Úgy döntöttem,
ahogy meg volt írva,
mint egy igaz ember
– úgy szállok a sírba.
A jellemünk a sorsunk
A jellemünk a sorsunk. Az emberrel veleszületett adottságoktól és további belső fejlődésétől függ, hogy ki mennyire élhet a helyesen értelmezett szabad akaratával, vagy milyen mértékben válik a külső hatások játékszerévé. Tulajdonságaink, viselkedésünk mintegy eleve megszabják, hogy milyen dolgokkal kerüljünk kapcsolatba, milyen események érjenek bennünket. A horoszkópban benne vannak ezek a kilátások – jók és rosszak egyaránt.
Robogás a sorsvonattal
Peter Orban és Ingrid Zimmel Ezoterikus asztrológia című könyve szerint a sorsunk olyan, akár egy vonat, mely valamikor elindult. Mindenki tudja, hogy mikor, hiszen a születés helye és ideje rögzítve van. mint minden vonatnak, ennek is van menetrendje, amelyben benne áll, hogy milyen településeket érint a vonat (át lehet állítani a váltókat), mennyi ideig áll az egyes állomásokon, milyen tájakon halad át (magas hegységeken keresztül, folyók mellett vagy alagutakon át), és mikor éri el a végállomást.
Tudjuk, hogy honnan indult a vonat, és azt is, hogy milyen állomások mellett haladtunk el. Azt is tudjuk, hogy kikkel találkoztunk a mai napig, kik azok, akik ki- és beszálltak (és közülük néhányan még most is velünk utaznak). Ez az emberi élet alaphelyzete. A szerzőpáros azt állítja, hogy a menetrendet már megírták. Rögzítve van benne a végállomás, és az érkezési időpont is. Ezen nem változtathatunk. Sem a böjtölés, sem az ima, sem a vegetáriánus táplálkozás, sem a jóga, sem az általános emberszeretet nem toldja meg egy perccel sem. Nem toldja meg egy perccel sem?
A menetrend törvénye
Szerintem komoly asztrológus nem állítja, hogy a csillaghatások szerepe kizárná vagy lehetetlenné tenné a szabad akaratot! A horoszkóp segítségünkre lehet a legfontosabb feladatok megoldásában: hogy megismerjük önmagunkat!!! Őszinte tükröt tart elénk, és nem hízeleg a hiúságunknak, de igazi értékeinket is világosan mutatja.
Megismerhetjük belőle sorsunk fő irányvonalait, azt hogy mi a nekünk rendelt igazi út, és mik azok a “szakadékok” amelyek fenyegethetnek. Az ún. rossz hatások azonban nem feltétlenül valami szerencsétlenséget jelölnek, inkább a tendenciákat mutatja, hogy lássuk milyen hajlamok és adottságok élnek bennünk: figyelmeztet jó és rossz hajlamainkra egyaránt, és feltárja az eshetőségeket, amelyek abból származnak. Az önmegismerés és önfejlesztés útján aztán már ki-ki a maga sorsának kovácsa.
Lehet, hogy vannak végzetszerűen elkerülhetetlen dolgok, amelyeket sehogyan sem tudunk elkerülni, de itt is az a döntő, hogy hogyan fogadjuk az eseményeket, hogyan reagálunk azokra!!