A Vízöntõ lélektani játszmája

Nem ritkaság, hogy olyan sportokat űznek, amelyek nemcsak, hogy extrémek, hanem egyenesen azzal járnak, hogy az életüket kockáztatják. Minden vágyuk az, hogy kitűnjenek embertársaik közül, s minél több személyiségvonásuk különbözzék a többiektől. Ezért keresik a veszélyes helyzeteket, különös kedvteléseket, különc eszméket. Azt azonban kevesebben tudják, hogy milyen lelki folyamatok húzódhatnak meg a Vízöntő csillagjegyhez intenzívebben kötődő emberek viselkedése mögött. Az ilyen típusú emberek szeretnének kilógni a sorból, de ezt azért teszik, mert a kívülálló szerep nagyon is megfelelő számukra. Vagyis él bennük egyfajta vonzalom a közösségi élet felé, de mégsem szeretnének egy „nyájba” sem beletartozni. Ők a magányos farkasok, akik mindig mindenhonnan kilógnak: családból, munkahelyből, közösségekből.

Biztosan nem jó érzés sehová sem tartozni, ám a Vízöntőnek éppen ez ad erőt, s ettől érzi azt, hogy szabad, s nem tartozik felelősséggel senki felé. A felelősség kérdése az Ő esetükben fokozottabban van jelen, hiszen sokkal nehezebben vállalják fel, mint más emberek. Lehetetlen Őket erkölcsi normákkal manipulálni, hiszen nekik saját szabályrendszerük van: nem tartanak magukra kötelezőnek egyetlen külső normát sem. Ha a Vízöntőnek komoly lelki problémája van, akkor szinte keresi azokat a helyzeteket, amelyek veszélyesek, de esetleg már azzal a céllal, hogy elpusztuljon. Lehet, hogy a veszélyes sportmanőverek közepette „elront” valamit, s itt találja meg élete végét. Ez a folyamat tudat alatt is megtörténhet, amikor a Vízöntőnek már nincs kedve élni. Jellemző lehet rá még a mániás depresszió, mégpedig az a formája, amikor a mániás időszak „különös”, furcsa viselkedésben teljesedik ki. Tévképzetek is gyötörhetik a beteg Vízöntőt, lehetséges, hogy valami teljesen elképzelhetetlen dolgot gondol magáról, vagy belebújik valamelyik híres és ismert ember bőrébe. Innentől kezdve gondolhatja magát Napóleonnak, római császárnak, vagy éppen Jézusnak is. Olyan jól játszhatja ezt a „szerepet”, hogy végül világos pillanataiban is elhiszi majd, hogy valóban az, akit betegen alakít.


Esettanulmány:

Előd példája jó tanmese lehet a kötelesség–szabadság, felelősség–„linkség” ellentétpárjára, amely a Vízöntők életében nagyon fontos szerepet tölthet be, mint tanulási feladat. Előd már nyugdíj előtt állott, s igényt tartott volna arra, hogy feleségével rendszeresen élhessen szexuális életet. Mivel ez már az asszonyt nem annyira érdekelte, beszerzett magának egy szeretőt, akivel minden hétvégét együtt töltött, azzal a címszóval, hogy a barátaival kirándul. Évekig nem volt ebből probléma, hiszen Előd elmondta szeretőjének, hogy csak a szex miatt van vele, érzelmi kérdésről itt szó sem lehet. Hosszú évekig meg tudta tenni, hogy érzelmileg nem vonódott bele a viszonyba, valóban csak a szexualitásra „használta” szeretőjét. Végül bekövetkezett az elkerülhetetlen: nem Előd szeretett bele szeretőjébe, hanem a fordítva. Katalin – így hívták Előd szeretőjét – mindent megtett, hogy megszerezze a férfit, először persze szépen próbálkozott. Aztán különféle „támadásokat” indított a férfi családja ellen, aminek persze az lett a következménye, hogy Előd kitálalt otthon. Felesége nem hitte el, hogy a férfi számára szeretője egy picit sem volt érzelmi kérdés. Innentől fogva Előd „rabláncra” került, nem mehetett felügyelet nélkül sehová. Baráti kapcsolatai javarészt megszakadtak, s mivel fontos volt számára családja, s kilépni idős fejjel már nem akart a házasságából, mindenféle testi tünetet kezdett mutatni. S persze a számára olyannyira fontos szexualitást most sem kaphatta meg feleségétől, s ettől kezdve mástól sem.