Mire feltápászkodtunk, nyoma sem volt az éjszakai vígasságnak, de volt terített asztal, volt sör a másnaposoknak, és mindig volt jóslat, külön-külön mindenkinek: pár szó papírra vetve, mire számíthat az elkövetkező 364 napban. Nem öntött ólmot, nem bogarászott kávézaccban, egyszerűen tudta.
Aki nem olyan mázlista, mint amilyen én vagyok, akinek nincs ilyen nagyija, aki megmondja neki, hogy is lesz az, ami lesz, egyet se búsuljon, mert a távoli és közeli korok hagyománya mindenkiről gondoskodik.
Először is ugye itt van az ólomöntés. Az év bármely szakában megengedett, de ilyenkor, amikor még új az év, különösen ajánlott. Hogy az ember honnan kerít ólmot, egyéni szoc. probléma, de ha már megvan, gyerekjáték az egész.
Egy kevésbé jelentőségteljes lábosban addig hevítjük, amíg cseppfolyóssá nem válik, majd hideg vízbe öntjük, és az így ismét megszilárdult fém alakjából messzemenő következtetéseket vonunk le. Azt szokták mondani, hogy a gömbölyded formák örömöt, könnyű boldogulást, az éles, hegyes felületek nehézségeket jelentenek. Nekem, személy szerint egyszer volt szerencsém ilyen formán tudomást szerezni a kilátásaimról a jóslat úgy hangzott, szó szerint, hogy nehéz, de szép éved lesz. Na ja!
Akiknek esetleg problémát jelent felhajtani egy maréknyi ólmot, nyugodtan hagyatkozzon a kávézaccra. Egy barátnőm esküszik rá Harry Potter jóstan tanáráról nem is beszélve -, hogy a leülepedő kávézacc alakzatainál biztosabb támpont nem létezik. Egyezményes kód hiányában mindenki kénytelen saját kútfőből megfejteni, mi mit jelent, de bátorság, a tévedés kockázata minimális.
Vannak vidékek, ahol diót törnek az újév beköszöntével. Egyes helyeken már karácsony este megteszik: találomra kiválasztott diót kap mindenki, ezt aztán feltöri, és a dióbél állapotából megtudhatja, jó vagy rossz esztendő elébe néz-e. Ez a módszer csak annak ajánlott, aki lélekben felkészült a határozott válaszra. Itt ugyanis nincs maszatolás, ha a dió rossz, az csak egyet jelenthet.
 |
Az újévi süti egy kicsit csalás, és egy kicsit nem az. A jövendölő cédulácskákat ugyanis a háziasszony írja, és süti bele a finomságokba. Vagyis mondhatnánk, hogy kamu az egész. Csakhogy az már a szerencse dolga, melyiket ki kapja, úgyhogy mégiscsak van benne valami. Félősebbeknek szokásuk látatlanban elcserélni a kiválasztott süteményt, ezzel még egy esélyt adva Fortunának, hogy ha elsőre eltévesztette volna a dolgot, hát így másodjára célba találjon. A magam részéről ezt a csereberét nem ajánlom, mert oltári balhé tud kerekedni abból, ha bontogatás után kiderül, mégiscsak az első lett volna jobb, és a szerencsésebb nem akarja visszaszolgáltatni az eredeti cetlit.
Félre téve a tréfát, fontos, hogy tudjátok ha valóban kíváncsiak vagytok arra, mit hoz nektek az újév, legjobban teszitek, ha asztrológushoz fordultok, de komolyan. Merthogy ő ért ehhez, ti pedig – hát legalábbis kevésbé. És higgyétek el, mindig az van, amit akar az ember. Tök komolyan.
