Soha nem felejtem el első történelemtanáromat, aki habár csak egy évet tanított, örökké belevéste magát szívembe. Vagy a gimnáziumi osztályfőnökömet, akiről kiderült, hogy latin szakot is végzett, és kérésemre önzetlenül vállalta, hogy órák után, kevés szabad idejében felkészít a középfokú nyelvvizsgára – írja bloggerünk.
A Tanárnak a tanítás nem munka, hanem valódi hivatás. Valójában nem is tanít, hanem mesél. És te repülsz vele. Messzi világokba, rég letűnt korokba, nagy emberek kalandos történeteibe. A tanulás nem kötelező feladat lesz, hanem könnyed élménnyé válik, személyiségformáló hatása pedig életed végéig visszatükröződik lelkedben.
Ha olyan típus vagy, mint én, hogy a tanulás iránti vágyad nem csökkent az iskoláid befejezése után sem, további tapasztalatokkal gazdagodsz. Az Élet ugyanis rákényszeríthet, hogy új Tanítók után nézz. Hamar rájössz, hogy az igazán fontos kérdésekről nem esett szó egyik korábbi iskoládban sem.
Váratlanul kell szembenézned az eléd sodort feladatokkal, ezért könyv könyvet, tanfolyam tanfolyamot követ. Majd egyszer csak elérkezik egy pont, amikor már megtanulod nemcsak befogadni, hanem magadévá is tenni a tanításokat. Lesz saját véleményed, és nem fogadsz el bármit, csak azért, mert Ő mondja…
A teljes cikket a Lélekmozaikok blogon találod.
