Két inkarnáció (leszületés) között lényünk legbölcsebb része megtervezi a következő földi életét. Eldönti, hogy lénye mely részének van most szüksége fejlődésre, tanulásra, mely karmákat szolgálhat le, és miben tud előre lépni. Ezek és sok más tényező figyelembe vételével tervezi meg a következő leszületést. Ehhez nemcsak megfelelő időt (évszázadot), kultúrát, országot, szülőket, testvéreket, barátokat választ, hanem nagyon sok mindent figyelembe vesz, többek között azt is, hogy a letörlesztendő karmájához adottak-e a feltételek, és akikkel találkoznia kell ebben a földi életben, azok szintén földi testben vannak-e.
Elkészül a születési terv
Amikor elkészült a következő leszületés terve, amely összhangban van mindazok élettervével, akik fontos szerepet fognak játszani feladataink elvégzésében, akkor a legtisztább énünk – a lelkünk és annak rezgése – megvárja, amíg elérkezik az a pillanat, amikor „minden összeáll”, vagyis össze tud kapcsolódni a Föld rezgéseivel, és megszületünk.
A születéshez azonban dimenziókat kell átugrani, mire magasabbról a földi, anyagi világba érkezünk. És ilyenkor történik, amit sokan figyelmen kívül hagynak, s emiatt nem értik a karma és a szabad akarat összefüggését. Sokan azt gondolják ugyanis, hogy a szabad akarat nem más, mint az ego által vezérelve azt tenni a földön, amihez kedvünk van. Holott bárkiről legyen is szó, szabad akaratából azt teheti, ami a sorsában meg van írva, vagyis a születés előtt választott sors szerint él. Kicsiny, földi részünk nem tudja felülírni az Isteni Én terveit, mert nincs abban a helyzetben.
Jó példa erre Krisztina esete, akinek földi élettervében az szerepelt, hogy balerina lesz, de soha nem fog elől állni vagy főszerepet eltáncolni, csak a balettkar hátsó soraiban táncolhat, majd tánctanárként folytatja pályáját. Ám közben a földi egója azt „súgta”, hogy mindenki másnál jobb, és elől van a helye. Abban a hitben ringatta magát, hogy igenis érvényesíteni fogja szabad akaratát: különórákat vett, éjt nappallá téve táncolt, de mégis maradt ott, ahol volt. Aztán a társulat külföldre utazott, ahol magába bolondította az ottani balett-társulat igazgató-főrendezőjét. Végül a barátnője lett, elszerződött a külföldi társulathoz, és nyomban megkapta egy nehéz mű főszerepét. A próbák alatt szinte vért izzadt a feladat súlya alatt, és a premieren, a színpadon olyan csúnya balesetet szenvedett, hogy soha többé nem állhatott színpadra. Hosszú gyógykezelése, rehabilitációja és depressziós időszaka után jelenleg már szabad akaratából azt teszi, ami életének másik feladata: kisgyerekeket tanít táncolni. Természetesen erre azt mondja, hogy a sors csúnyán elbánt vele…
(A cikk folytatását elolvashatod, és a karmáról még többet megtudhatsz a Nők Lapja Ezotéria 2011/ 4. legfrissebb számából.)
