 |
| Várkonyi Andrea az őt ért csodáról |
Abszolúte hiszek a transzcendens világokban. Ha az ember odafigyel, napi szinten lehetnek misztikus élményei. A Mennyei prófécia című könyvet idézve, hál’ istennek egyre nagyobb az a „kritikus tömeg”, amelyben ott az eszmélés, hogy nemcsak ez a földhöz ragadt létünk van, hanem több dimenzióban létezünk. Szerintem ez nagyon jó dolog, hiszen egészen más teret kap az ember élete, ha egy kozmikus folyamat részének érzékeli.
Mit jelent neked a transzcendens világ? Hogyan értelmezed a transzcendencia fogalmát?
A misztikus vagy a spirituális út mindenképpen egyfajta szabadságot ad az embernek, a lélek számára nem csak a születésünk és a halálunk közötti időszak van kiszabva, még ha ez nagyon fontos is. Ha hiszünk a karmikus létben, tisztában vagyunk azzal, hogy nem mindegy, hogyan is éljük le a mostani életünket: hiszen egyrészt nagyon sok dolgot hozunk magunkkal, másrészt nagyon sokat viszünk át egy másik életbe. Ha a mostani életünket egy folyamat részeként fogjuk fel, az bizonyos mértékig megkönnyíti, ezzel együtt viszont érezzük annak felelősségét, hogy minden tettünknek súlya van. Szerintem ez csodálatos, és sok esetben segít feldolgozni a feldolgozhatatlant, ha elfogadjuk azt, hogy jelenünkkel jóvátehetjük a múltunkat, de ezzel együtt a jövőnket is írjuk.
Mióta olvasol ilyen jellegű könyveket?
Igen, már tinédzser korom óta valahogy ösztönösen elkezdtem keresni az ilyeneket.
Hogyan kerültek ezek a könyvek a kezedbe?
 |
| Kováts Adél: „…szerepet nem illik visszaadni” |
Katolikus vallási nevelésben nőttem fel, de egy idő után elkezdtem olyan kérdéseket föltenni, amelyekre nem kaptam kielégítő választ. Ami miatt érdeklődni kezdtem a spiritualitás iránt, az abban gyökerezik, hogy magamat akartam jobban megismerni, illetve tisztáznom kellett a hitbeliségemet. Úgy éreztem, mindezekkel jobban el tudom helyezni magam a világban. Már tizenéves koromban a kezembe akadtak spirituális, agykontrollal foglalkozó vagy éppen a pozitív gondolkodásra tanító könyvek, amelyek mély nyomot hagytak bennem. Mostanra elég szép kis könyvtáram gyűlt össze otthon.
Rendszeresen forgatod ezeket? Most éppen mit olvasol?
Régebben jobban kerestem a találkozást ezekkel az olvasmányokkal, és több időm is volt. Akkoriban nagyon aktívan éltem ezt a fajta belső életet, mert úgy éreztem, hogy csak ezek a könyvek tudnak segíteni nekem. Ma már úgy gondolom, hogy nem az olvasmányokban van a lényeg. Azt az érési folyamatot, amelyen mindenkinek át kell esnie, nem lehet sürgetni, sem könyvek elolvasásával megúszni. Ahogy az ember változik, már nincs annyira szüksége ilyen olvasmányokra. A kislányom születése után az életem vált spirituálisabbá. Nem éreztem, hogy a könyvekben kellene megoldások után kutakodnom.
Csupán olvasol az ezotériáról, vagy esetleg a gyakorlatban is foglalkozol vele?
Úgy gondolom, hogy akkor jó, ha ez egyfajta életszemléletté, belső meggyőződéssé válik, amely átszövi az ember életét. Nagyon érdekel az asztrológia, de csak laikus szinten, a numerológia és a homeopátia is, illetve kártyázni is szeretek. Ezekben az a jó, hogy az ember bármely oldalról közelít is meg egy témát, összeáll a kép, mint egy puzzle. Már vagy tíz éve mindig húzok tarot-kártyát az új évre, és gyakran teszek fel kérdéseket. Egészen döbbenetes, hogy mennyire „bejön”. Sokszor megfigyeltem, hogy nyár közepére szinte már elfelejtem, mit is húztam, s akkor történik valami, amitől eszembe jut, „ja, hát igen, ez volt az”. Megtalálnak azok a feladatok, történések, örömök, bánatok, amelyek ahhoz a princípiumhoz tartoznak, amivel abban az évben dolgom van. Számomra ez nemcsak jó játék, hanem útmutató is, mindig szem előtt tartom. Nagyon fontos, hogy észrevegyük a jeleket, amelyek leginkább szinkronicitás formájában jelennek meg, mert ha megkapjuk ezeket, és megtapasztaljuk, az valami fantasztikus érzés: egyszerre felemel és megnyugtat.
| A misztikáról folytatott beszélgetés többi részét elolvashatod a Nők Lapja Ezotéria 2011/1. számában. |
 |
