A program egy gondolatébresztő, interaktív színházi produkcióval kezdődött, melyben a szereplők a nézőket is aktív részvételre buzdították, hiszen az interaktív színházban nem a passzív élménybefogadás, hanem a belső élmények megélése a cél. Belecsöppentünk hát egy ősi legenda kellős közepébe. A japán no színház stílusjegyeit magán viselő előadásban a szereplők (Világítótorony; Toronyőr; Tenger; Szél; Ég stb.) inkább metaforák. Mögöttes, lelki üzenetek hordozói. Beszélnek a közönséghez, szeretnének „üzenni” nekik valamit. Vajon merre visz az út? Épp hol tartasz? Eléred a Kikötőt?
Séta a legendás városban
A Világítótorony című előadás Ferkai Tibor spirituális meséjére épül, mely egy Szent Kikötővárosban játszódik. „Kikötőjéből égi hajók indulnak vissza az eredeti hazába azokkal, akik a Titok nyitját megtalálták.” Most a nézők népesítik be a város utcácskáit, miközben a rendező-narrátor, Budaházy Éva célzott kérdésekkel arra inspirál, hogy valódi érzéseinket, emlékeinket is bekapcsoljuk a játékba. Az interaktív drámajátékban gyakori, hogy kérdéseket is kapnak a nézők. Jártál már itt? Ismerős a táj? Milyen érzéseket kelt benned ez a hely? Belső képek után kutatunk. A történet szerint minden ember életcélja, hogy valamilyen úton-módon elérje ezt a Szent Kikötőt. Ide azonban csak az juthat, aki beteljesítette az életfeladatát egyéni és spirituális szinteken. Most mégis, függetlenül attól, hogy ki hol tart éppen, lehetőség nyílt arra, hogy megtapasztaljuk a legendás városban tett séta közben, többek között a megérkezés élményét. Ez a momentum az irányított kérdésekkel segíthet abban, hogy felismerd, épp hol tartasz életcélod megvalósításában, vagy hogy milyen akadályokat kell még legyőznöd. Ehhez kapunk még némi segítséget később.
Térkép nélkül
A történet tulajdonképpen egy Világítótorony metaforáját járja körül. Az életben térkép nélkül kell tájékozódnunk, de mindenki életében vannak világítótornyok, amelyek útjelzőként szolgálnak, megóvnak a veszélyektől, és néha, ahogy ebben a mesében is, feláldozzák az életüket értünk. A történetet ezen ponton megállítja a rendező, és a nézőkhöz fordul. Mindenkit arra kér, hogy fejezze be a történetet. Megint bevonódunk, nézőből szereplővé válunk, újra személyes rétegeket érintünk. Ahhoz, hogy be tudjuk fejezni a történetet, végig kell gondolnunk, hogy vajon a mi életünkben ki vagy kik jelképezik a Világítótornyot? Milyen áldozatokat hoztak értünk mások? Megháláltuk-e, vagy természetesnek vettük? És vajon mi hoztunk-e áldozatot valakiért? És mi történik azután, amikor a Világtoronyhoz hasonlóan porig égünk egy áldozathozataltól?
 |
| Fotó: aquariuskincsei.hu |
Meditatív tánc csukott szemmel
A Spirituális Kalandpark következő állomásán a mese mondanivalóját egy teljesen más módszerrel jártuk körbe. Csukott szemmel táncoltunk. A meditatív tánc, melyet Berkes Judit RituálTánc-terapeuta vezetett, a zene és a mozgás segítségével vitt még mélyebbre saját lelkünkben. A másfél órás mozgásmeditáció során a „Szent Kikötő” keresésére indultunk. Judit instrukciói segítségével magunk elé képzeltük és a mozdulatainkkal is kifejeztük a különféle tájakat – a széles síkságot, a magas hegycsúcsokat, a sötét erdőt és a sivatagot –, amelyek mind e belső út szimbolikus állomásai. A különféle zenék az aktuális feladathoz kapcsolódva segítették a belső kincsek (válaszok) feltárását. Van-e erőd a saját utadat járni? Hallod a hívást, hogy merre kell menni? Meg tudsz küzdeni az akadályokkal? Egyáltalán: mik ezek az akadályok a te életedben? A nagy forgatagban alkalmi párokat alakítva táncoltunk a saját korlátunkkal, illetve a saját tükörképünkkel is találkozhattunk. A különleges zenei összeállítás, és a Judit által felépített belső utazás érdekes élmény volt és újabb válaszokat is hozott.
 |
| fotó: aquariuskincsei.hu |
Intuitív alkotás
A program egy intuitív festéssel és kreatív alkotással zárult, ahol a témához kapcsolódó belső megélésekhez egy újabb dimenzión keresztül kapcsolódhattunk. Beléptünk egy alkotótérbe, ahol halk hárfamuzsika szólt. Bükkösy Beatrix grafikus segítségével kavicsokból, kagylókból, csigákból készültek különböző dekorációs tárgyak, Molnár Ági festőművész pedig az akvarelltechnikával mutatta meg, hogyan lehet színes papírmécseseket kreálni.
„Fontos, hogy minden szabályt elfelejts, és teljesen belefeledkezz az alkotásba – mondja Molnár Ági festőművész. – A meditatív festés közben azáltal, hogy lecsendesedik az elme, egy önfeledt állapotba jutunk. Érdekes átélni és akár megfigyelni is, hogy mikor hagyod, hogy csak úgy mozogjon a festék, és magától alakuljon a kép, illetve mikor nyúlsz bele a folyamatba. A sok felismerés után nagyon felszabadító élményt ad a kreatív alkotás, mindazonáltal ebben az inspirált állapotban újabb élmények, válaszok, megoldások is feltörhetnek az elme rejtett zugaiból.” A válaszok pedig talán új irányba visznek, lehet hogy elgondolkoztatnak, talán inspirációt nyersz általuk, vagy erőt adnak ahhoz, hogy megleld és beteljesítsd az életcélodat.
