A Vízöntõ korszak hajnalán

A Világkorszakokat az asztrológiai állatjegyekkel írják le: A Kos jegy 0° -át nevezik az asztrológiában Tavaszpontnak, mely a 12 állatövi csillagképben 25868 év alatt járja be útját. Így (12 állatövi jegy lévén) könnyen kiszámítható, hogy kb. 2500 év kell ahhoz, hogy egy csillagképen keresztülutazzon, avagy egy világkorszak ideje teljen el. Mióta az ember a Földön él hét ilyen világkorszak telt el. A korszakok elejét és végét pontosan nem lehet meghatározni, így az időmegjelölések csak viszonylagosak. Az új kor kezdete egyesek szerint „napjainkban van”, mások pedig azt állítják, hogy ez már 1962-ben bekövetkezett; ismét mások úgy számítják, hogy a 2000. évvel vette kezdetét. Figyelemre méltó tehát e döntő tételnél az ellentmondások sokasága és az egységes elmélet hiánya. Mégis, abban egyetértenek, hogy a New Age a Vízöntő korszaka, amely a Halak korszakát váltja fel.





2500 év hosszú idő, amit az egyes ember képtelen lenne áttekinteni saját életében. Miért fontos mégis, hogy melyik világkorszak gyermekei vagyunk? Minden korszaknak megvolt a saját jellemzője, a keretei, melyek az abban élő emberek életét befolyásolták.
Egy Vízöntő jegyű emberről általánosságban elmondható, hogy alaphangulata derűs és gondtalan. Egyénisége szabad kibontakoztatásához változatosságra van szüksége, szeret kilógni a sorból, mindig új utakat keres, és mindezt azért, hogy függetlenségét bizonyítsa. Sokszor játssza az előkelő kívülállót, aki lázad a régimódi életstílus ellen, mindent másképp akar, és elutasít mindenféle etikettet. Vonakodik azt tenni, amit mindenki mást tesz. Eredeti, különleges. Kifejezetten szociális érzésű, humánus. Nem kedveli, ha korlátozzák, a korlát neki csak arra való, hogy átugorja. Kerüli mindazt, ami konvencionális.





Ha mindezt a világkorszakok nyelvére szeretnénk lefordítani, akkor eképpen hangzana: míg a Halak korszakában az ember Istenben bízott, most saját maga lesz „istenné” kreatív energiái, lázadásai, függetlenségi hajlama miatt. Lényének eddig nem is sejtett erőit fedezi fel és meríti ki, a maga szellemi tudattágító áradatát kiönti a Földre. Erre utal a tudományok ugrásszerű fejlődése is, ami a Vízöntő kifejezetten intellektuális jellegét mutatja. Az űrrepülés fejlődése utal a Vízöntő földtől elszakadó, szárnyaló voltára. A jegy humanitárius voltát pedig az egyre szaporodó emberbaráti szervezetek jelzik. A Vízöntőre jellemző nagyfokú szabadságigény pedig a szingli lét térhódításában fedezhető fel.

Uránusz

A Vízöntő uralkodó bolygója az Uránusz, a szabadulás bolygója, melyben a levegő elem uralkodik. A korszak hatásaként napjaink embere gyakran érez bizonytalanságot, úgy érzi, hogy létezése kiszámíthatatlan.
A szellemi, fizikai, lelki megterhelések egyre csak nőnek, mindaddig, míg már nem lehet viselni őket, és bekövetkezik a robbanás.
Az egyéni ember életében ez költözéssel, válással, munka- és szakmaváltással, vagy lelki mélyponttal valósul meg. Olyan szituációba kerülünk, ahonnan már nem lehet lejjebb menni, ez a vég, a magunk pokla, amiből tanulva azonban képesek vagyunk újra kezdeni életünket, új célokat tűzünk magunk elé. A korábbi tapasztalatainkból tanulva azonban régi karmánkat elégetjük, saját magunk hamvasztótüzén át jutunk a megismerés egyre magasabb szintjeire, a szabadulás felé.





Természetesen sokan vannak azok, akik teljes káoszként élik át ezeket a változásokat. Ami közül választhatunk: a felfokozott egoizmus, az önzés, a pénzhajhászás, vagy a másik oldalon a szabadság és függetlenség iránti vágy.
A Vízöntő korszak negatív megnyilvánulásában képes az egyént lázadóvá tenni, aki azt hiszi, hogy a világnak el kellene fogadnia az ő drasztikus reformjait. Fanatikus reformátorrá, agitátorrá válhat, akinek végletes eredetisége különcködésnek, szertelenkedésnek hat.
A negatív hatás megmutatkozhat depresszióban és elszigetelődésben is, melyeket a sok elérhetetlen cél utáni csalódás okoz. Forradalmi újító céljainak elérésében eltévesztheti a lényeget azt gondolván, hogy a cél szentesíti az eszközt. Ez a hibás szemlélet anarchistává teheti.

A vízöntő kori újjászületés negatív hatásai a világban is érezhetők, elsősorban a különböző népek békés egymás mellett élésében. Szabadságra való hajlamuk, individualitásuk, egoizmusuk miatt alakulhatott ki az ír konfliktus, a kurdok problémája, de akár Tibet esete is. A torzulások azonban – és nem csak az egyes népeknél, hanem saját életünkben is – gátat vetnek fejlődésünknek, arra kell törekednünk, hogy minderre megoldást találjunk társadalmi szinten és saját életünkben is.