Energiavámpírok – kik õk valójában?

Vigyázat, vámpír!

A vámpírok a legendák rettegett, démonikus alakjai. Élőhalottak, akik csak úgy maradhatnak életben, ha embertársaik vérét szívják. Azt ugyan nem tudni, koporsóban alszanak-e vagy sem, de az bizonyos, hogy a napfényt és a szenteltvizet nem bírják. Csak a legelvetemültebb Anne Rice-rajongók kívánhatják, hogy ezek a lények valóságosak legyenek, és természetfeletti szépségüket és erejüket felhasználva tegyék sírba egyik embert a másik után.
Pedig elképzelhető, hogy akár tetszik, akár nem, a vámpírok köztünk élnek. Csak éppen nem egészen úgy szedik áldozataikat, ahogy a Drakula-filmekben láttuk, hanem sokkal hétköznapibb módon. Ám ugyanúgy magányra kárhoztatják önmagukat, és kiszipolyozzák gyanútlan áldozatukat.
Az ember háta beleborsódzik, ha elképzeli, hogy a mindig nyavalygó kollégája, az úrhatnám házmester vagy a legváratlanabb pillanatokban lehetetlen szívességeket kérő barátnője is vámpír lehet… Pedig ez egyáltalán nem áll messze a valóságtól.

Hatalmi játszmák

A Mennyei Prófécia című, ezoterikus körökben elismert mű a hatalmi játszmákkal hozza összefüggésbe az energiavámpírságot. Négy fő viselkedéstípust különböztet meg. Annak, aki ezeket a játszmákat játssza, az a célja, hogy megszerezze a másik felett az uralmat, úgy, hogy cserébe nem ad érte semmit.

1. „Szegény én” – aki ezt a játszmát játssza, folyamatosan sajnáltatja magát, és ezzel együtt lelkiismeret furdalást igyekszik kelteni beszélgetőpartnerében.

2. Zárkózott – az ilyen személy rejtélyeskedik, így aztán eléri, hogy mások energiát fektessenek abba, hogy megismerjék, és foglalkozzanak vele.

3. Zaklató – tapintatlan kérdésekkel furakszik a másik személyes terébe, hogy aztán hibát találjon az illetőben. Ezután a hiba alapján igyekszik bebizonyítani a másiknak, hogy értéktelen.

4. Megfélemlítő – félelmet keltve próbál uralkodni másokon, fenyegetőzéssel, bántalmazással, durvasággal.

Ugye, hogy saját ismeretségi körünkben szinte mindegyik „energiavámpírra” találunk példát? Sőt, az is előfordulhat, hogy mi magunk is folyamodtunk már ezen játszmák valamelyikéhez, hiszen az energiavámpírkodás sohasem tudatos. Életünk nehéz periódusában mindannyiunkból válhat energiavámpír.





Nem segít a fokhagyma

Mit tehetünk vajon, hogy megvédjük magunkat azoktól az emberektől, akik akár tudatosan, akár öntudatlanul manipulálni, uralni akarnak minket? És mit tegyünk, hogy mi magunk elkerüljük az energiavámpírság csapdáját?
Sok helyen olvasható, hogy karunkat keresztbefonva, lábunkat keresztbetéve vagy magunk köré egy meleg sárga, tojásdad burkot képzelve megvédhetjük magunkat a támadástól. Valószínűbbnek tarthatjuk viszont azt a megközelítést, hogy szeretettel, megértéssel kell fordulnunk az illető felé, és igyekeznünk kell segíteni neki – ugyanakkor valahogy ki rá kell döbbentenünk arra, mit csinál – hiszen az energiavámpírkodás következménye a teljes magány lehet. Ugyan ki szeret olyan ember társaságában időzni, aki teljesen kihasználja és legyengíti?

Bennünket is ez a tudás védhet meg attól, hogy magunk is vámpírkodjunk szorult helyzetünkben. Az emberi kapcsolatokban igen fontos a kölcsönösség – ha mindig csak kapni akarunk, szinte biztos, hogy előbb-utóbb magunkra maradunk. Tehát ne hagyjuk el magunkat, merítsünk saját lelkünkből erőt! Mert ha kihasználjuk szeretteinket, és ők ezt megelégelve elmaradoznak mellőlünk, már mindegy, hogy energiavámpírnak vagy kibírhatatlan, önző alaknak tartanak-e bennünket…