Miért születünk oda, ahova születünk?
Semmi sem véletlen. Minden összefügg mindennel. Hogy miért pont oda születtünk, miért pont ők lettek a szüleink, a testvéreink, a szomszédaink, az osztálytársaink. Mindebből tanulnunk kell, kellene. Azért kaptuk azt az anyát, hogy megtanuljunk tőle érzéseket, és azért pont az az ember az apánk, hogy lássuk, hogy lehet szeretni a nőt, akit anyánknak nevezünk. Boldogtalan szülőknek ritkán van vidám gyermekük, és felnőttkorára majd neki is szembe kell néznie ugyanazokkal a problémákkal, amelyeket az édesanyja is cipelt. Amíg nem tanultuk meg „életünk leckéjét”, addig ne is keressünk másik országban nyugalmat. Vagy már az első lépéseknél falakba fogunk ütközni, és nem sikerül letelepednünk, vagy odakint leszünk piszokul boldogtalanok.
Mi elől menekülünk?
Miért akarnak az emberek külföldön élni? Mert megromlott a kapcsolatuk a családjukkal, vagy itthon nem találnak jól jövedelmező állást, esetleg szökni akarnak egy valaha nagyon fontos ember elől, de annyira, hogy minimum egy óceán válassza el őket egymástól. Pont ez a három indok lesz az, amiért újra és újra visszakerülnek a hazájukba. Lehet hivatkozni a nehéz gazdasági helyzetre, de kint ugyanúgy lehetnek anyagi gondjai az embernek, mint itthon. Aki elég optimista, és bízik magában, az itt ugyanúgy találhat jól jövedelmező állást. Ha nem rendezi a sorait a családjával, az az érzés élete végéig kísérteni fogja, és egy szerelem elől sem lehet elszökni. Le kell zárni az elmúlt kapcsolatokat teljesen, és magunkban feltenni egy polcra. Meneküléssel csak újabb káoszba futunk. Külföldön ugyanúgy megkapjuk ezeket a problémákat, sőt egy számmal nagyobban, hogy hátha végre tanulunk belőlük.
Híd vagy ház?
Senkit sem akarok lebeszélni a külföldi munkáról, sőt! Sokat tanulhatunk az idegen kultúrában, embereket ismerhetünk meg, barátságokat köthetünk. Az azonban fontos, hogy ezeket a kitérőket mindig egy hídnak fogjuk fel, amely előrébb visz minket az utunkon. A hídra pedig nem szokás házat építeni! Sok friss diplomás akar azonnal a határon túl letelepedni, mert itthon kilátástalannak látja a jövőjét, de ez valahol butaság. Ha itthon nem nézünk szembe a problémákkal, és nem oldjuk meg őket, akkor kint halmozottan kapjuk majd meg. Kezdetben lehet rózsás az élet, de előbb-utóbb jön majd a feketeleves, és egyre kínzóbb lesz a honvágy, és hogy Karády Katalint idézzem: „Idegenben keserűbb a sírás.”
Miért vonzó egy-egy ország?
Elképzelhető, hogy megmagyarázhatatlan vonzalmat érzünk egy-egy ország, város vagy kultúra iránt. Ennek általában az előző életünkhöz van köze. Elképzelhető, hogy valaha ott éltünk, boldogok voltunk, és tudat alatt visszavágyunk oda. Egy nyaralás alkalmával érezhetjük úgy, mintha hazaértünk volna. Ismerősek az illatok, a színek, jobb a kedvünk. Nem elfelejtendő azonban, hogy az egy korábbi élet volt, és ma már szinte biztos, hogy nem ott van dolgunk. Egy dolog a nyaralás, és más a letelepedés. Ha egyszer valahol jó volt nekünk, nem jelenti azt, hogy ott most is boldogok leszünk majd.
Miért jön össze mégis sokaknak?
Mindannyiunk ismerősei között vannak olyanok, akik kimentek néhány hónapra, de ott rájuk kacsintott a szerencse, férjhez mentek, gazdag férjük van, és két-három gyermekük. Hogy lehet, hogy nekik összejött?
Két verzió is lehetséges. Lehet, hogy itthon ők megoldották a feladatukat, és szabad választásuk volt: mennek vagy maradnak. Ami azonban gyakoribb, hogy ők is boldogtalanok, csak már maguknak sem vallják be, a távoli ismerősöket pedig könnyű becsapni néhány mosolygós fotóval…
Honnan tudjuk, hogy mi a feladatunk?
Joggal vetődik fel a kérdés: mi a csuda az a karma, és honnan tudjuk, hogy mit kell itthon megtanulnunk? A válasz leegyszerűsítve: nézzünk végig az életünkön! Milyen problémák kísértek minket eddig? Nagy valószínűséggel mindegyiknek ugyanaz lesz az oka. A lecke nagyon sokféle lehet:
– Tanuljunk meg elfogadni valamit (önmagunkat, a nőiességünket, a külsőnket, a vágyainkat…).
– Tanuljunk meg elengedni valamit (a múltban szerzett fájdalmakat, csalódásokat, pofonokat, szerelmeket…).
– Nézzünk szembe valamivel (kishitűségünkkel, befolyásolhatóságunkkal, vagy éppen azzal, hogy mi nem a szüleink életét éljük).
Ha sikerül megoldanunk életünk leckéjét, és nem bukunk el, akkor lehet elgondolkodnunk azon, hogy kell-e nekünk egy másik országban élnünk. Az is igaz, hogy aki itthon megszerezte a lelki békéjét, az biztosan nem akar majd elmenni innen…
