 |
“…Nagyon jó játéknak tartom az asztrológiát – izgalmasnak, tanulságosnak, de nem veszem túlságosan komolyan. Nem mintha magát az asztrológiát komolytalannak tartanám, sőt…! Elsimerem a létjogosultságát, úgy gondolom, hogy fontos tudomány, ami “jó kezekben” sokat segíthet – ha közelebb akarsz látni másokat – de ha túlságosan beleéli magát az ember, könnyen “rászokhat”. Szerintem az asztrológia éppen olyan függőséget okozhat, mint mondjuk a drogok vagy a cigaretta – egy reggel arra ébredsz, hogy első dolgod: megkérdezni a csillagokat, milyen zoknit vegyél fel aznap… Márpedig nekem nagyon fontos a szabadság: a szellemi szabadság éppúgy, mint az, hogy ne legyek valamilyen szokás vagy narkotikum rabja. Én inkább utólag, visszaigazolásként, ellenőrzésként használom a jellemzéseket vagy a jóslatokat, és így is sok elgondolkodtató dolgot találok bennük, de nem engedem, hogy befolyásoljanak vagy döntsenek helyettem, még akkor sem, ha megóvnának egy-egy rossz lépéstől vagy csalódástól – a tévedés jogát fenntartom magamnak. Arról nem is beszélve, hogy nem lennének többé meglepetések az életemben, pedig én nagyon szeretem a meglepetéseket. Amikor gyerek voltam, Anyukám mindig elmondta, hogy itt dugta el az ajándékomat, amitől csak sokkal izgalmasabb lett az egész,és nekem eszem ágában sem volt elrontani a játékot, és előre meglesni, mi az…”
