A Szûz lélektani játszmája

Ezek a folyamatok megijeszthetik a Szüzeket, ellenőrizhetetlennek tartják őket, s inkább bármivel foglalkoznak, mintsem leszálljanak saját, belső „poklukba”. Ebből adódik, hogy beállítottságukra, s másokhoz való kapcsolódásukra jellemző, hogy intellektuális, vagyis a racionalitáson alapul.

Ez a beállítottság azt a nyereséget is hordozza számukra, hogy úgy gondolják, ennek segítségével ellenőrizni tudják a világot, s saját belső folyamataikat is. Az ellenőrzés igénye egész életükben végigvonul, szeretnék „kordában tartani” környezetüket, ezért nagyon fontos számukra, hogy minden rendben és flottul menjen az életükben.
Fontos számukra a rendszer, amelynek részei. Ez megmutatkozik közvetlen környezetükön, vagyis igyekeznek háztartásukban rendet tartani, mindennapi használati tárgyaik pontosan a helyükön vannak.

Félnek a káosztól, attól, hogy valamilyen számukra ismeretlen dolog eluralja az életüket, elönti őket a rendetlenség, életükben helyet kap a zűrzavar. Léteznek olyan Szűz emberek, akiknek kedvenc elfoglaltsága a takarítás, rendezkedés, vagyis soha nem érzik környezetüket, s saját magukat elég tisztának, rendesnek. Előfordulhat, hogy fölöslegesen, többször is elvégeznek egy-egy takarítási munkafázist, s ez már túlmutat a szükségszerűségen: elérkeztünk a kényszeresség témájához. Ez a pszichológiai kórkép sokszor üti fel a fejét a hangsúlyosan Szűz emberek életében, s célja pontosan a környezet ellenőrzése, valamint belső feszültségük uralása a külső renden keresztül. Ez egy látszatbiztonság, amit ők valóságnak élnek át. Előfordulhat, hogy napjában négyszer-ötször mossák fel a konyha járólapját, vagy kétszer-háromszor törlik le a port a bútorokról.

Valóságos szenvedélyükké válik, hogy milyen tisztítószert vásárolnak, s igazi szakértők a témában. Arra azonban nem mindig marad idejük, hogy valódi rendet tartsanak, vagyis a szekrények mélyén kezd eluralkodni a káosz, s ez igen rossz érzéssel tölti el őket. A kapcsolatok terén is előtérbe kerül az irányítási vágy, ezért sokszor jelenik meg a paranoiditás, vagyis az alaptalan gyanakvás. Ilyenkor a Szűz szülött olyan dolgokat, cselekedeteket gyanít a vele kapcsolatban álló emberről, amelyek csak az Ő fantáziavilágában vannak jelen. Ezek negatív gondolatok, s ő már előre felkészül a rosszra, hogy becsapják, kinevetik a háta mögött, etikátlanok vele szemben. Ettől a témától egyenes út vezet a párkapcsolatok legnagyobb ellenségéhez, a „zöldszemű szörnyhöz”, a féltékenységhez. Hiszen nem nevezhető eredményes gondolkodásnak, ha már előre azon morfondírozunk, hogy a másik vajon milyen módon fog minket kijátszani. A Szűz típusú emberek egyetlen mentsvára, ha megtanulják magukat elengedni, s békét kötni a számukra ismeretlen, ellenőrizhetetlen világgal, vagyis a tudattalanuk világával.





Esettanulmány:
István egy állami szervezetnél dolgozott, közepesen magas pozícióban. Munkáját siker koronázta, hiszen mindig odaadással, szorgalommal, s precízen dolgozott. Időről, időre „soron kívül” is lépett előre egyet a ranglétrán, ami azt eredményezte, hogy fiatal kora ellenére komoly sikereket könyvelhetett el. Magánélete nem alakult ilyen szerencsésen, megkeserítette az állandó pedantéria és kényszeresség. Napirenden voltak a viták olyan apró ügyek miatt, hogy Ő azt nehezményezte, hogy egy-egy könyv nem pontosan oda került vissza a könyvespolcra, ahol a helye volt. Kedvenc pillanata az volt, amikor a vacsora előtt átnézhetett a villa fogai között, hogy vajon az kielégítően van-e elmosogatva. Ilyen módon természetesen – hosszú haldoklás után – legfontosabb emberi kapcsolatának, párkapcsolatának vetett véget, s egyedül maradván mindenért a másikat hibáztatta. Később talált magának egy „szolgalelkű” feleséget, aki vagyonáért, beosztásáért kötött vele szoros kapcsolatot.

A nő igyekezett a villákat maradéktalanul fényesre törölgetni, ám a kapcsolatból hiányzott az életadó spontaneitás, ami a férfit arra sarkallta, hogy külső kapcsolatokban keresse az elevenséget. Mindezidáig nem tudta feldolgozni saját kényszerességét és paranoiditását, mivel elzárkózik a belső világának megismerése elől, hiszen önmaga nem látja meg „saját oldalát”, a hiba a másikban van! Így elzárkózik mindenfajta külső segítségtől, amellyel önismereti útra léphetne.