Aki egészséges, az igaz, aki beteg, az bűnös?

Amikor valaki először gyógyítónak nevezett, meglepődtem, mert addig sohasem gondoltam így magamra. A gyógyulás szót sem szerettem, mert úgy véltem, nem vagyok beteg sem én, sem azok, akik hozzám fordulnak. Aztán mégis elkezdtem megbarátkozni vele, amint fokozatosan megértettem, mit is jelent önismereti és spirituális szempontból a gyógyulás.

Ha a lehető legrövidebben akarom megfogalmazni, akkor ezt: visszatérés a szeretethez. Vagy egy kicsit másképp: visszaemlékezés a szeretetre, amely eredeti, megmásíthatatlan természetünk.

Voltak időszakok, amikor nehezemre esett tudni ezt magamról. Ilyenkor úgy éreztem, teljesen kiveszett belőlem a szeretet, nem tudok szeretni senkit: sem magamat, sem másokat, beleértve a gyerekeimet, a páromat, a szüleimet, a testvéremet, a barátaimat. Úgy éreztem, nem állok másból, csak gyűlöletből, haragból, félelemből, és ami mindebből következik: bűntudatból.

A csodák tanításában való elmélyülés mutatta meg nekem, hogy épp ez a legfőbb gyógyítani való. Amit a leginkább helyre kell raknunk magunkban, az a gondolatmenet, amely valahogy így szól: Nem vagyok elég jó. Valamit biztosan rosszul csinálok. Nem érdemlem meg a szeretetet, és nem vagyok méltó arra, hogy örömömet leljem az életben.

Ennek mentén nyert teljesen új értelmet az egyik, Jézusról szóló történet két mondata is:

“Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.” (Lk 5,27–32)

Ebből az derül ki számomra, hogy

• aki egészséges, az igaz;
• aki beteg, az bűnös;
• a megoldás pedig a megtérés.

Mielőtt hanyatt-homlok abbahagynád az olvasást, ahogy régebben én is tettem ilyen szavak felbukkanásakor, szeretnék neked elmesélni valamit. Aztán pedig folytatom a gondolatmenetet.

A csodák tanítása

Mielőtt A csodák tanításával találkoztam volna, elképzelhetetlen volt számomra, hogy akár csak minimális figyelmet szenteljek bárminek is, ami a valláshoz kapcsolódik. Vallás, egyház, hit, dogma, kényszer, Isten, Jézus, szekta, Biblia, megtérés, bűnös, hívő: ezek mind olyan – rokon értelműnek tűnő – ingerszavak voltak a számomra, amelyek az azonnali menekülés vágyát ébresztették fel bennem. Bár sem vallásos, sem vallásellenes neveltetésben nem részesültem, mégis az ellenállásom rendkívül erős volt.

Időközben ráébredtem, hogy nem is vagyok ezzel egyedül. Réges-régen, amikor James Redfield: A mennyei prófécia című könyvének felhasználásával találkozókat vezettem, az első alkalommal az egyik lelkes résztvevő ezt mondta:

“Tudod, Kriszta, rengeteget gondolkodtam azon, hogy eljöjjek-e. Amit a leveledben írtál, nagyon vonzott. De egyvalami ennél sokkal inkább taszított: az, hogy a könyv – és a találkozók – címében szerepel ez a szó: mennyei.”

Ez a férfi akkor attól tartott, hogy ez a szó azt jelenti, itt valami végletesen vallásos dolog történik majd. És mindezt egyetlen szó idézte fel benne, amihez az évszázadok során annyi félreértésből született gondolat és tett kapcsolódott.

A mennyei prófécia című könyv az egyik első volt azok sorában, amelyek elkezdték átalakítani a gondolkodásomat, és lassan, fokozatosan lehetővé tették, hogy nyitottá váljak számomra új, izgalmas, örömteli felismerések és élmények megtapasztalására. A csodák tanítása pedig sok szempontból az utolsó: már egy jó ideje úgy érzem, hogy nem kell tovább keresnem: ebben a könyvben minden benne van, amit én valaha tudni szerettem volna arról, hogy mi mozgatja a világot, és mi értelme az életünknek. Ráadásul nemcsak az olvasás során létrejövő intellektuális megértést hozza el, hanem a 365 lecke gyakorlati útmutatót nyújt ahhoz, hogy az életünk gyökeresen átalakuljon, és valóban egyre mélyebben áthassa a feltétlen szeretet energiája.

Aki egészséges, az igaz

Az egyik váratlan eredménye A csodák tanításával való utazásnak például az, hogy segít újraértelmezni a Bibliában szereplő történeteket. És itt kanyarodom vissza ahhoz is, amelyből azt a bizonyos három következtetés levontam.

1. Aki egészséges, az igaz.

A csodák tanítása szerint igazi és valódi minden, ami szeretetből fakad, és hamis, vagyis illúzió minden, ami félelemből fakad. Tehát minél inkább áthatja az életedet a szeretet, annál egészségesebb vagy testileg, lelkileg és szellemileg egyaránt. Ha fizikailag megbetegszel, vagy hiányt, fájdalmat, békétlenséget tapasztalsz életed bármely területén, az mindig annak az eredménye, hogy támadó (vagyis ítéleteket megfogalmazó) gondolataidat önmagad ellen fordítod. Amint felismered, hogy ezek a gondolatok nem a valóságot tükrözik, és elkezded feltétel nélkül szeretni magad, újra összekapcsolódsz a valósággal, vagyis egészséges, teljes és ártatlan lényeddel.

2. Aki beteg, az bűnös.

Ez aztán egy könnyen félreérthető mondat! Olyan, mintha az sugallná, aki beteg, az bűnt követett el, tehát megérdemli a betegséget. Semmi nem állhat messzebb a valóságtól, mint ez a gondolat! Soha senki nem érdemli meg, hogy bármi olyasmi történjen vele, ami az ártalmára van. Mindenkinek az az egyetlen feladata, hogy a lehető legnagyobb boldogságban és szeretetben éljen. Ez a mondat tehát az én értelmezésemben azt jelenti, hogy aki beteg, az bűnösnek gondolja magát. Úgy véli, nem méltó az egészségre, a bőséges, teljes életre, tudat alatt elutasítja ennek még a lehetőségét is. Számára a gyógyulást az jelenti, ha képes újra összekapcsolódni szeretetteljes, isteni lényével, és lehetővé teszi, hogy önmagát támadó gondolatai napvilágra kerüljenek, és a szeretet fényében feloldódjanak.

3. A megoldás a megtérés.

Nem tudom, neked mi jut eszedbe a megtérésről, de én sokáig nagyon féltem ettől a szótól. Azokat a Bibliát lengető embereket idézte fel, akik időnként megállítottak, szónoklatot tartottak, és felszólítottak, hogy térjek meg. Ezt is a valláshoz és a kényszerítő dogmákhoz kapcsoltam, és borsózott tőle a hátam. Ma már ennek is új jelentése született bennem: a megtérés nem más, mint visszatérés a szeretethez. Amikor visszatalálsz a benned is ott rejlő szeretethez, meggyógyulsz: elengeded az ellenállásodat, elfogadod, ami van, támadó, ítélkező gondolataidat pedig szeretetteljesekre cseréled.

Ez nem lehet ilyen egyszerű! – gondolhatod most. Pedig az, ám az esetek többségében belső ellenállásunk megnehezíti a folyamatot. Hiszen ehhez teljesen át kell alakítanod mindazt, amit eddig magadról, a többi emberről és a világról gondoltál. Ennek az átalakulásnak az első lépése pedig az elfogadás. Annak az elfogadása, amit éppen most átélsz; ami éppen most történik az életedben. Mindaddig ugyanis, amíg küzdesz valami ellen, erőt és figyelmet adsz neki, ezzel pedig megnöveled. Tehát bármilyen furcsán is hangzik, az azonnali teendőd ebből a három lépésből áll:

• Kezdd el elfogadni és megszeretni magadat olyannak, amilyen éppen most vagy.
• Kezdd el elfogadni és megszeretni a körülötted lévő embereket épp olyannak, amilyenek.
• Kezdd el elfogadni és megszeretni a világot épp olyannak, amilyen.

Hagyd abba a küzdelmet, és engedd, hogy az elfogadásod és a szereted benned is, körülötted is egészséget, békét és szeretetteljes kapcsolódásokat teremtsen!