32 pont, ami megváltoztat egy egész életet

Mindennap 5 óra körül menetrendszerűen beüt nálam a tompa fejfájás. Agyam körülbelül egy órára megadja magát, zombi üzemmódra kapcsol, két szememen keresztül bambulok ki a fejemből. Pont egy ilyen állapotomban sikerült Noll-Szatmári Enikővel találkoznom, hogy kipróbáljam az úgynevezett access bar kezelést. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a kezelés 60 percéből nem emlékszem semmire, valamikor a második perc környékén nagyon mély álomba zuhantam, csak utána tudtam meg, pontosan mi is történt velem. Enikő a fejemen kitapogatott 32 pontot, amikre aztán néhány percen keresztül finom nyomást gyakorolt. Nagyjából ennyiben ki is merült a “beavatkozás”.

Rögzült hitrendszerek

A gyógyító technikát húsz évvel ezelőtt Gary Douglas alapozta meg. Az ő magyarázata alapján 32 energiapont van, ami körkörösen és hosszanti irányban szalad a fejünkön. Minden életterületünknek – legyen szó a szexualitásról, a pénzről, a kreativitásról, a testünkről – van egy pontja, ami “elmenti” az adott életterülethez tartozó gondolatainkat, elképzeléseinket, hitrendszerünket, hiedelmeinket, amik aztán blokkolják az adott életterület kiegyensúlyozott működését. Ám ha a 32 energiapontot megérintjük, törlődnek a “rossz” beidegződések, és lehetőségünk nyílik új elképzelésekkel felülírni. A kezelés során az agyhullámok lelassulnak, ezáltal a gyerekkorunkból (vagy előző életekből – persze, ha hiszünk benne) származó viselkedési minták, hitrendszerek hozzáférhetők lesznek.

Gyakran nem is vagyunk tudatában, de a rögzült minták nem engedik, hogy a dolgokat a maguk  valójában lássuk, így tehetetlenné válunk, és képtelenek vagyunk megváltoztatni azt, amit szeretnénk. Ez az állapot arra kényszerít minket, hogy jelen állapotunk traumája, drámája, zaklatottsága és intrikája szerint működjünk, egy helyben toporogjunk. A technika azonban hozzájárul, hogy változást  idézzen elő: a 32 pont gyengéd érintésével erőfeszítés nélkül el lehet engedni mindazt, ami miatt képtelenek vagyunk a be- és elfogadásra.

Ami nekem az első hatvan perc után megmaradt, az a kellemes lebegés, kipihentség és gyermeki mosolygás volt. Úgy éreztem magam, mint egy hét nyaralás után, az állapot pedig még hosszú napokon keresztül kitartott. Útravalóul pedig kaptam egy nagyon hasznos tanácsot Enikőtől: engedjem meg magamnak a gyógyulást, tudatomat programozzam úgy, hogy akarjam, és engedjem be életembe a változást. A cél, hogy kikapcsoljam a tudatos elmét, hogy ítélkezések nélkül éljek, anélkül, hogy bármit is megbélyegeznék a jó és rossz címkével. Fontos, hogy kérdésekben éljek, mert ezek nyitják meg a teret, és hozzák el a lehetőségeket: Hogy lehetne ennél is jobb?, Mi más is lehetséges?, Mi az, ami megakadályoz a célom elérésében?, Mi a hasznom ebből?, Kié ez az érzés, amit most érzek?

Az első kérdés jön csak nehezen, ám aki igazán változtatni akar, annak jön a többi is.