Lehet ez egy mindent elsöprő szerelem kezdete, de sokszor valami egészen másról van szó: találkozunk valakivel, akihez valamelyik előző életünkben tartoztunk.
Hihetetlenül erős vonzalmat érzünk egy ellenkező nemű ember iránt, pedig a józan eszünkkel nem találunk semmit, ami miatt érdeklődnünk kellene iránta. Nincsenek közös témáink, külsőleg sem fog meg különösebben, mégsem tudunk elszakadni tőle. Sokszor esünk ebbe a csapdába. Nem vesszük észre, hogy sokkal régebbről ismerjük egymást, mint azt gondolnánk.
A keleti bölcsek többsége úgy tartja, hogy mindenki visszaköszön, akihez valamelyik előző életünkben erős szálak kötöttek. A szüleink, a testvéreink, a legjobb barátaink, mestereink, és természetesen a nagy szerelmeink is. A csavar az egészben csak annyi, hogy egyáltalán nem biztos, hogy most is ugyanazokat a szerepeket töltjük be. Egykori anyánk könnyen lehet most akár a gyermekünk is, viszont a régi érzés néha felerősödhet, s ez összezavarhat.
Az előző életben már megélt találkozások nem feltétlenül szólnak most is hosszú távra, sőt általában csak rövid időre maradnak mellettünk. Lehet csak egy mondat, amiért újra találkozunk, hogy az a megfelelő irányba indítson el minket.
Vigyázni kell egy ilyen szerelemmel! Ha egykor a kedvesünk volt az az ember, most valószínűleg nem ő lesz számunkra az igazi. Lehet belőle jó barát, haver, vagy csupán valaki, akivel egyszer találkozunk, és elgondolkodunk azon, amit mond.
Mi a garancia arra, hogy ugyanazon a földrészen, netán ugyanabban az országban születtünk újjá? Semmi! Éppen ezért izgalmasak és megmagyarázhatatlanok számunkra a nyaralásokon adódó találkozások. Egy héten át mindent elsöpörnek az érzéseink, ám tudjuk, hogy a vakáció végén hazautazunk, és akár több ezer kilométer választ majd el minket egymástól. Ebben pont ez a jó! Megtörtént a találkozás, átadtuk a másiknak az információt, és vége.
Igaz példák
Egy harmincas magyar hölgy Tunéziában nyaralt a barátaival. Ahogy beléptek a szállodába, különleges érzés kerítette hatalmába. A recepciós egy hatvan év körüli férfi volt, aki láthatóan zavarba jött, mikor megpillantotta a nőt. Egy hetet töltöttek a fiatalok a hotelben, és ez a bizonyos hölgy mindennap remegő lábakkal állt a recepción. Utolsó nap, az elköszönéskor az öreg – mintegy mellékesen – megjegyezte, hogy „a kisasszony biztosan szobrász”. A mi főhősünk egy cég marketingosztályán dolgozott, de tudat alatt mindig is érdekelte a szobrászat. Nem hagyta nyugodni ez a mondat, és attól a naptól úgy irányította az életét, hogy két év múlva már valóban szobrászként dolgozott. Később visszatért ugyanabba a tunéziai hotelbe, de már nem dolgozott ott az a recepciós.
Szinte biztos, hogy ők ketten találkoztak már előző életükben, és megtörtént az, amiért újra látniuk kellett egymást.
Egy másik magyar lány Görögországban találkozott egy fiúval, akivel azonnal kialakult a kölcsönös szimpátia. Angolul kommunikáltak, és néhány nap alatt a lány fülig szerelmes lett a srácba. Semmi sem történt köztük, de ő nem tudta elfelejteni a fiút. Az interneten leveleztek tovább, és barátság lett köztük. A lány mindenáron szerelmet várt, ezért újra kiutazott a férfihoz, akiről ott tudta meg, hogy az bizony a saját neméhez vonzódik szexuálisan. Először kiborult, tombolt a dühtől, de később rájött, hogy a barátság is szép dolog lehet. Ők ketten később közös vállalkozásba kezdtek, és egy internetes áruházat vezetnek. Ha akkor a szívére hallgat a lány, és megsértve hazarohan, akkor elbukta volna ezt a remek lehetőséget…
Mik az árulkodó jelek?
• Ha nem vagyunk biztosak magunkban, csak valami megmagyarázhatatlant érzünk, akkor ne siessük el a dolgot! Ha számukra sem egyértelmű, hogy miért vonzódunk a másikhoz, akkor inkább lassítsunk, és próbáljunk rájönni, mit tanulhatunk tőle. Voltak olyan mondatai, amelyek megváltoztathatták volna az életünket? Az is gyanús lehet, ha egy szerelem hatalmas lángolással indul, majd egy pillanat alatt megváltozik, és már inkább csak barátnak vagy ismerősnek érezzük a párunkat. Ez bizony azt jelenti, hogy nem a mi társunk, vele ennyi volt a dolgunk.
• Érezhetünk mérhetetlen vonzalmat egy idegen város vagy ország iránt, s ez a vágyunk annyira erős, hogy oda is utazunk. Ott azonban kiderülhet, hogy nincs annyi érdekes látnivaló, vagy pocsék a szállodai kiszolgálás, gyomorrontást kapunk, esetleg ellopják valaminket. Ilyenkor át kell gondolni, hogy valószínűleg nem a város volt számunkra a lényeg, hanem valaki, aki ott él. Ne legyünk lusták, és figyeljünk a belső hangra! Ha valamiért érdekesnek találjuk akár a taxisofőrt, akár a virágárust, akkor próbáljunk beszélgetni vele, és figyeljünk arra, hogy amit mond, abban akad-e egy mondat, amely másfelé, jobb irányba tud vinni minket.
• Nem szabad mindent a karmára fogni! Lehet, hogy nem karmikus a találkozásunk, és tényleg lehet abból egy kellemes kaland, vagy akár házasság is. Ha egy rövid kapcsolat után azt érezzük, hogy nem történt semmi különleges, semmi olyat nem mondtunk egymásnak, ami megváltoztatja az életünket, akkor egyszerűen most ennyi volt nekünk megírva.
