Észt varázslat
A “Yul” kereket jelent, a régi időkben ez volt az év kezdete, amikor az idő kereke fordult egyet és előrehaladt. A hagyma és a só egyaránt tisztító hatású, megkönnyíti, hogy átvészeld ezt a periódust, és új dolgokba vágj bele. Észtországban karácsonykor a nyírfa volt az újjászületés jelképe, pünkösdkor pedig női ruhát húztak rá, hogy üdvözöljék a nyár beköszöntét.
A módszer
Hozzávalók: |
| 3 fehér gyertya 2 kis fej hagyma és zsinór 2 ezüstnyírfaág |
“Múlt és jelen szellemei, tartsátok sakkban a rosszakat, uralkodjon harmónia és öröm ezen napnak fordulóján.”
Függeszd fel a hagymákat házad elülső és hátsó bejáratánál. Ha nincs hátsó bejárat, akaszd egy ablakba. Karácsonyeste vedd le a hagymákat, és sózd meg őket. Távolítsd el a zsinórt, majd égesd el, vagy temesd el a hagymákat. Emeld az ezüstnyírágakat a homlokodhoz, majd a vörös zsinórral akaszd minkettőt a hagymák helyére.
 |
Nálunk, magyaroknál
Hazai terepen is kutakodtunk, és rábukkantunk néhány egész érdekes népszokásra:
Féregűző nap lévén Baranyában a mókás férfiak azt javasolták asszonyaiknak, hogy kora hajnalban ruhátlanul kerüljék meg a házat, és vesszővel hajtsák el a rágcsálókat. Más területeken elégségesnek tartották a ház védelmében, ha a féregűző szent nevét a küszöbre írták.
Az eladósorban levő lány a hajnali misére való első harangozáskor a harang köteléből három darabot tépett, amit aztán a hajfonó pántlikájában hordott, hogy farsangkor sok kísérője legyen.
 |
Az Alföldön volt szokás, hogy a hajnali misére való harangozáskor a lányok mézet vagy cukrot ettek, hogy ettől édes legyen a nyelvük, s mielőbb férjet édesgessenek magukhoz.
Régen a házaknál egyetlen kemence volt, amely körül télen a családok élete zajlott. Ezért nagy becsben tartották, de különféle tiltások is léteztek a kemencével kapcsolatban. Tilos volt a tűzbe köpni, valamint fésülködni, kotlóst ültetni a kemencepadkán.
Kenyérsütéskor éles késsel keresztet vetettek a tésztára és a kemence szájára. Tüzet nem szívesen adtak ki a házból, mert attól tartottak, hogy ezzel a család szerencséjét is kiadnák.
A karácsony legnépszerűbb misztériumjátéka a betlehemezés. A ministránsok a karácsonyt megelőző héten liturgikus jeleneteket mutatnak be a meglátogatott családoknál.
A karácsonyi énekes, esetleg verses köszöntőt kántálásnak nevezik. Karácsony vigíliáján vagy az előtte levő adventi időszakban házról házra járva énekeltek a kántálók. Az ünnep gondolatkörét felidéző énekekhez gyakran kapcsolódnak köszöntők, jókívánságok, rigmusok, prózai szövegek is.
 |
A karácsonyi asztalról összesöpört morzsa a néphit szerint megóvja a baromfikat a betegségtől.
Szerelmi jóslatok szerint, ha az éjféli misére harangozáskor a leány a szobában befelé söpör, az asztalt megteríti, rá tányért, s evőeszközt tesz, majd utána egy ingben, mezítláb megkerüli háromszor a házat, a szoba ablakán benézve meglátja a leendő urát.
Karácsonykor nem szabad ruhát mosni és szárítani, mert arra a rúdra, amelyen a ruhát szárítják, a marha bőre jut fel, vagyis a gazda marhái közül egy biztosan elpusztul.
Az Ipoly mentén járta az a hiedelem, hogy az elázott pénz Advent idején tisztul.
Salgótarján környékén azt tartották, hogy ilyenkor tüzes emberek járnak, kiknek a szájukból tűz árad. Az ilyen tüzes emberek ellen a néphit szerint rózsafüzérrel lehetett védekezni.
 |
Az Egyház ajánlja ezen időszak szentjeinek segítségül hívását (András, Borbála, Luca, stb.). A néphit kapcsolatba hozza saját mágikus várakozásait az említett szentekkel, de nem csupán a vallás tanítása alapján, hanem mágikus hatalmat is tulajdonít nekik.
