 |
Az amulett
Az amulett elsősorban védelmül szolgáló tárgy (az amulett szó arab gyökerű, jelentése viselni, hordani), amelyet általában a testen elrejtve, például a nyakban viselnek. A mágikus védelem a legtöbb esetben egyet jelent a rontás megakadályozásával, a démonok vagy más ártó szellemek elijesztésével, távoltartásával. Aki amulettet hord, szellemi-fizikai egészségét védi. Természetes vagy ember alkotta tárgyat egyaránt lehet amulettként alkalmazni. A legkedveltebb természetes amulettek közé tartoznak a különféle kövületek, drága- és féldrágakövek, csigák, kagylók, karmok, fogak és gyökerek, az ember alkotta amulettek közé pedig az isteneket, angyalokat, szemeket és kezeket ábrázoló szobrocskák, a megmunkált fémek, vagy akár a fotók. A drágakő-amuletteket a bolygóállásoktól függően asztrológiai jegyek alá rendelték az idők során.
A talizmán
… mágikus szöveggel vagy képpel látják el …
A talizmán nem pusztán megvéd valamitől, hanem konkrét célok elérésében segít, és különleges erővel ruház fel, tehát alkalmasabb a
varázslat előidézésére, mint kivédésére. Anyaga szintén változatos, ám minden esetben mágikus szöveggel vagy képpel látják el. A középkorban külön műfajként ismeretes a talizmán-mágia. Elkészítését az asztrológiailag megfelelő időpont határozza meg, és csak egy személyhez tartozhat, az áhított cél elérése után pedig általában meg kell semmisíteni. A “talizmán” szó vagy a görög telesma (tökéletesség), vagy a török talism (csodakép) kifejezésből származik. Manapság ezt a varázserőt a projekció jelenségével és az energetikával magyarázzák. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a tárgyak rendelkeznek egy csak rájuk jellemző rezgéssel. Ha érintkeznek velünk, képesek arra is, hogy felvegyék, felerősítsék, majd visszasugározzák ránk az energiát. Így voltaképp a mindennapi viseléssel és dédelgetéssel mi töltjük fel energiával őket.
