“Onnantól fogva, hogy én is ott voltam, egyértelműen gyorsabban haladt a ház felújítása. Egy viharos júliusi éjszakán üvöltve fújt odakint a szél. A ház eresztékei és repedései – volt belőlük elég! – hangosan recsegtek a viharban. Egy angyal a következő hírrel ébresztett: “Lorna, Megan nincs jól! Láza van, el kell vinned Maura házához!” Az angyal hozzátette: “Vedd fel és tedd a lányodat a válladra!” Megrémültem. Hogy fogok átjutni a pallókon, majd le a létrán egy beteg gyerekkel? Az angyal eltűnt. A hátára fordítottam Megant, forró volt a teste, és leizzadt a láztól. Magamhoz vettem a fáklyát és a kocsi kulcsait. Kinyitottam a hálószoba ajtaját, kint azonban nem láttam semmit, koromsötét volt. A hold sem világított. Megálltam, hogy a szemem hozzászokjon a sötétséghez.
Az angyal, aki felébresztett, most ott állt előttem. “Ne félj Lorna, megyek előtted! Minden rendben lesz Megannel!” “Félek! – mondtam az angyalnak. – Megan annyira nehéz, és mintha lángolna, olyan meleg a teste!” Körülvett minket a sötétség. A fáklya fénye nagyon csekélynek tűnt. Semmi mást nem tudtam szemmel kivenni, csak a pallókat és az angyalt előttem, és az angyalból áradó lágy fény semmiről nem verődött vissza. A pallókat azonban váratlanul elárasztotta valami fény, ami az angyal lábfejéből tört elő! Ismét segítséget kaptam az angyaloktól! “Ez aztán tényleg félelmetes!” – mondtam az előttem haladó angyalnak. Féltem, hogy el találom veszíteni az egyensúlyomat, és akkor lezuhanunk a pallóról a földszintre.
Az angyal felém fordulva ennyit mondott: “Kövess!” Lassan átmentem a pallókon, és közben hallottam az angyal hangját: “Nem fogsz leesni, Lorna! Csak egyik lépést a másik után!”
Elértem a létra tetejét, és így szóltam az angyalhoz: “Na, és most hogyan jussak le ezen?”
“Fektesd le Megant a két pallóra, aztán ereszkedj négykézlábra!” Letettem Megant a pallókra – amennyire lehetett, közel a létrához –, és nagy levegőt véve négykézlábra ereszkedtem. Éreztem, hogy az angyal kiveszi a kezemből a fáklyát. Ezt követően egyik lábamat a létrára tettem. “Most pedig vedd Megant a bal válladra!” – szólt az angyal utasítása. Remegés fogott el, miközben eligazítottam kislányomat a vállamon. Rettenetesen féltem, hogy lezuhanunk.
Hosus angyal jelent meg mellettem. “Lorna, ne szorongj ennyire! Nagyon jól csinálod!” Most, hogy Hosus is ott volt, nyugodtabb lettem, és elhelyezkedtem a létrán. Centiről centire haladtam lefelé, lassan, egyszerre csak egyet lépve, és közben Hosus angyal végig kísért engem. Mindeközben Megan egy pillanatra sem ébredt fel teljesen. Tudtam, hogy hallucinál, hallottam, ahogy összevissza beszél magában.
Nagyon megkönnyebbültem, mikor végre leértünk a létra aljára. Végigmentem a többi szobán, aztán a pajtán, és az angyal végig ott ment előttem, lábnyomaival megvilágítva nekem az utat. Hosus ott állt a deszkabejáratnál, szélesre kitárta nekem. Kimentem az ajtón, vállamon Megannal, és megköszöntem a lábnyomaival szépséges fényt adó angyalnak a segítséget. Mosolyogva felelte, hogy őt Avajilnak hívják, azzal eltűnt.
Átvágtam a kerten az autóig, Megant betettem a hátsó ülésre. Beindítottam a kocsit, és a visszapillantóban megláttam, hogy Megan őrangyala megnyílik egy másodpercre, és nagy szeretettel, gyengéden megtörli kislányom szemöldökét. “Lorna, indulás!” – hallottam Hosust az anyósülésből. Rátértem az útra, és láttam, hogy Mauráéknál ég a fény az ablakban.
Megkönnyebbültem, amikor hallottam a kinyíló bejárati ajtót. Maura segített bevinni Megant a házba, ahol kislányom kapott egy hideg fürdőt és szárazra töröltük. Adtunk neki még egy kanálnyi orvosságot is, végül pedig ágyba fektettük. Megan ránk mosolygott, és hamar elaludt. Hívtam telefonon az orvost, aki megígérte, korán reggel itt lesz. Jött is, és megvizsgálta Megant. A kislányomnak begyulladt a mandulája, piros volt a torka, az orvos szerint azonban pár nap és jobban lesz. Ezt az időt Mauráéknál töltöttük.”
 A történet Lorna Byrne Lépcső a mennyországba című könyvéből valóLorna folyamatosan, kicsi kora óta látja az angyalokat és beszélget velük. Oly tisztán látja őket, ahogy mi látjuk a köveket vagy a fákat! A Lépcső a mennyországba című könyvében Lorna valós történeteket mesél el arról, miként segítenek minket az angyalok. Leírja, milyen nagy támogatást jelentettek számára, hogy összeszedje magát férje halálát követően, és elmesél megdöbbentő, olykor különösen megrázó eseteket, amikor látta az angyalokat, amint más embereken segítettek – különösen ha valaki boldogtalan, súlyos beteg vagy épp veszélybe került. Olvasd el ezt is:Angyali üzenet: “Engedd meg magadnak az érzelmeket!”Angyali üzenet: “Engedd ki magadból a szeretetet!”Angyali üzenet: “Szeress másokat és szeretet költözik az életedbe!” |
