásra 500–700 gramm között 40-50 százalék, 750–1000 gramm esetén a babák 15-20 százaléka sajnos nem éli túl az újszülöttkort. Az angol orvosi etikai tanács azt javasolja, hogy a terhesség 22. hetében született csecsemőket ne élesszék újra. A magyarázat egyszerű: a hosszú élesztési kísérletek nyomán kivétel nélkül súlyos idegrendszeri károsodást szenvednek a gyerekek. Magyarország is ezt a protokollt követi.
Fotó: Philippe Huguen/Getty Images
Hogy is állunk?
Hosszú évek óta szomorú statisztikai adatsort vezet hazánk: az Európai Unióban, Magyarországon jön világra a legtöbb koraszülött. Évente nyolcezer baba születik idő előtt, közülük 1300-an kritikusan alacsony súllyal. Míg az uniós átlag 4-5 százalék, addig a korán szülők száma nálunk eléri a 10 százalékot is, és a babák 12 százaléka sajnos tartós károsodást szenved. Évente hatezer koraszülött kerül a huszonegy koraszülött-intenzív osztály valamelyikére. Az egykori legkisebbek hátránnyal indulnak az életben, nagyobb az esélyük ugyanis a hallás- és látáskárosodásra, a cukorbetegségre vagy az idegrendszeri és vérnyomásproblémák kialakulására, mint társaiknak. Azért legyen egy biztató hír is: a kis súlyú koraszülöttek halálozási aránya az utóbbi években sokat javult. Az 1980-as években az 1 kilogramm alatti újszülötteknek csupán 10 százaléka maradt életben, jelenleg már 90 százalékukat meg tudják menteni!
Korábban egyébként a nemzetközi gyakorlat szerint legalább fél órán át kellett próbálkozni az újraélesztéssel, még akkor is, ha kilátástalannak tűnt a helyzet. Ma már az ajánlások tíz percről szólnak, ezt követően ugyanis már biztos a károsodás. Ahogy haladunk előre a terhességi hetekkel, egyre ritkább a súlyos kimenetel, a 34. hét fölött már nagyon hasonlóak az eredmények az éretten született babákéhoz. E téren Magyarországnak már cseppet sem kell szégyenkeznie: eredményeink európai színvonalúak – néhány centrum már az európai toplistás Svédország és Csehország színvonalán dolgozik!
Mérföldkő: vizespalackok egy fadobozban
Az életesélyek javulása nagyban köszönhető az inkubátornak. Bő egy évszázaddal ezelőtt a New York melletti Coney Islanden a korában úttörőnek számító Martin Arthur Couney doktor rendezett unikális kiállítást. Élő csecsemőket lehetett megnézni, az orvos pedig negyven éven át a 25 centes belépőkből finanszírozta a babákat életben tartó inkubátorokat, amikért viszont a szülőknek nem kellett fizetniük. Ennek a megoldásnak rengeteg, a kórházakban egyébként kis súlyuk miatt elutasított gyerek köszönheti az életét. Az orvos 1950-ben halt meg, nem sokkal azután, hogy az inkubátorok végre elfogadottá váltak, és bekerültek a kórházakba is.
Fadobozos inkubátor a 40-es évekből (Fotó: Fox Photos)
A technológia elterjedéséhez meglehetősen sok idő kellett: az első inkubátort 1881-ben mutatta be egy francia szülészorvos. Még az 1870-es években jött rá, hogy az állandó hőmérséklet nem elég a koraszülöttek vagy a beteg újszülöttek életben tartásához, szükség van az elkülönítésre, higiéniára, megfelelő táplálásra, meleg és párás környezetre is. A baromfiudvarokban látott inkubálásból lett végül az emberi inkubátor. Az első “csecsemőmelegítő eszközök” fadobozok voltak, bennük meleg vizes palackokkal. 1864-ben készítették el a dupla falú változatot, amiben meleg víz cirkulált. Az 1880-as években sikerült még olcsóbb változatot készíteni belőle, és ezek annyira elterjedtek, hogy még a huszadik században is használták őket.
Egészségkultúra és korai születés
Bár a koraszüléseknél a vezető ok még mindig a dohányzás, az alkohol és a drog, szakemberek szerint társadalmi oldala is van annak, hogy Magyarországon magas az idő előtt érkezett babák száma. Jellemzően a rosszabb szociális háttérrel rendelkezők körében gyakoribb a koraszülések száma. Sajnos sokan akkor sem mennek orvoshoz, ha valamilyen fertőzést kapnak el, pedig az ilyesmi is felelős lehet a korábban beindult szülésekért – ami persze a legnagyobb gondosság mellett is előfordulhat.
Afrika kontra Amerika
A világon évente körülbelül 15 millió baba születik idő előtt, ami az újszülöttek több mint 10 százalékát jelenti. A koraszülöttek aránya az USA-ban 12 százalék, ami Thaiföld, Törökország és Szomália értékeivel egyezik meg; Japánban és Svédországban ez az arány 5,9 százalék. A legtöbb koraszülött gyermek pedig Afrikában és Ázsiában jön világra.
Fotó: Andrew Aitchison/Corbis
Utoljára 2012-ben készült átfogó vizsgálat a koraszülöttek helyzetéről. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) akkor globális felmérést készített, ami alapján a legszembetűnőbb eltérés a szegény és a gazdag országok között nem meglepő módon a túlélési esély volt. A fejlett országokban a professzionális és persze költséges intenzív egészségügyi ellátásnak köszönhetően a koraszülöttek többsége életben marad; egy amerikai újszülött túlélési esélye tizenkétszer nagyobb, mint egy afrikaié…
A jelentés szomorú megállapítása, hogy a legszegényebb országokban egyszerű, olcsó módszerek alkalmazásával a koraszülöttek háromnegyedét meg lehetne menteni. Ilyen például az egy dollárba kerülő – Európában sztenderdnek számító – tüdőérlelő szteroid injekció, amivel 400 ezer újszülött túlélését lehetne biztosítani évente.
