Tévedünk ha azt hisszük, hogy eme ékszerek csak aranyból készülhettek. Még az ősi Egyiptomiak is csak kivételesen használtak aranyat. Ha mégis, akkor a menyasszony bal kezének középső újjára helyezték azt.
A vas és a bronz volt a legnépszerűbb a rómaiaknál is. Választásuk, pedig azért esett rá, mert úgy gondolták, ezek fejezik ki legjobban a tartós hosszú életű házasságot.
A középkorban azok, akik nem tudták megfizetni az ékszereket, nem estek kétségbe. Eljegyzésüket különös módon pecsételték meg. Egyszerűen félbetörtek egy ezüst, vagy arany érmét, aminek felét párjuknak ajándékoztak. E hagyomány folytatódott egészen a 19. századig, amikor sok menyasszony volt látható nyakába kötött selyem szalaggal, melyen ott csillogott a fél érme.
Manapság ezek a gyűrűk sok variációban léteznek. A jelképen kívül saját érzéseinket is kifejezhetjük vele. Romantikusabb vőlegények idézeteket is vésettethetnek a gyűrűbe. Akár 25 szó is elfér, ha nem “spórolunk” az arannyal. Az egyszerű karikagyűrűtől a gazdagon díszített műveken keresztül válogathatnak a párok. Hagyománytól függ ki veszi meg! Széles körben elterjedt, hogy a vőlegény titokban szerzi meg , ami persze történhet boltban vásárláskor, de a családi ékszerek közül is előkerülhet a jegygyűrű. Manapság azonban hallani, az arák veszik meg a gyűrűt, a vőlegény pedig állja az esküvő többi költségét.
Az ezredfordulón elénk táruló széles választékból találhatunk egyszerű gyűrűket, de akár királynői viseletre alkalmas alkotásokat is. Érdemes a megfelelőt kiválasztani, hiszen nem csak egy eszköze az esküvőnek, hanem annak egy fontos tanúja is, ami örökre megörzi a várva várt nap emlékét.