Szerelem a Vízöntő-kor idején

A korlátok átlépése ott kezdődik, hogy először tisztáznunk kell, hol húzódnak a határok, illetve mit csináltunk, értelmeztünk eddig rosszul. Mi volt a helyes, mi volt bűnös, perverz és erkölcstelen? Bizonyos dolgok mindig is léteztek – csak a megítélésük változott –, és minden kor a saját erkölcsét vélte a lehető legjobbnak.

Minden kétségessé válik  

Most mintha sok norma lenne egyszerre érvényben, hiszen egymás mellett élnek a legkonzervatívabb, legkorlátozóbb erkölcsi szabályok (például az arab világé), a legszabadosabb felfogások és a keresztény világ, amely kénytelen szembenézni azzal, hogy korszerűsítenie kell, ha nem akarja növelni 
a belső feszültségeket, és elveszíteni a híveket.

A Vízöntő-kor számlájára írható, hogy összedőlni látszik például a papi nőtlenség, illetve nemi önmegtartóztatás intézménye – a katolikus papok homoszexuális és pedofil botrányai ezt nyilvánvalóan jelzik. És úgy tűnik, 
a hagyományos házasságra vonatkozó elképzeléseket is meghaladta az idő.
A szexualitást szabályozó erkölcsi elvek és vallási parancsolatok egészségügyi, népesedéspolitikai, törzsi, családi és tulajdonvédelmi szempontok miatt jöttek létre, és hasznosak is voltak a maguk korában. Mára viszont elveszítették eredeti funkciójukat. Ilyen a bibliai parancsok egy része.
Más részük viszont érvényes, hiszen azok genetikai, mentálhigiénés és lelki szükségletet tükröznek. Például a párkapcsolaton belüli egymáshoz tartozás vagy az utódok számára nyújtandó biztonság kultúrkörünkben fontos elv marad, bármilyen korban élünk. Ám a felek szabadsága lényegesen nagyobb, mint bármikor ezelőtt, de persze csak addig, amíg nem okoz problémát a másiknak.

A Vaginamonológok

Bár a szerelem örök, a szexualitás sokat változott. A Vízöntő kor új jelensége, hogy a nő is megfogalmazhatja szexualitását és szexuális igényeit. Bár vannak még férfiak – és persze nők is –, akikben ez heves ellenkezést vált ki. Csakis a Vízöntő-korban jöhetett létre a Vaginamonológok című riportkönyv és ennek színpadi feldolgozása: a szerzőnek a legkülönbözőbb nemzetiségű, korú és társadalmi státuszú hölgyeket sikerült szóra bírnia benne, hogy tulajdon nemiségükről, sőt nemi szervükről beszéljenek. (A férfiaknak ez egyáltalán nem okozott gondot, hiszen mindig is kérkedtek a férfiasságukkal.)

Az új szemlélet jegyében más megítélés alá esik, hogy mi normális, mi nem. A párkapcsolatba is egyre több fér bele, mindaddig, amíg mindketten elfogadják, és nem ártanak sem egymásnak, sem másoknak.

Szvingerklubok

De a Vízöntő-kor sajátja a meghökkentés is. Ma már azon sem csodálkozunk, ha nyilvános helyen szerelmeskednek, sem azon, hogy korhatár nélkül megvásárolható magazinokban képekkel és szöveggel illusztrálják, miként bonyolítsák le a fiatalok a nemi aktust, mégpedig olyan helyeken, ahol ennek más is szemtanúja lehet.

Számtalan szexshop kínálja szolgáltatásait, és virágkorukat élik a szvingerklubok. Sok feleség, nő lepi meg partnerét ajándék gyanánt egy prostituálttal, például házassági vagy megismerkedési évforduló, esetleg a születés- vagy névnap alkalmából. Férjuram pedig szvingerklubba viszi feleségét, így kedveskedik neki. Sőt vannak párok, amelyek úgy alakítják ki közös fészküket, hogy abban legyen majd helye a házi szexklubnak.

Sokan úgy hirdetik házi összejöveteleiket, hogy jobban szeretik, ha férfitöbblet van. Vagy párban várják a vendégeket, és akkor kedvére közösülhet, szórakozhat mindenki mindenkivel, akivel megtetszenek egymásnak. Ehhez képest már nem is számítanak annyira meghökkentőnek a bulikba meghívható sztiptíztáncosnők és chippendale-fiúk, akiket az egyébként szolid feleségek bizony nemcsak nézni szoktak, hanem közelebbi „ismeretségbe” is kerülhetnek a bemutatott testrészekkel. Persze mondhatjuk erre azt, hogy orgiák a régi időkben is voltak, azok élednek most újjá…

Éppen úgy, ahogy a homoszexualitás, a leszbikusság. Ezek nem tartoznak már a takargatni való dolgok közé, hanem vállalhatónak, sőt trendinek számítanak. Az egész világ tudja, melyik sztár vonzódik a saját neméhez, és találkozni heteroszexuális fiatalokkal is, akik semmi kivetnivalót nem találnak abban, ha kipróbálják az egynemű szerelmet. Pozitívum, ha egy meleg fiatal vállalhatja szexuális hajlamait, hiszen így boldog életet élhet, míg ha titkolnia kell, egész életében boldogtalan lehet. Az asztrológus vagy szexológus feladata, hogy erre ráébressze a kliensét, és az merje vállalni magát.

A Vízöntő-kor furcsasága, hogy az emberek mindent meg akarnak változtatni, még a saját nemüket is. Erre is lehetőséget kínál a plasztikai sebészet. Ma már minden testrészt át lehet szabatni, és ezek a változások legtöbbször a szexuális vonzerőt kívánják fokozni. Sokakat az a vágy hajt, hogy mindenáron másak legyenek, mint a többség, és a szexualitásban találnak erre lehetőséget. A kor sajátja, hogy mindenből egyre többet szeretnénk kihozni, így a nemi aktusból is, ezért jöttek létre 
a szexshopok, amelyek rafinált eszközeikkel a megszokottnál nagyobb élvezeteket ígérnek.

Az, hogy az öltözködés kihangsúlyozza a szexualitást, nem új jelenség. Már a reneszánsz korban is volt olyan szekta, amelynek tagjai azt vallották, hogy a nemi szervek Isten legszebb alkotásai, ezért olyan ruhákat hordtak, amelyeken bizony nyílás volt hagyva, hogy Isten büszkeségeit bárki láthassa. Mi ehhez képest egy „kidobós” melltartó? Itália hölgyei a keblüket sem takargatták, sőt a mellbimbókat pirosra festették. Ha lett volna plasztikai sebészet, azt is igénybe vették volna.

Bár nyilvánosan csak a nudistastrandon lehet látni, de mintha az intim területek leborotválása a hölgyeknél ugyancsak azt szolgálná, hogy minél többet lehessen látni a rejtett dolgokból. Aki pedig még intim ékszerrel is feldíszíti magát, egyértelműen a nemi szerveire akarja ezzel irányítani a figyelmet. Az már ízlés kérdése, hogy ki talál vonzónak egy kitetovált péniszt vagy a szeméremajkakban függő kisebb-nagyobb karikákat – de a Vízöntő-kor furcsaságokat, meghökkentést kedvelő ízlésvilágába teljesen beleillik.

Szekták és internetszerelem

Egyes szekták is feltámadni látszanak. Több száz éves sátánista hagyomány, hogy feketemiséken nemi aktus zajlik az oltáron, vagy  a guru így „avatja be” a hívek előtt a neofitákat. Veszélyes terület ez, mert könnyen lehet, hogy a szexualitás nem felmagasztosul, hanem pornográfiává válik. Maga a pornográfia egyébként az ókori Rómában is létezett már, de mindmáig vitatéma, hogy aberráció-e, vagy csak a szexuális kultúra természetes 
része.

Az interneten, közösségi portálokon könnyen ismerkednek az emberek, és sokan rabjává válnak ennek a világnak. Egyszerre több emberrel chatelhetnek, kiadhatják magukat annak, aminek akarják – akár férfinak, akár nőnek –, és bármi megtörténhet. Persze születhetnek ebből jó kapcsolatok, de lehetnek nagy csalódások is, hiszen nem tudni, az-e az illető, akinek mondja magát, és tényleg párkapcsolatra vágyik-e, vagy csak alkalmi szexre.

Azt persze korántsem mondhatjuk, hogy a fent leírtakért mindenki rajong, csak mert 
a Vízöntő korában élünk. Mind a konzervatív elveket valló emberek, mind a nagy egyházak a leghevesebb támadásokat intézik a nekik nem tetsző jelenségek ellen, és nem sok esély látszik a kiegyezésre.

Mi jöhet még?

Valójában nem tudjuk, mit fog hozni a Vízöntő kora, miként fogjuk a szerelmet, az érzékiséget, a szexet megélni ötszáz vagy ezer év múlva. Lényegét tekintve lázadás mindaz, aminek most a kezdeteit látjuk. Mégpedig a korábban elnyomott yin (női) erők annyira erősek lettek, hogy képessé váltak legyőzni a yang (férfi)erőket, és felborult a kettő közötti harmónia. Egyszer talán újból helyreáll.
Anakronisztikus dolog rég letűnt kultúrák szertartásait feltámasztani, vagy távoli civilizációk gyakorlatát importálni – az irányok viszont, amelyeket ezek kijelöltek, útmutatók lehetnek mindaddig, amíg a Vízöntő-korszak saját arca ki nem alakul. Ez az arculat a mostaninál csakis természetesebb, emberibb és szellemibb lehet.