Most új életet kezdhetsz!

Sarkadi Kriszta | 2014. Február 02.
Sok évvel ezelőtt, valami belső lelkesültségtől hajtva, képes voltam heteken át hajnali ötkor kelni csak azért, hogy elcsípjem a napfelkeltét. Augusztus elején járhattunk, és én kikászálódtam az ágyból, felöltöztem, fogtam az összecsukható székemet, szóltam a kutyáknak, és kisétáltam a közeli, éppen parlagon hagyott szántóföld közepére. Kinyitottam és leállítottam a széket (ma már nem tudom, miért volt szükségem székre – lehetett volna egy pokróc is …), kényelmesen elhelyezkedtem, és elővettem azt az apró könyvet, amiben a mindennapra szóló, rövid elmélkedéseket találtam, és amiben a napfelkeltekor való meditáció ötletére először felfigyeltem.

Elolvastam a 4-5 sornyi szöveget, aztán eltettem a könyvet, és a látóhatárt kezdtem figyelni. Élveztem a madárdallal és az időnkénti, lelkes kutyalihegéssel fűszerezett csöndet, és igyekeztem a figyelmemet az olvasottakon és a nap első sugarain tartani. Emlékszem, egyszer valaki azt tanította nekem, hogy mérhetetlen energiát nyerhetünk a napból, ha tudatosan összekapcsolódunk vele. Ezt viszont csak napfelkeltekor és napnyugtakor tudjuk megtenni, mert csak ekkor lehet szabad szemmel belenézni a fényébe. Ő akkor arra buzdított, hogy amilyen gyakran csak lehet, éljünk ezzel a lehetőséggel.

Különleges érzés volt jelen lenni a pillanatnál, amikor egy új nap elkezdődik. Ténylegesen éreztem, ahogy a fény növekedésével emelkedik a hőmérséklet, ébredezik az összes, nappal aktív élőlény, hangosodnak a madarak, és erőtől duzzad minden, ami él. Éreztem a saját energiaszintem emelkedését is, és biztos voltam benne, hogy a virágok kinyílását is látnám, ha lenne a közelemben néhány. Valóban egész másképp alakultak azok a napok, amelyeket ezen a módon indítottam el. Erősnek, jókedvűnek éreztem magam, olyannak, aki bármire képes.

Vajon miért írok egy augusztusi napfelkeltéről február elején? Azért, mert a napfelkelte azóta is a jókedvű, energiadús kezdet szimbóluma nekem. A február 1-től március 20-ig tartó időszak pedig a természetben is, és a mi lelkünkben is az új kezdet ideje. Az ezt megelőző hat hétben leginkább arra vágytunk, hogy behúzódhassunk a csigaházunkba, sokat lehessünk egyedül és csöndben, mert csak így hallhattuk meg szívünk halk hangját, amint elsuttogja legtitkosabb és legfontosabb, a leginkább megvalósulásra méltó álmainkat.

Mostanra pedig már olyanok vagyunk, mint a földbe szórt mag: amikor eljön az ideje (azaz most), megpattan a külső, szoros burok, és a kis csírakezdemények elindulnak a földben fölfelé, a fény felé.

A természet változásaihoz szorosan kapcsolódó Istennő-mítosz szerint a most kezdődő időszak a Leány Istennő ideje. Ezért ebben a hat hétben könnyedén összekapcsolódhatsz azokkal az energiákkal, amelyek a leány-minőséghez kapcsolódnak: az ártatlansággal, a gyógyulással, a játékkal, a gyengédséggel és az új kezdetek izgalmával.

A legfontosabb ebben az időszakban az, hogy átadd magad ezeknek a történéseknek és megtapasztalásoknak. Ez az átengedés könnyedén megtörténik, ha megteremtesz magadnak egy olyan teret, ahol kifejezheted abbéli szándékodat, hogy örömmel együtt áramolsz ezzel az energiával.

Ehhez szükséged lesz:

Aztán ülj le kedvenc kuckódban, fogd a papírt meg a tollat, és vezesd végig magad a folyamaton, amely lehetővé teszi, hogy összekapcsolódj ezekkel a minőségekkel.

1. Gyógyulás

2. Ártatlanság

3. Játék

4. Gyengédség

5. Új kezdet

Majd gyújtsd meg a gyertyát (vagy mécsest), és a megerősítéseket olvasd fel hangosan. Aztán a papírt, amire írtál, csúsztasd be a gyertyatartó alá, és hagyd, hogy a láng néhány percig égjen. (Vagy tovább, ha nem kell elmenned otthonról.)

Ezt az utolsó két lépést (a felolvasást és a gyertyagyújtást) március 20-ig minden reggel ismételd meg. Így ez az egyszerű, reggeli „rituálé” a szokásoddá válik, és fokozatosan megteremti az örömteli, új kezdet lehetőségét. Csodálatos újjászületést kívánok neked!

Sarkadi Kriszta – tanító, gyógyító, papnő
„Szeretni nem kell megtanulnunk, mert a szeretet ott lakozik mindannyiunkban – ez alapvető, megmásíthatatlan természetünk. Ezért nekem pusztán az a dolgom, hogy utat mutassak abban, hogyan tudod eltakarítani a szeretet áramlásának útjában álló, belső akadályaidat. A részedről pedig ehhez semmi másra nincs szükség, mint egy kis hajlandóságra: annak felismerésére, hogy ha nem vagy maradéktalanul boldog, akkor itt az idő, hogy új döntést hozz. Akár csoportban, akár négyszemközt találkozunk, megtartalak, miközben változol, és végigkísérlek az utadon. Örömmel vagyok a bábája újjászületésednek.”

 

Exit mobile version