A betlehemi csillag három fő jellemzőjére Máté evangéliumából következtethetünk. A Bibliában leírtak szerint – Máté 2.7 – olyan csillag volt, amely újonnan tűnt föl:
“Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét.”
| Az 1858-ban Párizs fölött “álló” Donati-üstökös. A betlehemi csillag is hasonló lehetett. | |
|
A csillag “megállt” Betlehem fölött. A Bibliában leírtak szerint – Máté 2.9-ben olvasható -, hogy a csillag “vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt”. A hagyomány szerint a csillag pontosan afölött az istálló fölött állt meg, amelyikben Krisztus született, de Máté szerint a csillag Betlehem városa fölött állt meg. Egy és csakis egy égitest van, amelyik kielégíti az előbbi feltételeket: egy hosszú csóvás üstökös. Az üstökös újonnan tűnik fel az égen, és lasssan halad át a csillagok háttere előtt, jellegzetesen napi 1-2 fokot. Úgy tűnik, mintha az üstökös egyhelyben állna, s hosszú csóvájával egy bizonyos helyre mutatna. Ily módon egy ilyen üstökös egyedülálló módon megfelel Máté csillagleírásának.
A kínaiak fokozott figyelemmel kísérték az üstökösöket és egyéb érdekes égitesteket. Az ősi kínai feljegyzések szerint egy látványos, hosszú csóvás üstökös, amely Kr. e. 5-ben tűnt fel, és hetven napon túl volt látható. A kínaiak csak ezt az egy hosszúcsóvás üstököst említik meg a Kr. e. 20 és Kr. u. 10 közötti időszakban, így egyedül a Kr. e. 5-beli üstökös azonosítható a betlehemi csillaggal. A kínai feljegyzések azt az égi helyet is közlik, ahol a szóban forgó üstökös először megjelent, és ebből tudjuk, hogy a bölcseknek először keleten kellett megpillantaniuk, éppen úgy, ahogy Máté leírja.
